2021. november 29., hétfő
A TOJÁS VILÁGNAPJA KAPCSÁN

Mi volt előbb: a tyúk, vagy a tojás?

Tudom, hogy rossz szokás, de nem szoktam reggelizni, ma viszont megkértem a nejem, süssön két tükörtojást, hogy legyen miből ihletet merítenem e cikk megírásához, amelyben a tojás világnapjához fűződő gondolataimat próbálom összefoglalni.

Elsőként természetesen az emberiséget a filozofikus gondolkodás kezdetétől foglalkoztató probléma jut eszembe, hogy mi volt előbb: a tyúk, vagy a tojás? A látszólag egyszerű kérdést olyan lehetetlen megválaszolni, mint például, hogy hol helyezkedik el a kör kezdőpontja. A filozófiai magyarázat hiányában a természettudományt segítségül hívván, választ kaphatunk a kérdésre, ami rébuszszerű ugyan, ám az evolúció elméletébe hiánytalanul beilleszkedik. Így szól: „Általában vett tojás előbb volt, mint a tyúk. A tyúkot tartalmazó tojás is előbb volt, mint a tyúk. Tyúk viszont előbb volt, mint tyúk által tojt tojás.”

Ha nincsen kedvünk tovább botorkálni a válasz útvesztőjében, elégedjünk meg azzal, hogy asztalunkra jusson tyúk is, meg tojás is! Közben ne feledjük az ősi tudást, hogy főtt tojásból nem sok csirke kel.

A megfejthetetlen feletti elmélkedés a kézzelfoghatóbb kérdésekre keresi a választ. Például, hogy ha van világnapja a tojásnak, akkor vajon a tyúknak is van ilyen ünnepe? Elárulom, nincsen. Ellenben van a baromfinak, ami ugye, magába foglalja a tyúkot is. A világnapok tekintetében megállapítható az elsőbbség: a tojás világnapjának ötlete 1999-ben vetődött fel, míg a baromfié csak 2010-ben.

(Illusztráció – Pixabay.com)

Különös módon nekem a tojásról nyomban a húsvéti tojás jut eszembe, arról meg a nyúl, noha a tojásnak sokkal összetettebb és régebbről eredő jelképisége a pogány időkbe nyúlik vissza, amikor tavaszünnepen tojást festettek, illetve díszítettek. A nyúl és a tojás termékenysége, szaporasága miatt került a tavaszi ünnepkörbe, de hogyan kapcsolódott a kettő egymáshoz, vagyis miért mondjuk, hogy a nyúl tojja a húsvéti tojást, és miért hívjuk nyuszitojásnak az apró, tojást formázó cukorkát és drazsét?

A válasz egy XV. századi német legendából származik, ami szerint egy szegény asszony mással nem tudott kedveskedni húsvétkor gyerekeinek, ezért befestett néhány tojást, és elrejtette azokat a tyúkfészekbe. Másnap reggel, amikor a gyerekek a fészekhez indultak, egy nyúl ugrott ki belőle és színes tojásokat hagyott hátra.

A tojás egyfelől a termékenység, az újjászületés, másfelől a tökéletes zárt tér szimbóluma. Gyakran az anyaméh jelképének tekintik, a keresztény művészetben a szűzi fogantatásra, illetve Jézus feltámadására utal. Az egyház a negyedik századtól áldásban részesítette a Jézus sírból feltámadását szimbolizáló tojást, majd a XII. századtól elrendelte az ünnepi tojás megszentelését, azóta a tojás szentelménynek számít. Magyar szokás, hogy lakodalomban tojást gurítottak a menyasszony lába elé, vagy széke alá, a könnyű szülés érdekében. És már el is jutottunk a tojáshoz fűződő hiedelmekhez és babonákhoz. Például a leejtett, de össze nem tört tojás rossz hír érkezését jelzi. Hajdanában szokás volt az újszülött első fürdővizébe egy tojást ütni, hogy a gyermek egészséges és szép legyen.

Most pedig lássuk a praktikus oldalát a legnépszerűbb és legtáplálóbbnak tartott élelmiszerünknek. A tojás a legolcsóbb és legegészségesebb fehérjeforrás, sokak szerint a jövő élelmiszere. Egy, a Debreceni Egyetemen készült, többszerzős szaktanulmány szerint: „Tojással fedezhető az emberi szervezet napi állatifehérje-szükséglete a legolcsóbban, ami egyébként a legkisebb környezeti terhelés mellett állítható elő. Ugyanakkor a tojás nemcsak alapvető élelmiszer, de annak funkcionális tulajdonságaiból adódóan fontos egészségmegőrző szerepet tölt be, így a népegészségügy javításának egyik lehetséges, kívánatos eszköze. A tojás segíti az agyműködést, a magzati fejlődést, az immunrendszert, csökkenti a kardiovaszkuláris és a daganatos megbetegedések (mell-, bőr-, vastagbél-, méhnyakrák), a korral összefüggő szembetegségek (makuladegeneráció, szürkehályog), a trombózis, az érszűkület kialakulásának és az idős kori izomerő- és izomtömeg-csökkenés (szarkopénia) előfordulásának kockázatát.” A táplálkozáskutatók módfelett javasolják a napi tojásfogyasztást.

De mi van, ha nem lehet megpucolni a főtt tojást? Nekem egy nyaram ráment, mire rájöttem, hogy miért nem tudom szépen leválasztani a főtt tojás héját. Cserélgettem a kofákat, főztem hideg vízben, forró vízben, tettem sót a főzővízbe, mindhiába. Kérdeztem állatorvost, nem tudott választ. Végül elpanaszoltam a problémám egy nyugdíjas patikusnak, aki maga is tojást árult a piacon. Nyomban azt kérdezte, hogy családi házban lakom-e. Miután igennel válaszoltam, újabb kérdést tett fel, hogy van-e kamra az épületben. Igenlő feleletemre azt tanácsolta, hogy ezentúl ott tároljam a tojást, ne a hűtőszekrényben.

Igaza volt, a spájzban tárolt tojás elegánsan meghámozható főzés után. Azóta a tudomány is igazolta az öreg gyógyszerészt, az élelmiszerboltokban immáron tilos a hűtőben tartani a tojást. S még egy praktikus tanács. Ha a hűtőből kivett tojást hagyjuk szobahőmérsékleten felmelegedni, akkor is ugyanolyan nehéz lesz meghámozni, mint ha egyenesen a frizsiderből raktuk volna főzővízbe.

Végül még csak annyit, hogy nem azért van világnapja a tojásnak, hogy nagy csinnadrattát csapjunk, hanem, hogy felhívja a figyelmet fogyasztásának fontosságára és hasznosságára. Ehetjük nyersen, főve, sütve egyaránt, nehezen lehet ráunni.