2024. április 19., péntek
AZ IDŐSEK VILÁGNAPJÁRA

Az időskor szépsége, az öregkor gyötrelme

Gátlástalanul hazudik, aki azt állítja, hogy szép az időskor, boldog az öregkor. Nyelvünkben van egy szó, amely egybefoglalja ezt a két állítást, a szépkorú. Hát ez a szó emeletes marhaság: az idős ember életében mindössze annyi szépség van, amennyit megteremtett magának, ami még örömet okoz neki. A többi pedig csupán az öregségére emlékezteti. Legelőbb a saját teste figyelmezteti, majd a környezete, végül az öregség lemoshatatlan szaga telepszik rá.

Tizenévesen szeretnénk idősebbek lenni, mert fiatalon sok mindent nem csinálhatunk, amit a felnőttek megtehetnek, mi pedig csak szeretnénk. Aztán húszévesen távolinak tűnik a negyven. Negyvenesként beüt a döbbenet, Isten gramofontűje életünk lemezének már a „B” oldalát játssza. „A születéshez hozzátartozik a halál, az ifjúkorhoz az öregkor, az élethez magához pedig a megfelelő forma és az előre behatárolt időtartam.” (Oswald Spengler)

Kezdődnek a nyavalyák. Egyre erősebb szemüvegre van szükségünk, elveszítjük fogainkat, hajunkat, beszőrösödik a fülünk, lábunk egyre nehezebben tartja meg testünket, nincs is igazán kedvünk bárhová menni, mire odaérünk, elfelejtjük, miért is indultunk a másik szobába, már nem zavar a rendetlenség.

Minden diplománk ötven év elteltével érvényét veszíti, nincs is szükségünk egykor megszerzett tudásunkra, butulni kezdünk, bőrünk elveszíti rugalmasságát, májfoltok ütköznek ki rajta. Teljes egészünkben elcsúfulunk, és érezzük, ahogy a halál kezd befészkelni testünkbe. Miként Orbán Ottó írja költeményében:

Hatvan fölött az idő fundamentalista szelleme

pokolgépet rejt életfontosságú szerveinkbe,

hogy így robbantsa ránk a javíthatatlan világot,

s merénylete nyomán nem is marad belőlünk más, csak élni akarásunk őrült versei

és utódainkon vigyorgó, sárga koponyáink.

A költő hatvan év felettre tette az időskor kezdetét, egy magyar zeneszerző, Szokolay Sándor szerint is a hatvan év az öregkor kezdete, amit a kiteljesedés, mármint az öregkor kiteljesedése követ.

Az persze teljesen személytől függő, hogy ki hány éves korában kezd öregedni, és hogy az idős kora kiteljesedik-e, vagy sem. A mondás szerint mindenki olyan idős, amilyen idősnek érzi magát. Ez tény, hiszen mindenki szubjektíven éli meg életkorát, a szerencsések szellemileg nem élik meg a törést, a korváltást, de őket is elárulja az arcuk, a szemük, a bőrük, a testtartásuk. A test nem hazudik. Szervezetünk durván 23 milliárd sejtből áll, ebből naponta egymillió elpusztul. Megráncosodik a kezünk, szarkalábak jelennek meg a szemünk körül, barázdált lesz a homlokunk, hullik a hajunk, durván szólva az arcunkra van írva a korunk.

Tükörben nézem reggelente, hogyan csúszik

egyre lejjebb

arcomról az ifjúság

fuldokolok emlékeimben, mint a színültig telt pohár.

Hodász András fenti idézete kapcsán jut eszembe, hogy az interneten jelenleg is kering egy szellemes idézetgyűjtemény az öregedés tüneteiről. Ebben szerepel a következő kettő is: „Öregszel, ha a jós az arcodból mondja el a jövődet.” „Öregség az, amikor már nem gúnyoljuk ki az idősebb generációt, de elkezdjük kritizálni a fiatalabbakat.” Oscar Wilde, XIX. századi ír költő szebben fogalmazta meg ugyanezt: „Az öregkor tragédiája nem az öregség, hanem a fiatalság.” Amit az öregedéssel elveszítettünk, tehetjük hozzá.

Az időskor szépsége helyett az öregkor gyötrelmeiről kellene beszélni, ha van hozzá bátorságunk, hiszen „az öregkor olyan sziget, amelyet a halál vesz körül” (Juan Montalvo), meg a magány. Boldognak mondhatja magát, akinek öregkorára jutott megértő társ, akivel kölcsönösen támogatják egymást, utódok, akik növekedésén és gyarapodásán lehet ámuldozni, és akik látogatásukkal elhozzák a fiatalságot, amit az idős ember már maga mögött hagyott, és soha nem érhet el újra. A gyerekek és unokák közt tapasztalja meg, hogy korosodása során elfogadóbb, türelmesebb és bölcsebb lett, mint fiatal korában volt.

Ami még megszépítheti az idős kort, az a fiatalokból kiváltott tisztelet, amit Kosztolányi Dezső így foglalt versbe:

Intés az öregebbek tiszteletére

Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt,

akár utcaseprők, akár miniszterek.

Nem oly tiszteletet prédikálok én tinektek,

mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.

De vegyétek számba, mily nehezen mentitek át ti is

évek veszedelmén törékeny szívverésteket

ezen az embernek ellenséges földgolyón,

s ők, kik negyven, ötven, hatvan évet éltek,

hány téli reggelen, hány tüdőgyulladáson

gázoltak át, hány folyó mellett haladtak el éjjel,

s hány gépkocsitól ugrottak el az utcasarkokon,

míg váratlanul éltetek állanak, időtől koszorúzva,

mint a csodák, mint akik háborúból jönnek,

egyenesen, mint a zászlórúdak, s egyszerre kibontják,

hogy ámuljatok, vihar-csapott, de visszahozott életüknek

méltóságosan lebegő, békét hirdető, diadalmi lobogóját.

Erről szól a negyedik parancsolat is, az egyetlen, amelyhez ígéret fűződik: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked.” Ezt az ígéretet látszik alátámasztani az Ószövetségben az aggastyánok cselekedetei, az Úr a 99 éves Ábrahámmal kötött szövetséget, felesége, Sára, hasonló korában szülte Izsákot, Mózes nyolcvanévesen kapta a feladatot, hogy vezesse ki népét Egyiptomból.

Gyakran mondjuk, hogy nem csak a húszéveseké a világ. Szerencsére. A két évtized alatt felhalmozott tapasztalat, tudás mellé kell a higgadtság, megfontoltság, a döntéshozatal bölcsessége. Persze, ahhoz se kell bevárni az aggkori demenciát, hogy valaki felelős beosztást töltsön be. E tekintetben is érvényes a horatiusi arany középút elve. Jób könyve írja: „Az öreg emberek bölcsek, a hosszú életűek megfontoltak.” Ha már a Bibliáig jutottunk, említsük meg, hogy a pogány rómaiak betegségnek tartották az öregséget, a keresztények pedig gyakran eltúlozták az idős kor dicséretét, mintha az csupa áldás és boldogság lenne. Vigasztaló, hogy az időskor határa egyre inkább kitolódik. A közmegegyezés szerint a 65. évnél kezdődik, ami fél évszázada még az 55 éves kornak felelt meg. Az Amerikai Egyesült Államokban 70 évben határozták meg az időskor kezdetét. A népesség növekedésével arányosan növekszik az idősek száma is világunkban, ezért van, aki egyenesen azt állítja, hogy az időseké a jövő! Gondolkodjunk el ezen!

„Az öregség úgy szép, hogy csúnya” – fogalmazott egy pünkösdi teológus, és valószínűleg igaza volt.