A székvárosban végzett közvélemény-kutatásokból egyértelműen kiderül, hogy a parkolóhelyek hiányát az itt élők rendszerint a városi problémák listáján az első, esetleg a második helyen nevezik meg. Valóban, gépesített nemzetünknek egyre nagyobb szüksége van a helyre egyre nagyobb gépkocsijaik leparkolásához.Manapság már a múlt század '60-as éveiben épített lakónegyedekben levő, Fítyókhoz, esetleg Százegyesekhez tervezett, 4,4 és fél méter mély garázsok legfeljebb motorbicikli-szálláshelyként (esetleg két nejlonzacskóval a kezében a városunkba érkezett fiatalnak lakhelyként) adhatók bérbe.
Gyalogjárdából viszont van még, igaz, nem túl sok, mert a forgalmasabb útvonalakon a járdatest 2/3-át már régóta a kávézók tulajdonosai bitorolják, kerthelyiségként használják azt. Ott, ahol kocsmára nincs igény, a járdát parkolóként értékesítik azok, akik ezt megtehetik. Leggyakrabban eladják az új lakóépületet építő beruházónak, aki aztán lakterületként árulja, de – mint ahogy az fotónkból is kiderül – a közvetlen értékesítés módszere sem idegen már.
A belváros szívében, a Pap Pál utca végében nemrégiben még gyalogjárda volt ott, ahol most két, szabályosan kijelölt, magánparkolóhely nehezíti meg a járókelők és a kerékpárosok boldogulását. Amikor utoljára érdeklődtünk pár évvel ezelőtt, egy-egy ilyen, parkoló évi „bérleti” díja valamivel több, mint negyed millió dinár volt.
