2021. december 3., péntek
Nagyszünet

A járványhelyzet és a felelős magatartás

Az elmúlt hetekben volt alkalmam megbizonyosodni arról, hogy szűkebb és tágabb környezetünk nem áll a helyzet magaslatán, ami az egészség iránti felelősségteljes viszonyt, magatartást illeti. A boltokban, önkiszolgálókban, üzletekben, a városi közlekedési vállalat járműveiben nem egy olyan személy látható, aki nem tartja be az alapvető járványmegelőzési intézkedéseket, mint amilyen a távolságtartás és a szájmaszk viselése. Sorban állás közben is megesik, hogy vitába keveredhetünk a nyakunkba lihegő, a hátunk mögött sorban álló személlyel, akit megkérünk arra, hogy ne jöjjön olyan közel hozzánk, tartsa be a távolságot a szabályok szerint.

Ugyanígy a tanügyi intézményekben is nem egy példa van arra, hogy a látogatók, a tanulók, a gyerekek, néha az ott dolgozók sem hordják a szájmaszkot, nem viselnek gondot a kézmosásra és a kézfertőtlenítésre sem. Sőt vannak olyan esetek is, hogy a szülők elküldik gyermeküket az iskolába annak ellenére, hogy lázas, köhög, légúti fertőzése van, sőt akkor is, ha a családban bizonyítottan Covid-pozitív beteg családtag van, és mindenkinek izolációban kellene lennie. Az ősz különben is meghozza a maga szokásos betegségeit, ami még jobban megemeli a hiányzók számát egy-egy osztályban. Az elmúlt időszakban volt olyan tagozat az iskolámban, ahol tíz-tizenegy tanuló is hiányzott, láz, köhögés, megfázás, hasfájás, hasmenés stb. miatt, ami majdnem az osztály felét jelenti, arról nem is szólva, hogy a Covid-pozitív tanulók száma is egy-egy osztályközösségben növekedett, attól függően, hogy a tanulók és a szülők hogyan vélekednek, mit gondolnak a járvánnyal kapcsolatosan: komolyan veszik-e a helyzetet, vagy éppen tagadják, semmibe veszik azt. Mi pedig vezetjük a statisztikát, napról napra, hétről hétre, küldjük a jelentéseket a hiányzókról, a covidos, izolációban lévő tanulókról és dolgozókról a községnek, az oktatási minisztériumnak, a tartományi válságközpontnak, és ha kérik, akkor még a betegségmegelőző és ellenőrző központnak is. Van, aki jelenléti oktatásban vesz részt, van, aki az ún. kombinált modell alapján tanul és dolgozik, sőt van olyan iskolai csoport is, ahol teljesen át kellett állni a távoktatásra, mert a meglévő két covidos mellett még három újonnan megbetegedett tanuló lett egy-két nap leforgása alatt.

Ilyenkor feltehető a kérdés: hogyan is állunk az egészségneveléssel, az egészség iránti felelős magatartás kompetenciájával? Mit tehettek, tehettünk volna azért, hogy megelőzzük ezt az áldatlan, zűrzavaros helyzetet? Pontosabban, mit tehetünk a jövőben ennek a most már bizonyítottan is fontos kompetenciának a kialakításáért, fejlesztéséért, magasabb szintre emeléséért?

Az egészség iránti felelősségteljes viszony kompetenciája olyan általános kompetencia, amitől életek is függhetnek, akárcsak a most dúló járványhelyzetben. Az oktatási-nevelési rendszer alapjaiban is le van fektetve. Ez a kompetencia nem tartozik teljes mértékben egy tantárgyhoz, tartalomhoz sem, minden tantárgy tanulása közben fejlődik, és különböző helyzetekben, kontextusokban alkalmazható, jelen van a különböző problémák és feladatok megoldásakor, és nélkülözhetetlen mindenki számára a személyes fejlődésben és önmegvalósításban. Bizonyos kimenetelek és tartalmak explicit kapcsolatban vannak ezzel a fontos kompetenciával. Ilyenek az alsós tagozatokon a környezetünk, a természet és társadalom, a test és egészségnevelés, a biológia, a polgári nevelés, középiskolában a pszichológia, a választott sport. Míg más tantárgyak és tartalmak esetében implicit a kapcsolat. Ilyenek a fizika, a zenekultúra, az anyanyelv, a történelem, a kémia stb.

Ahogyan azt az illetékesek megfogalmazták többek között: A tanuló, elsajátítva az egészségmegőrzéssel kapcsolatos kompetenciát, információkat gyűjt az egészséggel kapcsolatos témákról, pl. a kockázatokról, hogyan őrizhető meg a pszichofizikai egészség, valamint a betegségek megelőzéséről. Értékeli és bírálja a releváns körülményeket, döntéseket hoz, és/vagy a betegségmegelőzéssel és egészségmegőrzéssel kapcsolatos tevékenységekbe kapcsolódik be. Tudatában van az egészség minden dimenziójának (fizikai, mentális, szociális és emocionális egészség). Ismeri azokat a tényezőket, amelyek hozzájárulnak az egészség meglétéhez, vagy veszélyeztetik azt.

És ami szintén nagyon fontos: Ismeri a tényezők következményeit az egyén, a csoport vagy a közösség szempontjából. Viselkedésével, mint egyén és a különböző csoportok és közösségek tagja, az egészséget, az egészségvédelmet és az egészséges életstílusokat hirdeti. Ismeri a fertőző betegségek jellemzőit, azok kórokozóit és a megelőzési intézkedéseket. Megérti a gyógyszerek jelentőségét és azok szabályos alkalmazását az egészségmegőrzés érdekében. Ismeri a nikotin, az alkohol és más pszichoaktív anyagok használatának következményeit. Olyan életstílust választ magának, amelynél tisztában van választásának jó oldalaival és veszélyeivel (pl. aktív sportolás, vegetáriánus étkezés). Elsősegélyt tud nyújtani. …

Ha mindennek tudatában vagyunk, úgy gondolom, hogy közösségünkben van mit tennünk az egészség iránti felelősségteljes viszony kompetenciájával kapcsolatosan, nemcsak a felnövekvő generációk esetében, hanem az idősebb korosztálynál, a szülőknél, nagyszülőknél, közéleti szereplőknél is. Mert az egészség iránti felelősségteljes viszony kompetenciája ebben a pillanatban, úgy tűnik, igencsak hiányos.