2021. december 1., szerda
A DURINDÓ ÉS A GYÖNGYÖSBOKRÉTA MARGÓJÁRA (3.)

Letesszük a névjegyünket

Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke úgy látja, a hagyományápolás megerősödésével ezek a csoportok méltó alakítói lehetnek a XXI. századi magyarság életének

Nem véletlenül mondjuk, hogy a Gyöngyösbokréta meg a Durindó a vajdasági magyarság legtömegesebb és legszínvonalasabb népzenei rendezvénye. Szívet és lelket melengető volt Törökbecsén látni a kifogástalanul öltözött népi együtteseket és zenekarokat és nézni, hallgatni produkcióikat. Mennyi munka, odaadás, szakmai hozzáértés kellett, hogy ezek az előadások színpadra kerüljenek! Az idén az LVII. Gyöngyösbokrétán 21 tánccsoport vett részt, a XLIV. Durindóra pedig 110 együttes jelentkezett be. Hatalmas tömegeket mozgat meg ez a rendezvény, de hogy mi van a hátterében, illetve mi minden történik a mindennapokban, erről beszélgettünk néhány szakemberrel Törökbecsén a fellépések előtt és között.

Sutus Áron (Fotó: Ótos András)

Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke szerint a Gyöngyösbokréta-mozgalom küldetése egyfelől a hagyományanyagunk megőrzése, másfelől egy ilyen szemle, illetve az itt látható produkciók arra is választ adnak, kik vagyunk, mit gondolunk magunkról, a kultúránkról.

– A Gyöngyösbokréta-mozgalom valahol a XX. század elején indult el az egész Kárpát-medencében, és azt gondolom, hogy itt, a Vajdaságban egy egészen sajátos módon tudott megmaradni. Persze tudjuk jól, hogy egy iszonyatos erőt, egy kivételesen erős mozgalmat képvisel, és a kis településeinken a megmaradásunk vonatkozásában nagyon fontos erővel és nagyon fontos gyűjtőerővel bír. Egyrészről a Gyöngyösbokréta-mozgalom a saját hagyományanyagunknak a megmaradása miatt is fontos, másrészről, ha belegondolunk abba, hogy a Vajdaságban minden korosztály vonatkozásában több mint háromezren néptáncolnak, akkor az felmutatja, megmutatja azt, hogy mit gondolunk magunkról, mit gondolunk a kultúránkról, a gyökereinkről, mit gondolunk a keresztény alapokon nyugvó kultúránkról. Ez azt hiszem, hogy mind összeadódik ezen a napon. Minden ilyen néptáncos és népzenei találkozón megmutatkozik. Az biztos hogy a Gyöngyösbokréta és a Durindó az egyik legtömegesebb módon tudja ezt felmutatni. Óriási öröm számunkra ez, hogy tizenhat hónappal az eredetire tervezett dátum után meg tudjuk tartani itt Törökbecsén a csodálatos Tisza-parton ezt a nagy találkozót.

Fotó: Gergely Árpád

Az anyaországból az elmúlt 5-6 évben óriási támogatások érkeztek, s ennek köszönhetően meg tudtak erősödni a közösségek. Nagyon sok új közösség tudott létrejönni, népzenei, néptáncos és kézműves közösség is. A megbecsültsége ezeknek a közösségeknek, az oktatóknak, a koreográfusoknak, a népzenészeknek, a kézművesoktatóknak nemcsak, hogy növekedett, hanem végre méltó helyére tudtak kerülni. Ez azt jelenti, hogy minél többen kezdtek el még jobban, még nagyobb szívvel dolgozni. Nem azért, mert anyagiakban kifejezhető ez a megbecsültség, hanem azért, mert érzik azt a támogatást, nemcsak anyagit, hanem erkölcsi támogatást, ami az egész Kárpát-medencére és a diaszpóra magyar közösségére kiterjed. Érzik azt, hogy alakítói és méltó alakítói tudnak lenni a XXI. századi magyarságnak bárhol éljenek is a világon – hangsúlyozta Sutus Áron.

Mint kiemelte, a Magyar Kormány megalapította a Csoóri Sándor Alapot, programot, amely minden évben több milliárd forinttal támogatja a népzenei, néptáncos és kézműves közösségeket.

Fotó: Gergely Árpád

– Nemcsak ezeket a közösségeket, hanem különböző regionális szervezeteket, akár a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséget, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet, amelyek próbálnak kis stratégiákban, térségi stratégiákban gondolkodva néptáncos utánpótlás nevelési rácsot kidolgozni és 6 szemeszterben elindítani, majd népzenei műhelyhálózatot kialakítani és még sorolhatnánk. Vagy akár a Folklórközpont vonatkozásában Szabadkán, épület- és kézművesműhely fejlesztési keretet, forrásokat tudtak lehívni. Azt látja az ember tényleg, hogy irányított és nagyon fontos támogatás érkezik az anyaországtól és mindezt Kárpát-medencei szinten fedezhetjük fel. Bízunk abban, hogy valamikor ezt a közeljövőben egy Csoóri Sándor-fesztivál keretében is be fogjuk tudni mutatni.

Ösztönzőleg hatott ez a támogatás az utánpótlás-nevelés vonatkozásában is. Azt tudjuk, hogy hihetetlen elkötelezett embereink vannak és éjt nappallá téve úton és terepen vannak saját együtteseik mellett. Az is biztos, hogy nagyon fontossá vált és lehetőségünk nyílt arra is, hogy nagyon komoly együttműködések révén az utánpótlást elkezdjük nevelni. Ehhez is anyagi forrás kellett, és látjuk azt, hogy egy következő generációt ki kell nevelni. Ugyanilyen vagy más módokon szólni ehhez a generációhoz, de elültetni bennük ugyanezt az elköteleződést és ugyanezt a küldetéstudatot, amelyet itt a Vajdaságban harminc-pár képzett néptáncoktató az elmúlt 30–40 évben épített fel, felnevelt és megtartotta ennek a tájnak, a vajdasági magyarságnak – szögezte le a VMMSZ elnöke.