2024. április 25., csütörtök
CÍMLAPTÖRTÉNET

A közös alkotás öröme

Szeptember 22-én mutatták be a zentai BeeHome Közösségi Házban A makrancos hölgy című produkciót, Lőrinc Tímea doktori diplomaelőadását

Rendhagyó kísérleti előadás készül a zentai BeeHome Közösségi Házban, ahol javában folynak a próbái a William Shakespeare műve alapján készülő, A makrancos hölgy című produkciónak, amely Lőrinc Tímea színésznő doktori tanulmányainak diplomaelőadása lesz. Az alkotók, akik között a profi színészek mellett az akadémiai tanulmányaikat éppen végző fiatalok és akadémisták is vannak, valódi örömforrásként élik meg a közös munkát, amelynek során szinte lubickolnak a szerepeikben.

A több szempontból is különlegesnek tekinthető előadás alapelképzelése abból indult ki, hogy a közösségünkre jellemző kétnyelvűség, illetve a nyelvünket különlegessé és sokszínűvé tevő nyelvjárások miként kaphatnak teret egy olyan színházi előadásban, amely egy hagyományos dráma szövegére épül.

– Az előadás elkészítési folyamatának első lépéseként kiválogattam azokat a nyelvjárásokat, amelyeket meg szerettem volna jeleníteni a produkcióban. A színészektől nem vártam el, hogy előtanulmányokat folytassanak az adott tájegység nyelvjárásával kapcsolatban, hanem olyan személyeket kerestem fel, akikről tudtam, hogy a mindennapok során is alkalmazzák beszédükben a tájnyelvi elemeket, és arra kértem őket, hogy készítsenek hangfelvételt az adott szövegegységekről, úgy, ahogyan azt ők egy hétköznapi beszédhelyzetben elmondanák. Ezeknek a hangfelvételeknek a segítségével tudták a színészek gyakorolni a feladatukat, ami olykor komoly kihívások elé állította őket, mégis valamennyien nagyon élvezték a folyamatot – magyarázta Lőrinc Tímea, az előadás rendezője, aki elmondta, a próbák során szembesült azzal, hogy bizonyos dolgok, amelyek az asztalnál működnek, a színpadon nem állják meg a helyüket. Ez persze fordítva is igaz, hiszen vannak olyan elemei is az előadásnak, amelyek improvizációkból születtek meg, és végül olyannyira jónak tartották őket, hogy úgy döntöttek, belekerülnek a produkcióba.

– Az elmúlt években a közös munka során nagyon sokszor támaszkodtam kollégám, Nešić Máté ötleteire és tanácsaira, ezért kértem fel, hogy rendezőasszisztensként segítse a munkámat, aminek így utólag is nagyon örülök, hiszen kiválóan kiegészítjük egymást, sok esetben tovább tudjuk fűzni egymás gondolatait, és rendkívül hálás vagyok neki azért, amiért ilyen sokat segít nekem ebben a próbafolyamatban – tette hozzá Lőrinc Tímea, akivel mindebben Nešić Máté is egyetértett.

– Érdekes, hogy sokszor különböző elképzeléseink vannak egy-egy dologról, ám amikor elkezdünk beszélgetni róluk, akkor ezek valahogy mindig összefonódnak, és megszületik egy olyan megoldás, amelyet mindketten a magunkénak érzünk. Izgalmas kihívást jelent számunkra ugyanakkor az is, hogy nemcsak magával a rendezéssel kell foglalkoznunk, hanem számos egyéb dologgal is, olyanokkal, amelyek a színházban nem tartoznak a mi feladataink közé – hangsúlyozta Máté, aki örömének adott hangot annak kapcsán, hogy ezúttal nem hagyományos színházi térben hozzák létre a produkciót, hanem egy olyan térben, amely kiváló alkalmat teremt a kísérletezésre és a sajátos térkialakítás megvalósítására, lehetővé téve egyebek mellett azt is, hogy az előadás cselekménye ne csupán egy, hanem három helyszínen folyjon.

