Valamennyien hallhattunk már erről a baktériumról, illetve az általa okozott betegségről, a gyomorfekélyről. Nem akármilyen kórokozóval állunk szemben, ezért az ellene feltalált terápia sem mondható mindennapinak. Jó pár gyógyszer kombinációja, megannyi idő és türelem szükséges, mire gyógyultnak mondhatjuk magunkat egy ilyen betegség után.
Azért is választottam ezt a témát, mert sokan meg szoktak ijedni egy ilyen H. pylori-kúra elején, s nem értik, miért van szükség hirtelen ennyi fajta gyógyszerre. Ha viszont megértjük egyesével ezeknek a hatóanyagoknak a működését, hiszem, hogy használatukkal kapcsolatban sem fogjuk megkérdőjelezni orvosunk vagy gyógyszerészünk szaktudását. No de mire ez a nagy felhajtás?
Sokáig azt hittük, hogy a gyomorfekélyt az éhgyomorra fogyasztott kávé, a túl sok erős, fűszeres étel vagy alkohol okozza. Tény, hogy ezek a dolgok mind-mind irritálhatják a gyomrot és a patkóbelet, mégis, a tudomány előrehaladtával és a nagyszabású meta-analízisek beköszöntével rá kellett jönnünk arra, hogy nemigen van lényegi kapcsolat e faktorok és a gyomor fekélyesedése között.
Idővel viszont felfedeztük, hogy mint sok más betegséget, ezt is egyfajta speciális, nagyon ellenálló baktériumfaj okozza (legalábbis igen magas statisztikai kapcsolat mutatható ki a baktérium szervezetben való jelenléte és a gyomorfekély, illetve gyomorrák kialakulása között).
De miért olyan különleges ez a mikroba?
Egészen a felfedezéséig azt hittük, hogy a gyomor által teremtett feltételek egyszerűen ellehetetlenítik megannyi egysejtű szaporodását, sőt, életben maradását is. Az ebben a szervünkben található enzimek, illetve gyomorsav képes szinte bármit feloldani; pH-értékét tekintve 1-es és 2-es érték között mozog, ami – higgyenek nekem – nem kis teljesítmény. Akkor mégis hogyan képes túlélni egy ilyen savas közeget egy mikroorganizmus?
Az evolúció igen csodálatos dolog, mely az élőlényeket arra ösztökéli, hogy alkalmazkodjanak az újonnan létrejött környezethez. Egysejtű barátunk ezt is tette, és létrehozott egy olyan enzimet, mely képes a karbamidból (nitrogén- és széntartalmú szerves vegyület) ammóniát és nátrium-hidrogénkarbonátot előállítani. Az ammónia és szódabikarbóna pedig, mint ismeretes, lúgos kémhatású anyagok.
És mi történik, ha lúg találkozik a gyomorsavval, semlegesítés, azaz különböző sók, víz, esetleg széndioxid jön létre, miközben a baktérium területe körül a környezet neutralizálódik.
Feltehetjük a kérdést: miért olyan nagy probléma ez a kis betolakodó?
Ha baktériumról van szó, azt könnyűszerrel képesek vagyunk antibiotikummal megsemmisíteni. Csak hát a mi történetünk nem ennyire egyszerű. Egyszerűen képtelenség egyfajta antibiotikummal kezelni ezt a fertőzést, valószínűleg azért, mert ez a faj a gyomornyálkahártyába fúródva, savas környezetben érzi jól magát.
Sok-sok kísérlet és klinikai tesztelés során létrejöttek antibiotikum-kombinációk, melyek bizonyos időintervallum után képesek legyőzni ezt a baktériumot. Ezek között a készítmények között vannak olyanok, amik a kórokozó sejtfalszintézisét állítják le, ezenkívül olyanok, amelyek az élet építőkövének számító bakteriális fehérjeszintézist lehetetlenítik el, de az ebben a terápiában használt antibiotikumok között szerepelhet olyan is, ami a baktériumsejtbe bejutva, mint elefánt a porcelánboltban, megsemmisít mindent, amit csak talál. Nagyon fontos, hogy kövessük az orvosunk és gyógyszerészünk utasításait, és az antibiotikum szedését egészen a kúra végéig folytassuk.
A másik problémát ugyebár a már emlegetett savasság okozza. Nem csak azzal van baj, hogy a H. pylori ezt a közeget szereti, de képzeljünk csak el egy sebet, amit állandóan mar egy nagyon erős sav. Soha az életben nem fog begyógyulni. Valami hasonló történik a gyomorfekély esetén is. Követve a baktériumunk példáját, a legősibb módszert elővéve talán szedhetnénk evőszódát is, hiszen a neutralizáció itt is megtörténik, bár ezt semmiképp sem javasolom ma, a 21. században.
Egyrészt azért, mert hatása nagyon rövid ideig tart, másrészt azért, mert hosszantartó alkalmazása esetén pont ellenkező hatást, gyomorsavtúltengést tudunk vele kiváltani. Korszerűségben a következő gyógyszercsoportunk a H2 antagonisták avagy antihisztaminok. Bár a név megtévesztő lehet, antihisztaminokkal küzdhetünk a gyomorsav túlzott termelődése ellen is.
