2021. december 1., szerda

Feléltük a kőolajkészleteinket?

Az ország számára kedvezőtlen magánosítás hatása most tört felszínre

Szerbia a saját kőolajtartalékaira már nem számíthat, kimerültek – jelentette ki a napokban Aleksandar Vučić államfő. Ezt a tényállást erősítette meg a Szabad Európa Rádiónak Aleksandar Kovačević energetikai szakértő is, aki rámutatott, jóformán egy vállalat gazdálkodik a kőolajkészletekkel, és a kitermelés során a tartalékokat egyszerűen felélte.

A Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) többségi tulajdonát Szerbia még 2008-ban versenypályázat kiírása nélkül, 400 millió euróért az orosz Gazprom Nyeftnek adta el. A Szerbia és Oroszország közti államközi megállapodás szerint pedig nem csak a vállalatot adta át az ország az orosz vállalatnak, hanem a furatokat, illetve a geotermális forrásokat is, a kitermelés jogával együtt. Vagyis a kőolaj- és a földgázkitermelés, valamint -feldolgozás terén az orosz többségi tulajdonnal rendelkező NIS monopol helyzetben van. A Szabad Európa Rádió (SZER) szeretett volna tájékoztatást kapni az érintett vállalatból és az energetikai minisztériumtól arról, hogy a földgáz- és az olajmezők feltárt készleteit milyen mértékben éltük fel, választ azonban nem kapott.

Az energiatartalékokról szóló 2019-es jelentés szerint, amit Szerbia az európai közösségnek nyújtott be, az ország évente mintegy 3,4 millió tonna kőolajszármazékot fogyaszt. Ebből 2,8 tonnát az energia előállításában használ fel, azaz 80 százalékát a közlekedés éli fel, 11 százalékát az ipar és az építészet használja, 4,7 százalékát a mezőgazdaság, és 1,6 százaléka jut el a háztartásokba. A szükséges nyers kőolaj mennyiségének 70 százalékát Szerbia behozatalból, kisebb részét viszont hazai kitermelésből biztosítja.

A saját energiatartalékaink felélésének kulcsa, a SZER írása szerint abban rejlik, hogy a NIS az eladását követően a legtöbb profitot termelő vállalatok között szerepelt, miközben a kitermelést is jelentősen megnövelte a korábbi, a magánosítást megelőző évekhez képest. Dimitrije Boarov gazdasági újságíró elemzése szerint az orosz többségű vállalat 6-7 év alatt több kőolajat termelt ki, mint a NIS valaha korábban, ezzel pedig gyorsan felélte a feltárt olajmezők tartalékait.

A NIS éves jelentése szerint így 2020-ban mintegy 1241 ezer tonna kőolajat húztak ki, 2 százalékkal kevesebbet, mint 2019-ben. Ha viszont a feldolgozást nézzük, 825 ezer tonna kőolaj származik a hazai kutakból, ami a szükséges mennyiség harmada, hiszen 2495 tonna kőolajat importált Szerbia a múlt évben.

Az energiatartalékokról szóló 2019-es jelentés szerint Szerbia 63 olajmezővel és mintegy 700 furattal rendelkezett. A NIS ugyan fizet bányászati illetéket a kőolaj- és földgázkitermelés után, de nem a törvényben foglalt 7 százalékot, hanem a jövedelemnek csupán a 3 százalékát. Azokat az adózási feltételeket alkalmazza Szerbia a NIS irányában, amelyek a megállapodás aláírásakor hatályban voltak. Az adásvételi szerződés szerint ugyanis nem szigorodhatnak az adózási feltételek, amíg az orosz vállalat számára nem lesz kifizetődő a kőolajipari vállalatba való beruházás. Boarov rámutatott ugyanakkor arra, hogy két évvel ezelőtt az orosz fél bejelentette, a szerbiai kőolajipari vállalatba való beruházása megtérült, ennek ellenére a szerb kormány nem módosította a NIS üzleti feltételeit.

A SZER rámutat, az orosz oldal is vállalt kötelezettségeket. A megállapodás szerint 500 millió eurós beruházásra kötelezte magát a NIS korszerűsítésében és az udvarnoki földgáztározó kiépítésében, de a Déli Áramlat gázvezeték kiépítése is az ő feladata lett volna. Időközben Oroszország elállt a Déli Áramlat megépítésétől az Európai Unió által bevezetett szankciók miatt, de kiépült egy másik orosz földgázvezeték, a Török Áramlat.

A kőolajkészletek felélését leginkább Vajdaság területén követhetjük figyelemmel, hiszen a kőolaj- és földgázkutak többsége itt található. A Szabad Európa Rádió írása szerint csak a múlt évben a NIS 38 új kitermelő és 3 feltáró furatot fúrt.

Emiatt a lakosság is tüntetett a Palicsi-tó környékén, hiszen amellett, hogy a kitermelés zajos, a földmozgások miatt jelentős kár keletkezik az ingatlanokban, illetve az a technológia, amit kitermeléskor alkalmaznak, a hidraulikus földrétegen végzett repesztéses (fracking) eljárás és a földbe juttatott vegyszerek jelentős környezetvédelmi problémát okoznak, és szennyezik az ivóvíztartalékokat is.

A próbafuratok ugyanakkor a Ludasi-tó környékén vannak, a védelem alatt álló madárrezervátum közelében. A NIS a SZER kérdéseire megerősítette, hogy a Ludasi-tó környékén éppen tulajdonjogi vitákban van a vállalat a helyi lakosokkal, hogy elvégezhesse a talajkutatásokat.

Dimitrije Boarov rámutatott, Szerbiának mindaddig nem kell a kőolajkészletek felélésétől tartania, amíg működik a világpiac. Aleksandar Kovačević ugyanakkor arra mutatott rá, hogy a kőolaj-beszállítás nagyon drága. A földgázt részben vezetéken szerzi be Szerbia, a kőolaj beszállításához vagy a vasúti teherszállítást használ Horvátország irányából, és folyamit a Dunán. Mindhárom lehetőség nagyon elavult és aránytalanul drága.

A Szerbiában jelen levő kőolajvállalatok 2014 óta literenkénti 2,6 dináros illetéket fizetnek az államnak, amit Szerbiánaj a kőolajtartalékok feltöltésére kell használnia, ám a pénzügyi minisztérium dönt arról, hogy a begyűjtött összeg hány százalékát fordítják erre a célra. Az energetikai minisztérium cselekvési terve szerint az év végéig a kötelező tartalékok 26 napra lesznek elegendőek. A SZER rámutat, éppen ezért nem számíthatunk egy ideig arra, hogy az eurointegrációs tárgyalások során megnyílnak az energetikát felölelő fejezetek, hiszen Szerbia nem tud eleget tenni annak az elvárásnak, miszerint a kőolaj és a kőolajszármazékokból eredő kötelező tartalékoknak 90 napig kellene kitartaniuk.