2021. november 29., hétfő
GASZTRONÓMIAI TÖRTÉNETEK

Ízutazás

Egy emlékezetes gasztronómiai kaland – Mi van a tányéron, és mit üzensz vele?

Egy étkezés többféleképpen lehet különleges alkalom, akár attól, hogy mi kerül az asztalra, vagy hogy kikkel ülünk le elfogyasztani az elkészített, elkészült falatokat. Egyes ízek különböző emlékeket idéznek fel, mások viszont az újdonság élményével ajándékoznak meg bennünket.
Mind a hagyományos, mind a magas gasztronómia a maga eszközeivel túlmutat azon, hogy az étkezés célja az éhség csillapítása legyen.
Afelől régóta nincsenek kétségeim – de tapasztalataim annál inkább –, hogy a hagyományos konyha érzelmi szálakkal simogat gyomrot és lelket egyaránt.

Fotó: Móricz Ildikó
Fotó: Móricz Ildikó

Ezzel szemben a magas konyhaművészettel első alkalommal a szlovéniai, tengerparti Piran városkában találkoztam.
Ha betérünk egy ilyen étterembe, onnantól kezdve egy igazán mámoros, békebeli két-három óra vár ránk. Nemcsak ebédet, vacsorát fogyaszt a vendég, hanem élményben is van része – ez történt velünk is, amikor még a nagy világjárvány előtt a szlovén tengerpart gyöngyszemének nevezett kisváros, Stara Gostilna nevű éttermébe kettős szülinapot ünnepeltünk.
Igaz, kicsit feszélyezve éreztük magunkat az első percekben, de az est végére eloszlott a bizonytalanság. Olyan atmoszférát teremtettek, amely az összes érzékünkre hatott, de a főszereplő az étel volt benne.

Fotó: Móricz Ildikó
Fotó: Móricz Ildikó

Minden ilyen szellemben készült tányér mögött koncepció áll, melynek bár fő eleme az ízek összecsengése, része még a textúrákkal, a színekkel való játék, a látvány, az illatok. Finomabbnál finomabb ételeket, szebbnél szebb tányérokat tettek elénk, különleges vendéglátásban volt részünk, és ezért kértük meg a kedves pincért, hogy találkozhassunk a tulajdonosokkal, hogy meséljék el történetüket. Így esett, hogy leültünk a vendéglő teraszán és a szerb–horvát–szlovén, ex-jugoszláv térség emlékeit megidézve könnyen megtaláltuk a közös hangot.
A tulajdonosnő, Donata Krašek elmondta, hogy1997-ben vásárolták meg az épületet, amely a helyiek egyik étterme volt, ahol a mindennapi menüebédet fogyasztották el a munkahelyi szünetben, és így ment ez évekig, amikor 2016-ban a férje elégelte meg ezt a munkát, és javasolta, hogy váltsanak valami másra, amiben örömüket lelik.

Fotó: Móricz Ildikó
Fotó: Móricz Ildikó

– Nehéz döntés volt, a felújítást, átalakítást gyorsan végeztük, és elindult egy történet. Nem tudtuk pontosan, hogy mi felé haladunk, de abban biztosak voltunk, hogy színvonalat szeretnénk nyújtani a vendégeinknek. A második évben érkezett a belgrádi Gradimir Dimitrič szakács hozzánk, és a tapasztalt séffel egy közös történetbe fogtunk, saját ötletek megvalósításába, nem másolva másokat. Harminc éve a vendéglátásban dolgozunk, de az akkori döntés nagyon nehéz volt, hiszen elveszítettük a régi vendégeinket. De mi igazi optimisták vagyunk.

Fotó: Móricz Ildikó
Fotó: Móricz Ildikó

A kisváros hangulata adva van, s ezt még fokozza a hely, mondhatjuk, a legkisebb részletekig átgondolt, hogy egyedi atmoszférája legyen. Az építész ötleteire hallgattunk, s minden évben igyekszünk kiegészíteni valamivel. A jó séf mellett a profi felszolgálás is szükségszerű, és a borkínálatra is hangsúlyt fektetünk. Nagyon kicsik vagyunk, de gyerekünkként tekintünk az étteremre, és ezért bízunk a sikerben. Nagy álom, de a legjobbak közé szeretnénk kerülni – mondta két évvel ezelőtt a határozott, magabiztos és mosolygós tulajdonosnő.

Fotó: Móricz Ildikó
Fotó: Móricz Ildikó

Arról már csak az internetnek köszönhetően értesültünk, hogy az elmúlt évek töretlen fejlődésének köszönhetően 2020-ban Michelin-tányért kaptak.
Mi azóta többször felidéztük az emlékezetes vacsorát. Összességében egy különleges élmény, egy közös ajándékpillanat volt...