2024. április 25., csütörtök

Drága-e a méz?

A belgrádi médiában időnként megjelennek olyan hírek, amelyek horribilis mézárakról számolnak be. A fővárosban már most 1500–1800 dinárba kerül egy üveg méz, és a szakértők szerint az elkövetkező időszakban, a kereslet megnövekedésével akár 2000 dinárig is emelkedhet. A hőmérséklet csökkenésével mi is egyre több forró teát iszunk, hogy elkergessük magunktól a mindenféle megfázásokat, és az ezzel együtt járó lázat, orrfolyást, kellemetlen közérzetet, vagyis a kereslet megnövekedéséből mi is részt vállalunk, ugyanakkor nem tudjuk elképzelni a későőszt és a telet mézfogyasztás nélkül. Ráadásul maholnap itt a karácsony, ami ugyebár nem az igazi a mézzel édesített mákos guba nélkül. Szóval az áremelkedés igenis érint bennünket.

Szerencsére egyelőre úgy tűnik, hogy vidékünkön nem kell kétezer dináros mézáraktól tartanunk. A Szabadkai Piacok Kommunális Közvállalat legutóbbi piaci barométere szerint egy kilogramm méz ára fajtától függően 550 és 900 dinár között mozog, ami ugyebár jóval alacsonyabb a fővárosban jegyzett áraknál. Visszalapozva a már említett piaci barométerben, azt láthatjuk, hogy az árak január óta változatlanok. Úgy tűnik, hogy Észak-Bácskában egyelőre nem köszöntött be a mézáremelés időszaka – persze ezt csak félve mondjuk ki, hisz tisztában vagyunk azzal, hogy bizony a különféle termények, így a méz árára igen sok tényező is hatással lehet rá.

A múlt években a munkámnak köszönhetően számos méhésszel volt alkalmam beszélgetni, és ezen beszélgetések során visszatérő témák is szerepeltek. Én rendszeresen rákérdezek a repcemézre – egy olyan korban nőttem fel, amikor az olajrepce termesztése még egyáltalán nem terjedt el, így a repceméz sem számított mindennaposnak, ráadásul a repceméz színe és állaga is eltér az általánosan ismert mézfajtákétól – így persze magára vonja az ember tekintetét és gondolatait. Általában a beszélgetés ezen pontján térünk rá a mérgezések témájára, hisz a repce a teljes virágzásában rengeteg méhet vonz, még mindig vannak azonban olyan növénytermesztők, akik éppen akkor permetezik a repcét, amikor az ültetvények hemzsegnek a méhektől – a méhpusztulásnak értelemszerűen a méz árának emelkedéséhez kell vezetnie.

Ugyanakkor a méhészek azt is elmondják, hogy bármennyire is szép egy virágzó repceföld, bizony nem minden esetben mézel kielégítően, hisz az újabb repcefajták rövid ideig virágoznak. Ugyanezt szokták elmondani a napraforgóról is – vagyis a méz ára megemelkedésének egy újabb okáról van szó.

Vidékünkön a legnépszerűbb és legismertebb méz az akác. Messze földön híres a magyarországi és a szerbiai akácméz is, vagyis ebből a szempontból igencsak jó helyzetben vagyunk. Viszont arról is szót kell ejtenünk, hogy a tavaszi fagyok, lehűlések bizony nemcsak a gyümölcsösökben okozhatnak károkat, hanem például az akácfák is megsínylik – bármennyire is szapora és agresszív növényről van szó, bizony a fagyot ő sem bírja, főleg, ha már megindult a hajtások fejlődése és virágzása. Ráadásul az idén a hűvös május is szinte lehetetlenné tette a sok akácméz gyűjtését – egy újabb ok a méz árának megemelkedésére.

Azután a méhészek, miután jómagam már befejezettnek tekintem az interjút, minden egyes alkalommal kitérnek a hamisított méz témájára, amelyből bizony mifelénk is lehet találni bőven. A piacok bejáratánál 200-300 dináros áron kínálják a mézhez éppen hogy csak hasonlító cukros valamit, amely olykor szinte átlátszó, néha pedig karamellás színben pompázik, de minden esetben híján van a méz értékeinek és pozitív hatásainak. A nehéz gazdasági helyzetben az ember olykor ráfanyalodik, hogy ezt az olcsó mézet vásárolja. Ezáltal csökken a kereslet a valódi mézre – egy ok a méz árának csökkenésére, vagy legalábbis stagnálására.

Hogy valójában mi a drága és mi nem, az nem az adott termény mellé biggyesztett árcédulán lévő számtól függ, hanem attól, hogy a vásárlók széles tömegének mekkora fizetésből kell kigazdálkodnia annak a bizonyos terménynek az árát – ezt figyelembe véve pedig egyértelmű, hogy a drágulás szelleme mindig itt kísért valahol a közelben.