2021. december 3., péntek
Zengető

Aránypár

Legutóbbi írásomban arról beszéltem, hogy a tanár személyisége egyik sarkalatos pontja a sikeres oktatásnak, bármilyen tantárgyról is legyen szó. A tudás élményszerű átadása napjainkban elengedhetetlen. Elengedhetetlen a gyermek szemszögéből, hogy érezze, most hozzá szólnak. Lehet, hogy kicsit furcsa lesz a következő gondolat, de azt hiszem, érdemes rajta elgondolkodni. Nem biztos, hogy mindenáron ragaszkodnunk kell a hagyományos oktatási módszerekhez, a beidegződött régi szokásokhoz. Ahelyett inkább úgy kéne felépíteni egy órát, hogy az érdekes legyen a gyerekek számára, és lekösse a figyelmüket. Így tehetjük érdekessé az iskolai órákat. Nem mellesleg ezzel felkelthetjük a tanulók érdeklődését is az adott tantárgy iránt. A tanárok új korosztályairól és a képzésükkel kapcsolatosan lenne egy felvetésem: nem lenne itt az ideje, hogy a felvételi alkalmával a leendő pedagógusok egy rátermettség- és képességfelmérésen essenek át? Bár, ha belegondolok, egyre kevesebben választják már így is ezt a pályát maguknak. Nem véletlen, hogy maga a pedagógusszakma egyre népszerűtlenebb, és az alulfizetett csoportba tartozik. Viszont arról egy pillanatra se feledkezzünk meg, hogy a mi gyerekeinket oktatják és készítik fel a továbbtanulásra.

Volt annak idején egy nyolcadikos diákom, akit sehogy sem tudtam meggyőzni a továbbtanulásról és annak fontosságáról. Minden alkalommal egy történettel rukkolt elő a sikeres vállalkozó rokonáról. Ebbe kapaszkodott, mondván, neki is meglesz a lehetősége, és majd ezzel próbálkozik. Ismerve rokonát, igyekeztem meggyőzni arról, hogy amit ő csinál, azt nem most kezdte, már több évtizede dolgozik a sikeres vállalkozásában. Amit ő annak idején elkezdett, azt nem biztos, hogy napjainkban meg tudná csinálni. Más idők és más igények vannak. A fiú hajthatatlan volt, nyolcadik után nem is ment tovább. Nemrég találkoztam vele a vásárban. Azt mondja, nem bánta meg. Műveli a földet, és lovakat tart. Úgy láttam, szereti a munkáját és az életét.

A népdalhoz a legrövidebb út a zenei műveltségen át vezet. (Kodály Zoltán)

A zenei műveltségről és annak fontosságáról már sokat beszéltünk. Nézzük most meg, mitől lesz érdekes a diákoknak egy zeneóra. Sokan rögtön rávágnák: nem népdalokkal kéne tömni a gyerekek fejét, ott vannak azok a jó kis nóták! Annak idején nekem is mondták párszor, hogy inkább a szórakoztató zenét, a populáris műfajt kell bevinni az órákra, az majd leköti a gyerek figyelmét. A zenei értékekről is már többször beszéltünk, ne ismételjük magunkat. Egy dolgot viszont újra és újra le kell írni: az értékes zenét kell megismertetnünk és megszerettetnünk a diákokkal. A szórakoztató zenében viszont az érték fordítottan arányos a mennyiséggel. Úgy gondolom, hogy a pop-„kultúrában” az értékes zene ritka, mint a fehér holló! Valahol azt is olvastam, hogy azért sem lehet az effajta zenéket bevinni az órákra, mert a tanárok nincsenek rá felkészítve. Sajnos arra sincsenek felkészítve, hogy a magyar népdallal és népi hagyományokkal foglalkozzanak. Holott ez minden kétséget kizáróan egyik legértékesebb örökségünk. Az általános iskolákban a magyar hagyomány minden szegletével foglalkoznunk kell. Már csak azért is, mert ez az a kor, amikor szilárd alapokat adhatunk a diákoknak. Az erős alap pedig a jövőbeni építkezés sikerének a záloga. Ilyen alapok nélkül nem is várhatjuk azt, hogy majd a későbbiekben sikeresen tudunk bármit is átadni sokszínű hagyományunkból.

Vajon csak a tanárképzésben kell keresnünk a hibát? Nem biztos. Legalábbis, amíg nem esik át egy kiadós reformon. Addig pedig a régi struktúra keretein belül kell elérnünk, hogy felkészítsük a leendő pedagógusokat arra: merjenek kutatni és újítani. Vegyük sorjában a dolgokat. Egyfelől meg kell történnie a tanárképzés kiadós reformjának. Ezt követően szerzik majd meg diplomájukat ezek az új pedagógusok. A fiatal szakemberek majd munkát keresnek. Ki tudná megmondani, hogy mennyi víz folyik le a Tiszán, mire munkába állhatnak? Hogy egy teljesen új rendszer felálljon, több évtizedes átállásra lenne szükség. Van-e ennyi időnk, hogy ezt kivárjuk? Mi lesz az addig felnövő korosztályokkal? Túl sok a kérdés, a választ senki sem tudja. Mégis, ez a kisebb baj. A nagyobb baj az, hogy senki sem foglalkozik ezzel a kérdéssel.

Mindenki számára világos, hogy nem csak a zenekultúra küzd ezekkel a problémákkal. Viszont egy dologról mindig megfeledkezünk ebben a rohanó világban és a mennyiségelvű hozzáállásunkkal. Történetesen arról, hogy az iskola nem csak az érettségi megírásáról és a felkészítésről szól. Az iskola feladata lenne, hogy a diákokban kialakítsa az egészséges életmód készségét és a tiszta világlátás képességét. Olyan viselkedési és kulturális normákat kell átadni a tanári példamutatáson keresztül, amivel teljes életet élhetnek majd. Talán el kéne gondolkodnunk azon is, hogy az iskola által adott jó jegy és az életben elért sikerek miért nincsenek egyenes arányban…