2021. november 29., hétfő

„Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek.”

Abban az időben: A farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: »Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?« Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: »Mit parancsolt nektek Mózes?« Azt felelték: »Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.« Jézus folytatta: »A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.« Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: »Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.« Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta ezt, megharagudott, és ezt mondta nekik: »Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda.« Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket.” (Mk 10, 2-16)

Krisztusban, Kedves Testvéreim!
A mai evangéliumban Jézus a házasság szentségéről beszél. A farizeusok próbára teszik Jézust azzal a kérdéssel, hogy „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Mindezek után pedig az írástudók Mózesre hivatkoznak, hogy valójában ez lehetséges, mert „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.” Nézzük meg, mi is volt ez a válólevél, és mi volt a jelentősége? A válólevélnek két szerepe volt. Az egyik az, hogy a férfi önkényuralmát a nő felett korlátozza, a másik fontos dolog pedig az volt, hogy az elbocsátott asszonynak biztonságot adott abból a szempontból, hogy ne kerüljön a házasságtörés gyanújába, ha új házasságot akart kötni. A Második Törvénykönyv a válólevél adását akkor teszi lehetővé, ha a férfi valamilyen szégyenletes dolgot talál (ervat dabar) feleségén. Ennek a kifejezésnek az értelmezése vitatott volt, ezért Mózesnek az asszony elbocsátásáról szóló törvényét a zsidó tanítók többféleképpen magyarázták, mivel nem volt pontosan megfogalmazva benne az, hogy mi az a taszító vagy nem tetsző dolog az asszonyban, amiért el kellene bocsátani.

Az okoskodó farizeusok sokszor megpróbálták kijátszani ezt a törvényt is. A legismertebb zsidó tanítások ezzel a törvénnyel kapcsolatban Sammaj és Hillel zsidó tanítók nézete volt. Sammaj tanítása szerint csak házasságtörés esetén volt adható válólevél a feleségnek, míg Hillel szerint bármilyen oknál fogva elbocsátható volt az asszony, akár egy leégetett ebéd miatt is. Ebből már látható, hogy milyen nehéz volt a nők helyzete az ókori zsidó társadalomban. A nők mindenféleképpen alárendelt személyek voltak a férfiakkal szemben. Mondhatni úgy is, hogy a zsidó feleség a jogi kötelék által a férj tulajdona volt. Jézus ezt a megalázó alárendelt helyzetet akarta eltörölni a házasságban, ezért tér vissza a farizeusoknak adott válaszában a Teremtés könyvére, Isten eredeti tervére, ami a férfire és a nőre vonatkozik: „A férfi elhagyja apját és anyját feleségéhez ragaszkodik és lesznek ketten egy testé.” (Ter 2, 24-25).

Ez magát a házasságot jelenti, annak felbonthatatlanságát és egységét, ahogyan azt Isten eltervezte és Jézus szentségi rangra emeli azzal a kijelentéssel, hogy „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”(Mk 10, 9). Maga a házasság egysége azt jelenti, hogy egy férfi és egy nő kapcsolata. Ma ez nem sokat mond a világnak, hiszen ma eljutottunk oda, hogy maga az ember eldöntheti saját nemét, meghatározhatja önmagát, felülírhatja Isten tervét, ahogyan azt az Édenkertben is tette. Ez volt a bűnbeesés pillanata, az engedetlenség, szembeszegülés Istennel. Ezért a mai ember házasságról alkotott képe nem pozitív, nem Isten szerinti. Sőt fölöslegnek is tartja a házasság intézményét, mert az csak egy papír, legyünk minél szabadabbak. Nem kell a mélyebb, komolyabb elköteleződés, éljünk csak simán együtt. Az ember függetleníti magát Istentől, és függetleníti magát embertársától is.

Ezzel azt hangsúlyozza, hogy önmaga ura akar lenni. Így érkeztünk el oda, ami ma folyik a világban: az azonos neműek házassága, sőt olyan is előfordul, hogy egy ember egy tárggyal vagy épülettel, de akár bármivel házasságot köthet. Ez mind természetellenes, és szembefordul a Teremtő akaratával. De Isten mégis meg akarja menteni az embert ebből a helyzetből, ettől az engedetlenségtől. Ezért elküldte Jézust, aki bűn nélküli volt és engedelmes egészen a kereszthalálig. Életét adta értünk, hogy helyreállítsa az Isten és az ember, ember és az ember kapcsolatát. Ezt az engedelmességet nekünk is követni kell. Ezáltal válik lehetővé a házasság számunkra Isten terve szerintivé. Ahogyan Jézus megtestesült és feláldozta magát az emberiségért, önmagát adta, ez a mozzanat mint krisztusi vonatkozás megmutatkozik a házasságban is, mert a házastársak önmagukat ajándékozzák egymásnak. Pál apostol a következüket mondja a házasságról: „Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből.

Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte (Ef 5, 21-25). A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.” (1Kor 7, 2-4). Tehát itt van a kölcsönös önátadás, önajándékozás, amit a házastársaknak meg kell ígérniük egymásnak, és nem csak megígérni, hanem meg is élni, úgy, hogy mindketten Jézus önfeláldozó szeretetére nézzenek. Jézus önfeláldozó szeretetét a házasság jelképezi legjobban. A kölcsönös szeretet megélésével a házastársak egymást is megszentelik, és ebből kifolyólag a gyermekáldás és a gyermek nevelése is szentté válik. ű

A házasság célja az élet továbbadása, a gyermekáldás, amiben a házastársi szeretet csúcsosodik ki. Létrejön a család, ami a Szentháromság földi mintáját képezi. Isten bekapcsolódása a házasságba a tökéletesedés és az örök élet felé vezeti a családot.
Ezért, kedves testvéreim, ne féljünk az Istent beengedni a házasságunkba, a családunkba, mert ez az alapja a tartós és áldásos házasságnak, mert mindannyian csakis ezáltal lehetünk részesei a teremtő csodálatos tervének.
Ámen.