Üdvözlöm Atya!
Ötven feletti hívő nő vagyok, három lány anyukája, s egy türelmesnek tűnő férj felesége. Hogy miért mondom ezt? Talán azért, mert van egy furcsa mániám vagy bogaram. Rajongok az ékszerekért, ruhákért, cipőkért. Sok pénzt költök ilyesmire. Amikor valami elkeserít, meglepem magam egy szép ruhával. Elég gyakran előfordul, hogy a neten is vásárolok, kincseket vadászok. Ezáltal szerintem sok felesleges holmim van, melyektől nem vagyok képes megválni. Pedig tudom, hogy nem szabad tárgyakhoz ragaszkodnunk. Néha meggondolatlanul túl sokat elköltök az ilyesmire, pedig ezt a pazarlást anyagilag nem engedhetjük meg magunknak.
A férjem szokott rám morogni, de még tűr. Igen ám, de meddig? Hogyan változzam meg? Ön szerint bűn-e az, amit teszek? Előre is köszönöm, hogy tanácsot ad: Emike
Tisztelt Emike!
Szerintem igen, ez bűn, ez a vásárlási láz egy olyan életmód, ami megkárosít, megront. Ön szerint egy mánia, bogár ez. Mindegyik mánia egy olyan hóbort, szeszély, ami a kábítószer-élvezésnek egyik formája, és mint ilyen, egyfajta szenvedélybetegség, vagy – korunk divatos kifejezésével mondva – egy függőség.
A kábítószer-élvezők, a szenvedélybetegek valaminek az élvezésében keresik a boldogságot. Amikor rosszkedvűvé válnak, akkor élvezetszerzéssel varázsolnak magunknak jókedvet, amikor boldogtalannak érzik magukat, akkor gyönyörkeltő dolgok vagy személyek birtoklásával teszik magukat boldoggá.
Bennünket, embereket mindennap valami el tud keseríteni, rosszkedvet tud teremteni, elégedetlenséget, hiányérzetet tud okozni. Ekkor ösztönösen keresünk valamit vagy valakit, aminek a gondolata, látványa rajongással tölt el, föllelkesít, és erőszakos megszerzésre indít. Szinte eszeveszetten, meggondolatlanul futunk, hogy megvásároljuk, a magunkévá tegyük, birtokba vegyük, és élvezkedjünk benne, kéjelegjünk rajta. Ebben a gondolkodásmódban életünk értelmét, boldogságát, az élvezetet, mámort, gyönyört keltő dolgok és személyek megszerzésében és birtoklásában keressük és látjuk.
Ez téves gondolkodásmód, és elhibázott életvitel. Többek között azért is, mert az élvezethajhászás és a birtokba vétel soha nem tesz minket tartósan boldoggá, elégedetté, örömtelivé. Az csak egy pillanatnyi jó érzést nyújt, utána mindjárt újabb gyönyört kell keresni, újabb dolgot kell megvásárolni, s ezt a kifulladásig kell fokozni. Ez egy mókuskerék, mert mi, emberek telhetetlenek vagyunk, semmilyen fogyasztás nem lakat jól minket teljesen és tartósan, néhány óra múlva mindig újra kell kezdenünk.
Továbbá azért is elhibázott életmód ez, mert mindig veszítjük és elveszítjük azokat a dolgokat és személyeket, amik és akik elégedettséggel töltenek el minket. Minden veszítés rettenetes megrázkódtatás. A legtöbb esetben belebetegszünk, néha bele is halunk. Amikor nincs az a valami, az a valaki, amit és akit szeretünk, amiért és akiért rajongunk, ami és aki lelkesít, éltet, boldogít, akkor nem látjuk többé életünk értelmét, nem vagyunk képesek tovább élni, szinte a semmibe zuhanunk. Ez az az állapot, amikor az elvonókúrán lévő kábítószer-élvező ordít a hiányérzettől.