– Úgy vélem, azoknak, akik kedvet éreznek magukban a kísérletezésre, az új dolgok kipróbálására, mindenképpen érdemes a hagyományostól eltérő terekben is gondolkodniuk akkor, amikor egy-egy színházi produkció létrehozását tűzik ki maguk elé célként, hiszen az, hogy miként tudnak elhelyezni egy darabot egy nem hagyományos térben, ráadásul olyan módon, hogy az működőképes is legyen, csodálatos, kihívásokkal teli feladat az alkotók számára – fogalmazott a produkció rendezőasszisztense, akinek véleményével az előadás szereplői is egyetértettek, hiszen – mint mondták – rendkívül izgalmasnak tartják, amikor a színház kiköltözik a nagy fekete színpadról meg a puha bordó székek közül, és új helyszínt keres magának, olyat, amelyben a színésznek számos dolgot újra kell fogalmaznia önmagával, illetve a színházról alkotott képével kapcsolatban.

Nincs ezzel másként Ricz Ármin sem, aki az előadásban Petruchiót alakítja. Ármin saját bevallása szerint nagyon megörült, amikor Tímea megkereste azzal, hogy szeretné, ha szerepet vállalna a produkcióban, amire gondolkodás nélkül igent mondott.

– Olyan emberek jöttek össze, és olyan emberek dolgoznak együtt ennek a produkciónak a létrehozásán, akik szívügyüknek tekintik azt, amit csinálnak. Mindig nagyon felemelő olyan társulatokkal, olyan csoportokkal dolgozni, amelyeknek tagjai sok helyről érkeztek, hiszen mindenki valami mást hoz magával, másfajta tudást, másféle tapasztalatokat, és amikor ezek összeadódnak, akkor abból általában valami nagyon különleges dolog születik, pontosan úgy, ahogyan ez a mi esetünkben is történik. Erre persze nem túl gyakran van lehetőség egy színész életében, pontosan ezért kell az ilyen lehetőségeket valamiféle áldásos pillanatként megélni, hiszen a színháznak a magját foghatjuk meg ilyenkor, azt, amit maga a játék, a játék örömének megélése képez, és ez az, amitől maga az alkotás szerelemmé válik – fejtette ki Ármin, aki a tájnyelvi elemek alkalmazását is kifejezetten örvendetesnek tartja.

– Amikor először meghallottam, hogy az előadásban fontos szerep jut majd a különféle nyelvjárásoknak, nagyon megörültem, mert úgy gondolom, hogy a magyar nyelvben ezek az értékek méltatlanul háttérbe szorulnak, hiszen mindenki igyekszik egy univerzális nyelvet használni, miközben másutt, például Németországban Olaszországban vagy más országokban, sokkal erőteljesebben jelen vannak nemcsak a hétköznapi beszédhelyzetekben, hanem akár a rádióban vagy a televízióban is a tájnyelvi elemek – fogalmazott Ármin, hozzátéve, nagyon izgalmasnak találja, hogy az az elgondolás, amit a rendező megálmodott, éppen egy Shakespeare-műben talál táptalajra, és bízik benne, hogy a nézők is annak fogják találni.

Hasonlóképpen vélekedik Grgić Nikoletta, az előadás női főszereplője is, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy már korábban is dolgozott együtt Lőrinc Tímeával, hiszen mielőtt beiratkozott volna az újvidéki Művészeti Akadémiára, a Zsebtársulat tagjaként több olyan produkciót is készítettek, amelyet Tímea rendezett, és amelyek meghatározó szerepet játszottak abban, hogy a színészi hivatást választotta.

– Mérhetetlenül örülök annak, hogy Timivel fejezhettem be az amatőr éveimet, és most vele kezdhetem a profi karrieremet, hiszen ez az első olyan produkció, amelyben az akadémiai tanulmányaim elvégzése után részt veszek. Hihetetlenül boldog voltam, amikor kiderült, hogy én formálhatom meg a női főszerepet, és bár hozzá hasonlóan bennem is van egy nagyfokú keményfejűség, mindennek a színpadi megjelenítése korántsem olyan egyszerű feladat, mint ahogyan az kívülről tűnhet, különösen így, hogy még a nyelvhasználatra is oda kell figyelni, hiszen a próbafolyamat során sokszor tapasztaltam, és azt hiszem, ezzel szinte mindannyian így voltunk, hogy egy-egy jelenetben óhatatlanul is elő-előjöttek azok a dolgok, amiket a színpadi beszéd kapcsán tanultunk – magyarázta Nikoletta, aki társaihoz hasonlóan az alkotóközösség erejének fontosságát is kiemelte.

