2024. április 25., csütörtök

Méregzöld teóriák

Nehéz nem észrevenni, hogy a világgazdaságban, de nemcsak a gazdaságban, hanem általában az élet minden területén, súlyos válság tünetei mutatkoznak. Azt a jelenlegi perspektívából még mindig nehéz ugyan megítélni, hogy mely fázisában vagyunk egy nyilván valamilyen hosszú vagy rövid távú ciklushoz is illeszkedő válságnak. Azt sem tudjuk, mennyire lesznek tartósak és súlyosak a következmények, illetve meddig tart a krízis. Egyelőre nem úgy fest, hogy gyorsan kilábalunk belőle. Sajnos inkább olyanok a kilátások, hogy akár már az év vége előtt, vagy egy kimerítő és esetleg még az időjárás szempontjából is zord telet követően – vagy azzal együtt – jönnek majd a sokkal nagyobb gondok.

Válságok mindig is voltak, vannak, és lesznek is. Egyáltalán nem mindegy, mennyire súlyos pusztítást végeznek a gazdaságban. Sok függ attól, hogy az egyes kormányok hogyan reagálnak, de jelentős hatással bírnak az emberektől még mindig független és befolyásolhatatlan fejlemények, mint a szélsőséges időjárás, földrengések, vulkánkitörések és egyebeket, amikre szintén nem kevés példa volt ezekben a napokban is.

Az elmúlt száz év legdurvább példáját az 1929–1933-as események adták. Nem véletlenül hívják ma is nagy gazdasági világválságnak. Hogy mi történt akkor, mik voltak az előzményei és mik a következményei, azt a mai napig vizsgálják, és érdemes is vizsgálgatni, hiszen okulhatunk a múlt hibáiból, felismerhetünk olyan jeleket, mintázatokat, melyeket érdemes tanulmányozni.

VOLT ÉS LESZ

Ismert történelmünk minden századában feljegyeztek olyan eseteket, hogy valami rosszul kezdett alakulni, felborult, szétesett, nem kívánatos irányzatokat vett a gazdaságban. Az időszámításunk szerinti 33-ban, Rómában is rá kellett döbbenniük az embereknek arra, hogy a pénzügyi rendszerek össze tudnak omlani. De az időszámításunk előtti korból is vannak arra utaló feljegyzések, hogy kisebb-nagyobb gazdasági válságok jelentkeztek.

Mivel régebben nem használták még a korunkra jellemző gazdasági mutatószámokat, és a mostanihoz hasonlítható statisztikai adatok sem voltak, nehéz összehasonlításokat végezni.

Ha ilyen szempontból szemlélődünk, kijelenthető, hogy a történelem egyik legjobban dokumentált nagy válsága az 1929-es nagy gazdasági világválság volt, mely közvetlenül is milliók sorsát határozta meg, közvetett úton pedig a diktatórikus rendszerek és a második világégés létrejöttét generálta. Bizonyos nézőpontból a 2008-as krízis csak „kistestvére” volt az 1929-es válságnak, de az nem azt jelenti, hogy most, csaknem száz évvel később nem lesz egy, még azt is felülmúló nagy gazdasági összeomlás.

Ha számadatok tükrében vizsgálódunk, 1929 és 1933 között a globális GDP durván 15 százalékkal esett vissza, ami a 2008 és 2009 között átélt recesszió során majdnem csak a növekedés maradt el, a globális GDP alig esett vissza végül.

MITŐL LESZ EGY VÁLSÁG IGAZÁN SÚLYOS?

A nagy gazdasági világválság kitörésének okát valójában igen sokáig homály fedte. Ha pontosabban akarunk fogalmazni, ma sem tudunk róla mindent, csak vannak elképzelések, sejtelmek, feltevések, teóriák. Létezik ugyan egy szakértői konszenzus is arról, hogy mi történhetett, de ennek is vannak „gyenge” pontjai.

A mostani helyzet kevés szempontból hasonlítható ahhoz, ami 1929-ben, illetve azt megelőzően történt. Illeszkedik azonban mégis ahhoz a teóriához, miszerint vannak megközelítőleg százéves ciklusok is. Ugyanakkor most az a helyzet, hogy egyszerre jelentkezik világunkban a munkaerő- és az áruhiány, valamint a pénz devalválódása és a belé fektetett bizalom csökkenése. Megfigyelhető még, hogy mindezzel párhuzamosan a lakosság kis hányadát kitevő gazdagok a pénzüket olyan eszközökbe fektetik, úgymond menekítik, melyek árazása elrugaszkodott a valóságtól. Számos pénzügyi manipuláció, politikusok titkos pénzügyi üzelmei lepleződnek le. Mondhatnánk úgy is, hogy „elszállt a nehéz kő, ki tudja hol áll meg”. Vagy egy másik hasonlattal élve, azt mondhatnánk, hogy „a császár meztelen”. 

A tőkepiaci eszközök és az ingatlanárak felfúvódása kipukkanáshoz fog vezetni, de nem tudni, meddig nem pukkan ki egyik-másik lufi. Árbuborékokat figyelhetünk meg mindenütt, Amerikában, Európában, de még Kínában és Oroszországban is. Utóbbi két ország egyébként is különleges helyzetben van, és érdekes lesz megfigyelni, hogyan reagálnak a helyzetre, és milyen fordulatokat vehet még a világpolitika, akár az EU és Moszkva közötti viszonyok tükrében, akár az USA és Kína kapcsolatain, illetve rivalizálásán keresztül. Érdemes végül hozzáfűzni, hogy a súlyos környezetvédelmi kihívások és klímaválság kihívásai és az erre politikai motivációkkal foganatosított válaszlépések jelenleg csak súlyosbíthatják a helyzetet.

Ami pedig bennünket illet, a következményektől nem fogjuk tudni mentesíteni magunkat. Az ország sokat bírált gazdasági szerkezete azonban most előnyös lehet olyan szempontból, hogy bizonyos fokig ellenálló lehet a fenyegető súlyos világgazdasági folyamatokkal szemben. De csak akkor, ha időben sikerül megfelelő, a gyakorlatban is hatékony kormányzati intézkedéseket meghozni.