2021. november 28., vasárnap

„Mindegyikük előtt fejet hajtunk”

Dr. T. Molnár Gizella főiskolai tanár tartott előadást a szabadkai MTTK-n

Az 1849. október hatodikai eseményekhez kapcsolódóan, Haynau „kegyelme” címmel dr. T. Molnár Gizella, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Felnőttképzési és Tudásmenedzsmenti Intézet tanára tartott előadást, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon.

Ahogyan azt dr. Takács Márta nemzetközi együttműködési dékánhelyettestől megtudhattuk, az előadásra az Erasmus csereprogram keretében került sor.

– Kapva kaptunk az alkalmon, hogy a tanárnő megemlékező előadást tartson az aradi vértanúkról. Az MTTK-n szinte a szokásunkká vált, hogy évente többször is keddenként előadásra invitáljuk a hallgatóinkat, az elsősöknek pedig ez az ún. beugró előadása. Ami még nagyon fontos, hogy szintén az Erasmus csereprogram keretében a tanárnő kutatásokról is beszámolt, beszélt arról, hogy milyen programokat indítottak el náluk és miben tudunk együttműködni – hallottuk Takács Mártától.

T. Molnár Gizella elmondása szerint az aradi vértanúkról való megemlékezés nagyobb teret érdemelne:

T. Molnár Gizella az MTTK-n (Fotó: MTTK)

– Azért fontos beszélni róla, mert az aradi vértanúk emléknapja talán kicsivel kevesebb figyelmet kap, mint március 15-e és Petőfi. Holott azok a katonatisztek, akik az életüket áldozták a magyar szabadságért, gondolkodás nélkül beálltak a honvéd hadseregbe, és szakértelmükkel nagy sikereket értek el. Nyilván a szabadságharc leverése után ez nem maradhatott büntetlen. A fiatal Ferenc József elszánt volt abban, hogy példát statuáljon, és Haynau lett a hadsereg főparancsnoka, aki egyébként szadista ember volt, mindennek tetejében szabad kezet kapott a bírósági eljárásokban, a katonai törvényszék felállításában. Formálisan a bíróság elé állították a szabadságharc tábornokait, de ezek koncepciós perek voltak, Haynau előre eldöntötte, hogy kivégzések fognak történni, a tábornokok pedig zokszó nélkül az életüket adták, ezért is nagyon fontos emlékezni rájuk – hallottuk T. Molnár Gizellától, aki érdekességekre is felhívta a hallgatók figyelmét.

– A bíróság kötél általi halálra ítélte az összes katonatisztet, ez azonban borzasztó megalázó kivégzési mód volt a számukra, ezért kegyelmet kértek. Négyen meg is kapták: őket nem akasztották fel, hanem az ítélet golyó általi halál lett. Anno a mai napon tehát őket is kivégezték, a többiekkel együtt, akiket felakasztottak. Amiről még nem szabad megfeledkezni, hogy ugyanezen a napon Pesten, Batthyány Lajost, az első felelős magyar miniszterelnököt is kötél általi halálra ítéltette Haynau. Ő azonban ezt kijátszotta. A mai gondolkodásban talán mindegy, kit hogyan végeznek ki, de akkor nem volt az. Így a felesége becsempészett neki a börtönbe egy kis tőrt, amivel elvágta a nyaki ütőerét, és habár nem halt meg azonnal, de már nem tudták felakasztani, ezért ő is golyó általi halállal vesztette életét. Ami még szerintem nagyon fontos, hogy ennek a tizenhárom embernek a fele sem volt magyar. Volt köztük szerb, horvát, örmény, német polgári családból származók, sőt egy német gróf is. Az, hogy a tábornokok csapata ilyen vegyes etnikumú volt, számomra bizonyos mértékig a nemzetiségi ellentétek háttérbe szorítását is jelenti, hiszen mindegyikük a honvéd hadsereg tisztjeként, a magyar szabadságért adta az életét. Azt hiszem, hogy ennek az eseménynek, ez az egyik legfontosabb üzenete a mába. Amennyiben közös a cél, mindegy az, hogy ki milyen nemzetiségű, az összefogás és a közös munka, ez esetbe a közös harc és áldozat összefogja az embereket. Nem teszünk különbséget az aradi vértanúk között, hogy melyikük volt magyar és melyikük nem. Mindegyikük előtt fejet hajtunk. Az aradi vértanúkról való megemlékezés is a nemzeti identitásunk részét képezi – fejtette ki T. Molnár Gizella.