A Hortenziót alakító Dudás Dánielt saját bevallása szerint már korábban is sokszor lenyűgözte az, amit Lőrinc Tímea színészi alakításai során látott a színpadon, ezért jó ideje szeretett volna együtt dolgozni vele, éppen ezért, amikor Tímea felkérte, hogy játsszon az előadásban, azonnal igent mondott, és alig várta, hogy megkezdődjenek a próbák.

– Timi és Máté sokat alakítottak az eredeti szövegen, és azt, hogy a szereplők különböző nyelvjárásokban szólalnak meg, nagyon érdekes újításként élem meg, ugyanis nemcsak arról van szó, hogy az általunk megformált karakterek másként szólalnak meg, hanem arról is, hogy ezek a beszédmódok a karakterek jellemvonásait is meghatározzák. Ez természetesen valamennyiünknek óriási kihívás, ami nemcsak azért jó, mert ezáltal még izgalmasabbá válik a próbafolyamat, hanem azért is, mert mindez a fejlődésünket is szolgálja. Rendkívül sokat segített az, hogy kaptunk hangfelvételeket, ám azokra sem tudtunk teljes egészében hagyatkozni, hiszen ha valaki felolvas egy szöveget, az nem ugyanaz, mint ha élőbeszéd formájában halljuk. Éppen ezért jómagam például igyekeztem minél több olyan videót is megtekinteni, amelyekben tájszólásban beszélő emberek szólaltak meg, és ezekből is igen sokat tanultam. Eleinte gyakran tapasztaltuk azt, hogy magát a szöveget nagy odafigyeléssel el tudtuk mondani nyelvjárásban, ám amikor szituációkba helyezve kellett ezt megtennünk, érzelmekkel, indulatokkal színesítve a játékunkat, akkor bizony nem mindig sikerült. Később persze, amikor már jobban begyakoroltuk és egyre magabiztosabbá váltunk, akkor mindez egyre kevesebb fejtörést okozott számunkra – emelte ki Dániel.

Mindebben volt akadémiai évfolyamtársa, a Lucenziót játszó László Roland is egyetértett vele, aki ugyancsak gondolkodás nélkül igent mondott a felkérésre, és ezt azóta sem bánta meg, sőt, mint mondta, úgy érzi, nagyon jó döntést hozott.

– Amikor Timi felkért, hogy vegyek részt az előadásban, nagyon megörültem, rögtön elolvastam a drámát, és megnéztem a belőle készült filmet is. Aztán, amikor megkaptam a szövegkönyvet, némiképp meglepődtem, mivel egészen más volt, mint az eredeti. A történet persze megmaradt, azoknak a tájnyelvi elemeknek a beemelése révén azonban, amelyekkel Timiék színesebbé tették a darabot, sokkal izgalmasabbá vált a darab. Azt hiszem, hogy mindez valóban rendkívül sokat hozzátesz nemcsak az előadás humorához, hanem az egész produkció értékéhez is. Eleinte tartottam a feladattól, ám miután leültem egy bácskertesi ismerősömmel, hogy segítsen nekem az adott nyelvjárás alapjainak elsajátításában, azonnal éreztem, hogy mennyire izgalmas az a világ, amely ilyen módon kitárul előttem, és csakhamar elkezdtem kifejezetten élvezni is ezt a fajta beszédmódot és karakterformálási eljárást. Csodálatos volt! Egyébként is azt tartom az egyik legfantasztikusabb dolognak a színészetben, hogy teljesen váratlanul tehetünk a magunkéivá olyan készségeket, amelyeket korábban alig ismertünk, és ez a produkció kiváló lehetőséget kínál erre – magyarázta Roland.

A makrancos hölgy című előadás szereplői Ágyas Ádám, Dévai Zoltán, Dudás Dániel, Grgić Nikoletta, Kőműves Csaba Bence, László Roland, Uroš Mladenović, Ricz Ármin és Verebes Judit, dramaturgja Siflis Anna, rendezőasszisztense Nešić Máté, rendezője pedig Lőrinc Tímea. A Magyar Nemzeti Tanács támogatásával készülő produkció főpróbáját szeptember 20-án, hétfőn, bemutatóját pedig szeptember 22-én, szerdán tartják meg a zentai BeeHome Közösségi Házban.

@fo = Gergely József

@kep1 = Lőrinc Tímea

@kep2 = Nešić Máté

@kep3 = Ricz Ármin

@kep4 = Grgić Nikoletta

@kep5 = Dudás Dániel

@kep6 = László Roland