A trükk abban rejlik, hogy az allergiára szánt antihisztaminok, a hisztamin H1, míg a gyomor pH-jának növelésére szánt gyógyszerek a hisztamin H2 receptorokra fejtik ki hatásukat. Ne tessék összekeverni a kettőt. Ki nem ivott már ranitidint (Ranitidin®, Ranisan®) vagy famotidint egy-egy refluxos tünet vagy karácsonyi gasztrotúlkapás után? Bár az utóbbi népi indikációt sosem értettem. Ha túl sokat ettünk, akkor inkább vegyünk be emésztőenzimeket (Kreon®, Mezym®) minthogy még jobban csökkentsük annak a gyomorsavnak a termelődését, amely segít megemészteni az ételt.
No de haladjunk tovább. Utolsó savcsökkentő hatóanyag-csoportunkhoz tartoznak a mai kor legmodernebb és leghatásosabb készítményei, a protonpumpagátlók. Ugye milyen ijesztő nevük van? Pedig nincs is bennük túl nagy furfangosság. Aki egy kicsit is jártas a kémiában, az tudja, hogy az atomok elektronokból, neutronokból és protonokból állnak. Ha egy vizes rendszerben nagyobb a protonok koncentrációja, akkor azt a rendszert savasnak tekinthetjük.
Ezt a kémiai tézist a szervezetünk, pontosabban a gyomornyálkahártya sejtjei is ismerik, melyek a gyomorsav előállításához, a vérből a gyomor felé protonokat juttatnak. Mivel ehhez a művelethez energia is szükségeltetik, egyfajta pumpának tekinthetők ezek az apró, molekuláris szerkezetek – innen a név, protonpumpák. Ezek a szubsztanciák, mint például az omeprazol (Omeprazol®), pantoprazol (Controloc®, Panrazol®, Pepticaod®, Nolpaza®) stb. úgy hatnak, hogy leállítják ezeknek a pumpáknak a működését.
Még egy fontos megjegyeznivalóm van, záróakkord gyanánt, ehhez a témához. Ezek a gyógyszerek, mint már említettem, nagyon hatásosak, pont ezért figyelnünk kell arra, hogy feleslegesen ne szedjük őket. Megfigyeltem, hogy egyesek „gyomorvédő" gyanánt nap mint nap isznak ezekből a gyógyszerekből. Kérem, ne tegyék, ha azt az orvosuk nem hagyta jóvá.
Egyrészt azért, mert ezzel csak megnehezítik az emésztésüket, másrészt azért, mert ezzel a lépéssel egyáltalán nem növelik meg a gyomruk ellenálló képességét, harmadrészt, a gyógyszerek formulázása közben a gyógyszerészmérnök úgy alakította ki magát a tablettát vagy kapszulát, hogy számításba vette a gyomor savasságát, mely fiziológiás viszonyok között savas.
Ha ezeknek a gyógyszereknek a hatása következtében a gyomor pH-értéke semleges felé tolódik el, a többi gyógyszer nem ott, vagy nem úgy fog felszívódni, ahogy az írva vagyon, mely különböző, szívérrendszerre, idegrendszerre vagy hormonháztartásra ható készítmények esetén igencsak veszélyes lehet.
Utolsó, ám mégsem elhanyagolható, a gyomorfekély elleni csoportba tartoznak az úgynevezett adjuváns, azaz kisegítő gyógyszerek. Ezek a készítmények nem válthatják ki az aranyhármas „két antibiotikum plusz protonpumpa gátló" kombinációt, de segíthetik a munkájukat.
A probiotikumok témája igen érdekes, talán egy egész cikket is megér, bár azt tudja mindenki, hogy antibiotikum-kúra során, illetve utána érdemes pótolni azokat a jótékony baktériumokat, melyeket a nem szelektív, erős antibiotikum-kombináció megförmesztett. H. pylori-fertőzés esetén azért is fontos (főleg tejsav) probiotikumot fogyasztani, mert azok képesek kompetitív, azaz versenyhelyzetet létrehozva kiszorítani rosszindulatú H. pylori társait a kötődési helyükről.
Ugyanilyen előnyökkel járhat egyes bizmut sók használata vagy szukralfát nevezetű gyógyszernek a szedése, mely a gyomorsavban feloldódva, géles konzisztenciát felvéve megvédi a sebet, azaz a fekélyt a gyomorközeg irritáló hatásaitól.
Makacs betegségről van szó, mely több embert érinthet, mint sejtenénk, és a kellemetlen gyomorpanaszok mellett sokkal súlyosabb kórképek végkimeneteléhez is hozzájárulhat. Pont ezekért a következményekért szükséges ilyen agresszív módon, különféle gyógyszer-kombinációkkal fellépnünk ellene, mely gyógyszereknek a hatásmechanizmusa cikkem elolvasása után, remélem, kicsit érthetőbbé vált az olvasók számára is.
(A cikk csak tájékoztató jellegű, és nem helyettesítheti a szakmai konzultációt.)
