MASZK. Amennyiben kényszer, nehezen teszünk eleget. Ha megijedünk, akkor viszont azonnal felrakjuk a maszkot. Számos helyen a regulát betartják, üzletbe, műhelybe enélkül be sem léphetsz. Ha a szigorító intézkedések meglazulnak, szinte vezényszóra mindenki eldobja ezt a kelléket – hurrá, elérkezett ismét a szabadság! Az emberi természet már csak ilyen.
A kórház Covid-részlegében találván magát a maszkot a megérkezése utáni második órában sem veszi le, majd jobban körülnézve azt kénytelen látni, hogy a tízágyas szobában heten oxigénre vannak kapcsolva, ketten viszont vidáman cseverésznek – maszk nélkül! Jófiú lévén, s talán mert nagyanyai ágon ereiben valamicske német vér is folydogál, már éppen készítette a feddő, rendreutasító mondatot, amikor a mellette elhaladó, űrruhás nővér kedvesen így fordult hozzá: „Ebben a társaságban maga is nyugodtan leveheti!”
Néhány perc múlva ismét az ágya mellett haladt el, s ekkor így szólt kliensünkhöz: „Mi pozitívan viszonyulunk a munkához, mert maguk is pozitívak!
VÍZKÉSZLET. E sorok írójának töredelmesen be kell vallania, hogy időnként megfeledkezik az esti fogmosásról. Egy jó krimi vagy egy izgalmas focimérkőzés után az ember ugye nem szalad rögtön a fürdőszobába fogpasztás tubust nyomkodni. Ez persze komoly lelkiismeret-furdalást okozott mind a mai napig, a szorongásom azonban úgymond egy varázsütésre elmúlt, miután elolvastam a hollywoodi hírességek tisztálkodási szokásairól szóló irományokat. A színészek közül sokan takargatás nélkül bevallották, hogy ők bizony nem rajonganak a mindennapos mosakodásért. A nyári uborkaszezonban jónak mutatkozó téma dagadni kezdett, mind több sztár érezte úgy, hogy be kell kapcsolódnia a vitába. „Nem igazán látom értelmét a hajmosásnak” – mondta az egyik. „Dezodor helyett inkább a hónaljat kell borotválni” – így a másik. Cameron Diaz szerint az izzadásgátló kifejezetten káros. De mindez semmiség ahhoz képest, amit néhányan A Karib-tenger kalózai forgatása nyomán meséltek, mármint hogy Johnny Depp nem zuhanyozott túl gyakran, szerinte így hívebben jeleníthette meg Jack Sparrow kapitány külsőjét és állapotát. Fogat is csak nagy ritkán mosott – ebben persze igaza van: a kalózok nem sokat törődtek a tisztasággal. A forgatáson azonban annyira rosszá vált a lehelete, hogy Angelina Jolie állítólag megkérte, öblítsen egy kis szájvízzel, majd mentolos cukorkával is megkínálta.
Általános megfigyelés alapján a nyugati társadalomban a többség túl sokat mosakszik, ezzel szemben lép fel mind markánsabban az ezt ellenző felfogás. Annak egyik szószólója az Oscar-díjas Julia Roberts, aki több napig nem zuhanyozik, így takarékoskodva a vízzel. Ez tetszik! Különösen, midőn egy helyen a színésznő így fogalmazott: azért tisztálkodik ritkábban, mert így kívánja megóvni a világ vízkészletét. Ez nekem bejött! Ha elmulasztom a fogmosást, voltaképpen ezt teszem én is. Mostantól magam is odaadóan vigyázok Földünk vízkészletére!
KÉPEK A GYERMEKKORBÓL. Olvasom, hogy Goethe gyerekszobájában itáliai tájakat bemutató rézkarcok lógtak a falon. Talán ez képezte annak nyitányát, hogy felnőttként aztán hosszú hónapokat töltött Olaszföldön.
Az összefüggés magától értetődő. Emlékeimben kutatva azonban hirtelenében nem találok esetemben fogódzót, a bekeretezett Munkácsy-másolatnak vagy a korsóját a vállára emelő nőt ábrázoló gobelinnek nem kimutatható semmiféle utólagos hatása. Talán a karácsonyra kapott ólomfigurák említhetőek ez ügyben elsőként, de ott is csak az élénk pirosra és sárgára festett indiánok. A fehér emberek (katonák) egységesen olyan kopott ezüst színben jellegtelenek – bárki jött hozzám játszani, mindenki azonnal a rézbőrűeket választotta magának. Igazából az útikönyvek rajzai ragadtak meg annak idején, a Világjárók kék színű sorozatának illusztrációi. Vadászok a lelőtt orrszarvúval; bennszülöttek táncolnak a kunyhóik előtt rakott tűz körül; dagadó árbócokkal hajó szeli át a hullámzó tengert. Nem voltak ezek művészi rajzok, de felettébb szemléletesek. És minden bizonnyal a majdani utazásaim előhírnökei.
Halvány sejtelmem sincs, a mai gyerkőcök mit látnak a környezetükben. Talán a saját rajzaik sorakoznak a falon. Ez a jobbik eset. Tartok tőle, kiszorítják azokat a tableten ugrándozó agresszív rajzfilmfigurák. De ezt majd egykoron ők mesélik el, ez az ő történetük.