Van még sok más rossz is a fogyasztói élvezethajhászó életmódban. Az is, hogy az ilyen ember csak önmagát szereti, és nem képes szeretni sem Istent, sem az embert, sem a teremtett világot. És ha nem szereti, akkor gyűlöli és bántalmazza: káromolja Istent, gyilkolja az embert, beszennyezi és tönkreteszi a környezetét.
A helyes gondolkodásmód és a boldogító életvitel a szeretetben való élés: szeretni Istent, szeretni az emberiséget, szeretni a Föld bolygót. Az embert az teszi boldoggá, ha szeret és szeretve van, ha kölcsönös szeretetben van Istennel, embertársaival, a teremtményekkel. A szeretet az ember életének igazi értelme, célja, ideálja. Ha szeretetének bármelyik tárgyát – például vagyonát, lakóhelyét – elveszíti, továbbra is szerethet embereket, ezért továbbra is boldog, elégedett, örömteli tud lenni. Ha szeretteit – például hozzátartozóit, barátait – elveszíti, ha teljesen senki nélkül marad, továbbra is és mindig is szeretheti Istent, az örök Szeretetet, és ezért véges-végig boldog, elégedett, örömteli tud lenni.
Erről szól egy fiatalon meghalt, erdélyi paptársamnak, név szerint dr. Nagy Józsefnek (1964–2012), gyulafehérvári biblikus tanárnak egy általa írt és megzenésített verse, melyet én személyesen tőle kaptam és a köreimben népszerűsítettem. Arról szól, hogy csak a szeretet adja meg az élet értelmét és boldogságát.
Azzal kezdi, hogy: „Egyetlen életed van néked, Nem mindegy, hogyan töltöd el.” Majd így folytatja:
Fontold meg, hogy miért lelkesedsz,
Hogy mire teszed rá az életed!
Időt csak nagy dologra szentelj,
Egészen komoly menetben!
Szép lassan elmúlik majd minden,
Elhagynak nagy értékeid.
Miből fogsz töltekezni, mondd csak,
Mikor már semmi nem segít?
Valami megmarad ám benned,
Tud mindig lelkesíteni.
Ott van a szívedben a mélyen,
Föl kell hát csak éleszteni.
Fontold meg, hogy miért lelkesedsz,
Hogy mire teszed rá az életed!
Csupán a szeretet fog téged
Az életben segíteni!
Szeress hát, s meg fogod majd látni,
Több ez, mint minden földi kincs,
S rá fogsz az életre találni,
Amely a szívedben már hevít.
Csupán a szeretetnek élhetsz,
Hogy ne tudj semmit veszíteni.
(Ezt a dalt felteszem a YouTube-ra abban a formában, ahogyan az én templomi zenei együttesem előadta, és a nevem alatt megtalálható lesz.)
Tisztelt Emike, kérdezi, hogyan változzon meg. Kezdje el szeretni a férjét, járjon a kedvében, ne okozzon neki többé bosszúságot lázas vásárlásaival és könnyelmű költekezéseivel. Egész biztosan ő viszonozni fogja szeretetét, és akkor egy szép, boldog öregkort élhetnek majd meg együtt. Aztán kezdje el szeretni nélkülöző embertársait, segítse őket – többek között – azzal a pénzzel, amit a felesleges dolgok megvásárlására költene. A segítségnyújtás, az ajándékozás egész biztosan sok örömet fog Önnek adni, amiről Pál apostol is beszél: „Mindenben megmutattam nektek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: »Nagyobb boldogság adni, mint kapni.«” (ApCsel 20,35). Végül kezdje el szeretni Istent, aki – ahogyan Szent Ágoston mondta –, „mindig régi és mindig új Szépség”, aki az Örök Szeretet. Bármit és bárkit veszít el majd további életében – egészséget, vagyont, szeretteit –, Ő változatlanul megmarad, ezért minden veszteség közepette Őt tudja majd szeretni és ezért mindig, tartósan, teljesen és örökre boldog tud lenni. Köszönöm, hogy megfogadja a tanácsomat! László atya
