2021. november 28., vasárnap

A pozitív élmények pszichológiája (2. rész)

A pszichológiai kutatások középpontjában sokáig elsősorban a negatív érzelmek kezelése, a traumatikus élmények feldolgozása, a stresszt okozó tényezők csökkentése állt. Az utóbbi néhány évtizedben azonban egyre inkább a pozitív érzelmekkel kapcsolatos témákra helyeződött át a szakemberek figyelme.

A pozitív pszichológiai irányzatok a nehézségek helyett a mindennapos erőforrások felfedezésére, a tudatosságra, és általánosságban a pozitív érzelmekre koncentrálnak. Mit tanulhatunk a legfrissebb tanulmányokból, és hogyan ültethetők gyakorlatba a tudományosan alátámasztott elméletek? Cikkünkből kiderül.

Éljük át a hála érzését
Sokszor csak egy váratlan, tragikus veszteségélmény ébreszti rá az embereket arra, hogy mi mindenük is van, amit addig magától értetődőnek, természetesnek vettek; család, barátok, egészség... Mind-mind olyan értékek, amelyek az életet értelmessé, tartalmassá és élni érdemessé teszik. Időnként érdemes időt szánni arra, hogy számba vegyük, mi minden adatott meg, mi az, ami az életünket színesebbé, boldogabbá teszi.

Vannak, amikért keményen megdolgoztunk, ezért talán jobban szem előtt vannak, hála tárgyát képezhetik azonban olyan tényezők is, amelyekért nem kellett sokat szenvednünk, hanem születésünknél fogva rendelkezünk velük. Ide tartozhatnak például a képességeink, az ismereteink, a tapasztalataink.

Amikor nehéz időszakon megyünk keresztül, a hála átélése által egy másik szempontból nézhetünk rá a helyzetünkre, emellett a hála az átkeretezésben is segíthet.

Ma miért érezhetem szerencsésnek magam?
Emberek, akiknek hasonló problémákkal kell megküzdeniük, olykor teljesen másképp reagálnak egy-egy nehéz élethelyzetre. Egyikük képes túllépni a nehézségeken, és fejlődni általuk, a másik pedig összeomlik a teher alatt, és egy életen át hordozza a sebeket. Pszichológiai immunrendszerünk erősítése, vagyis a megküzdést támogató személyiségjegyeink fejlesztése kulcsfontosságú a nehézségeken való felülkerekedés szempontjából. Ezek azok a tulajdonságok, amelyek lehetővé teszik, hogy átvészeljünk egy stresszhelyzetet, és erősödjünk általa.
A pszichológiai immunrendszer magába foglalja, hogy pozitívan viszonyuljunk a világhoz, vagyis, hogy még a nehéz helyzetekben is képesek legyünk meglátni a fejlődési lehetőséget, a magasabb rendű célt és értelmet. Emellett magába foglalja, hogy olyankor, amikor a helyzet jellemzőin nem tudunk változtatni, képesek legyünk a saját hozzáállásunkon módosítani. Könnyen hangzik, ám gyakran megfeledkezünk erről az eshetőségről. A harmadik fontos összetevő az önszabályozásra való képesség, vagyis, hogy képesek legyünk felismerni az érzelmeinket, és szükség esetén változtassunk rajtuk (például uralkodni tudjunk az indulatainkon, legyen valamilyen szintű feszültségtűrésünk). Emellett az optimizmus, a lelki rugalmasság és az önbizalom is a pszichológiai immunrendszer fontos részét képezi.
Az átkeretezés lényege, hogy felismerjük, mely érzések akadályoznak bennünket, és tegyünk azért, hogy azok megváltozzanak. „De mégis hogyan tudnék másképp érezni, mint ahogy érzek?" merülhet fel bennünk a kérdés. Az átkeretezés egyfajta nézőpontváltást jelent. A következőben az átkeretezés lépéseivel ismerkedünk meg.

Az átkeretezés művészete
Ismerjük fel, hogy mit érzünk. Próbáljuk meg minél pontosabban körülírni, hogy érzünk. Például így: „Csalódott vagyok, mert a barátom nem jelezte idejében, hogy külön kell töltenünk az estét." vagy „Szomorúnak érzem magam, mert nem sikerült minden teendőt elintéznem, amit szerettem volna."

Fogadjuk el, hogy így érzünk. Van helye a gondolatainknak és az érzéseinknek. Amikor felismerjük, hogy hogyan érzünk, rendre egyfajta önszabotálási folyamat indul el; „Nem érezhetem így magam. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyen legyek." Ez azonban a látszat ellenére még inkább benne tart minket a negatív állapotban. Jusson eszünkbe a változás paradoxona:

„A különös paradoxon az, hogy amikor elfogadom magamat olyannak, amilyen valójában vagyok, azután tudok változni." (Carl Rogers)

Ez bizony az érzelmekkel sincs másképp; amint elfogadjuk, hogy így érzünk, megfosztjuk az érzelmet attól az energiától, amely fenntartotta, ezzel együtt pedig megszüntetjük.

Váltsunk perspektívát. „Váltsunk szemüveget!" Valójában az előkészületek után a harmadik lépés a valódi átkeretezés.

Az, hogy másképp tekintünk egy helyzetre, nem azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha nem történt volna meg, egyszerűen a megélésünkön változtatunk, illetve azon, ahogyan bennünk az adott esemény lecsapódik. A saját szerepünkre tekintünk másképp, valamiképp átírjuk a történetet. Hiszen az eredeti, negatív nézőpontú forgatókönyvet is mi gyártottuk.

Ugyanazt az eszközt alkalmazzuk a probléma megoldására, mint amivel létrejött, csak éppen megfordítva. Például úgy, ha feltesszük magunknak a következő a kérdéseket:

„Mit tanulhatunk ebből? Miért kaptuk az élettől ezt a leckét? Mi ennek a tanulsága számunkra?"

A belső monológok folyamatosan zajlanak bennünk, nem mindegy azonban, hogy milyen kérdések dominálnak ezekben a monológokban. A negatívumokra való koncentrálás helyett igyekezzünk időnként annak a kérdésnek az átgondolosára is időt szánni, hogy hogyan válhat javunkra egy-egy helyzet, és hogy legközelebb mit tudnánk máshogyan csinálni?