2021. november 28., vasárnap

Élet a másvilágon túl

Különös szokásaikkal tartják fenn a vlahok a kapcsolatot a halottaikkal

Számos misztikus történet fűződik a vlahokhoz (oláhokhoz), az egyik – amihez akarva-akaratlanul sokan ezt a népet kötik – az elhunytakhoz való különleges viszonyuk. Miután több kutató is foglalkozott az eredetükkel, életükkel, szokásaikkal, rámutattak, hogy a vlahokat körülvevő misztikumot az is fokozza, az mellett, hogy vallásukban és hétköznapjaikban alkalmazkodtak a környezetükben élő többségi nemzethez, megtartották saját szokásaikat, hagyományaikat is, saját nyelvük van, ám külön írásmódot nem használnak, általában elszigetelt közösségekben élnek, Szerbiában elsősorban Kelet-Szerbiában, Požareváctól délre, Kučevo környékén. Évtizedek során számos hagyományuknak véget kellett vetniük, ezért sokszor bizalmatlanok az idegenekkel, féltve őrzik azt, ami még megmaradt nekik.

Nenad Mihajlović Goja történelem professzortól megtudtuk, hogy régen a vlahok mindenekelőtt Homolje faluban ápolták az úgynevezett fekete esküvő szokását. Rámutatott, hogy ez egy nagyon régi szokás, ami valószínűleg már nem él, de az elmúlt években nagyon sokat beszéltek erről. Abban az esetben alkalmazták, amikor a fiatalember eljegyezte a lányt, ám valamiért, a háborúban, vagy betegség miatt meghalt, nem tudott eleget tenni ígéretének. Ekkor a lányt hozzá adták a vőlegényéhez, holtában.

Fekete esküvő (illusztráció)
Fekete esküvő (illusztráció)

– Ezt az esküvőt a temetőben tartották meg. A menyasszony itt mondta ki az igent legtöbbször a javasasszonyok előtt, bár volt arra is példa, hogy a pap adta össze a fiatalokat, ám az egyház betiltotta a fekete esküvőt – magyarázta a professzor. Rámutatott, az esküvőt követően az újasszonynak nincs semmilyen kötelezettsége a (halott) férj iránt, később a nő újra házasodhat, de a hiedelem szerint, amikor a nő is meghal, első férjével lesz a másvilágon.

– A Homoljei hegyek, vagy a Homolje falu kiváló az etnológusok számára. Egy olyan településről van szó, amely a fontos útvonalaktól távol esik. Azokban a vlah falvakban, amelyek a fontosabb útvonalak mentén fekszenek, például Topolovnik, nem lehet ilyen régi hagyományokról hallani, hiszen a lakosság keveredése és ezzel együtt az egyház hatása is nagyobb, mint Homoljéban, ahol a közösség összezár. Itt a lakosság elsősorban állattenyésztéssel foglalkozik, hiszen a hegyvidéken nincs jó termőföld, vagy intenzív mezőgazdaság. Elsősorban saját magukra vannak utalva az itt élők. Így sikerült megőrizniük sokáig a fekete esküvő hagyományát is, bár ez valószínűleg már nem él, nem úgy, mint a mai napig élő „rusalja”-k, azok a nők, akik egy rituális tánc után transzba esnek, hogy a holtakkal kommunikáljanak – mutatott rá a történész.

Homoljei hegyek a mézről, a csodás természetéről és a vlahok furcsa szokásiról ismert (Miklós Hajnalka felvétele)
Homoljei hegyek a mézről, a csodás természetéről és a vlahok furcsa szokásiról ismert (Miklós Hajnalka felvétele)

Megtudtuk, hogy a Homoljétól nem messze levő Duboka faluban még ma is vannak olyan idős nők, akik élnek ezzel a rítussal, minden évben valamiféle vlah ritmusra táncolnak, általában többen, hárman-négyen. A tánc végén ezek a nők transzba esnek, és médiumként közvetítik a holtak üzenetét. Általában az elhunytak családjai kívánnak kommunikálni szeretteikkel, így a médiumnak, a „rusalja”-nak ajándékot hoznak.

– Ez egy rítus, a transz ideje alatt a zene is megváltozik, majd elcsendesül. Végül a két világ közötti kommunikáció után a közvetítő nő magához tér, de teljesen erőtlenül. Még ennek is megvan a saját módja, a férfiak emelik fel, majd kísérik a nőt az ágyba, hiszen az egész transz annyira kimeríti a rusalját hogy legalább 24 órát pihennie kell ezek után. Természetesen erre nem képes mindenki, csak azok a nők, akiknek erre tehetségük van – mondta Nenad Mihajlović Goja.

Az ilyen rítusokat évente egyszer tartják a húsvétot követő 50. napon, a Szentlélek eljövetelének napján, a hiedelem szerint ekkor nyílik meg ugyanis a holtak kapuja az élőknek.

– Tudtommal már csak öten élnek azok közül a nők közül, akik kapcsolatba léphetnek a holtakkal – tette hozzá.

Érdekesség a vlah szokások közül az úgynevezett „pomane” is, amikor a család feje még életében megtartja a saját halotti torát. Ilyenkor a családdal, vagy éppen az egész faluval ünnepli meg a másvilágra kelését. Kizárólag csak a férfiak tartanak ilyen ünnepséget, és csak egyszer van erre lehetőség, legtöbbször még akkor, amikor a férfi életerős, nem beteg.

Nenad Mihajlović Goja: A vlahok hisznek abban, hogy az élet folytatódik a másvilágon (Miklós Hajnalka felvétele)
Nenad Mihajlović Goja: A vlahok hisznek abban, hogy az élet folytatódik a másvilágon (Miklós Hajnalka felvétele)

– Mindenki saját maga választja meg ennek a napnak a dátumát. Azt hív el a saját pomane ünnepségére, akit akar. Sokszor erre az alkalomra sátra vernek, malacot, bárányt sütnek nyárson. Egész népünnepély alakul ki, amikor előkerül a koporsó is. Ilyen eseményeket még ma is tartanak, én körülbelül két évvel ezelőtt hallottam, hogy tartottak egy ilyen ünnepséget – avatott be minket Mihajlović Goja. Hozzátette: – Ezeknek a szokásoknak valószínűleg pogány eredetük van. Hasonló eredete lehet szintén annak a szokásnak is, ami szintén Duboka faluhoz köthető: a falu egyik oldalán található ugyanis egy patak, amin legalább száz, kisebb, nagyobb, szélesebb, keskenyebb, kő- vagy fahíd áll. A görög mitológiához hasonlóan az elhunytnak a család ugyanis azért épít hidat, hogy a szerettük ezen keresztül át tudjon kelni a másvilágra. Azok, akiknek több pénzük van, kőhidat emelnek, akiknek kevesebb, azok fahidat építenek. Hisznek abban, hogy a másvilágon az élet folytatódik. Éppen ezért a vlahok minden alkalommal, étkezésnél is, a holtaknak is terítenek, vagy elkülönítenek az ételből is a szeretteik számára. Ugyanakkor a halottaiknak megemlékezéskor nem egy, hanem több tucat gyertyát gyújtanak, mert úgy hiszik, hogy a gyertya megfényesíti a másvilágot. Žagubicán „privljek” alkalmával magas máglyarakásokkal hatalmas tüzeket gyújtanak saját halottaiknak ugyanezért – ismertette a történész. Hozzátette ugyanakkor, hogy bár a vlahok is pravoszlávok, a különleges szokásaikra az egyház nem tekint jó szemmel, ennek ellenére, amit sikerült megőrizniük, azt a mai napig megtartják.