2021. október 28., csütörtök

A terv a szeretettel végzett munka

Beszélgetés Varga Bettina testnevelő tanárral

Vannak tanárok, akik mindig hasonló korosztályú gyerekekkel foglalkoznak, míg mások a munkájuk során abban a szerencsében részesülnek, hogy kipróbálhatják magukat különböző életkorú gyerekek, fiatalok edzésében, tanításában is. A szabadkai Varga Bettina testnevelő tanár és edző az utóbbiak közé tartozik, és kimondottan jól érzi magát ebben a helyzetben.

Mi késztetett arra, hogy gyerekekkel dolgozz?

– Lassan két éve annak, hogy sikerült elhelyezkednem a szakmámban, rögtön az egyetem után. Jelenleg a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban dolgozom, valamint az Active Kids sportiskolában, ahol két és fél évestől tízévesig terjedő korosztállyal foglalkozunk. Én általános iskolás koromban elég távol álltam a sporttól, úgy éreztem, semmi érzékem hozzá. Voltak ugyan próbálkozásaim, mégsem éreztem késztetést arra, hogy komolyabban foglalkozzam bármilyen mozgásformával, mindaddig, amíg a szüleim be nem írattak röplabdára a Spartacus női röplabdaklubba. Ekkor kezdett a mozgás és a sport az életem szerves részévé válni. Annyira megszerettem ezt a csapatsportot, hogy nem sokra rá eldöntöttem: ha nagy leszek, edző leszek. Első lépésem ebben az irányban a Kosztolányi gimi volt – sport szakra iratkoztam, majd onnan az újvidéki testnevelési egyetemre.

Mire helyezed a hangsúlyt a gyerekekkel való munkában?

– Számomra nagyon fontos mind a tornaórákon, mind a sportsulis foglalkozásokon, hogy a gyerekeknek sikerélményben legyen részük. Ettől szárnyra kapnak, alkalmasnak érzik magukat az elvárt feladatok teljesítésére, boldogok és elégedettek lesznek, valamint újabb és újabb célokat tűznek ki maguk elé, ami fejleszti és előreviszi őket. Fontosnak tartom többek között azt is, hogy minden gyerekkel korához és képességeihez mérten bánjunk, olyan feladatokat adva neki, amelyek ezeket nem haladják meg, így kikerülhetjük a gyakori kudarcokat, ami akár a sporttól való eltávolodás oka is lehet. Az Active Kidsben kisebb gyerekekkel foglalkozunk, óvodás és alsós korosztállyal. Ezeknek az edzéseknek mindenekelőtt az a céljuk, hogy különböző játékos feladatokon, gyakorlatokon keresztül fejlesszük a gyerekek motoros képességeit, mint pl. a koordináció, a gyorsaság, az erő, az egyensúlyérzék, a ritmusérzék, ugyanis a motoros képességek három–tíz éves korig fejlődnek a legnagyobb intenzitással. Emellett a foglalkozások célja az is, hogy a mindennapos testmozgás a gyerekek szokásává váljon, hogy megszeressék a sportot, és hogy közösségben legyenek. A középiskolásokkal való munkámban leginkább arra törekszem, hogy megszerettessem velük a mozgást, hogy rávilágítsak a jótékony hatásaira és az egészséges életmód fontosságára. Az ülő életmód következményeiről is beszélni kell, sokszor ez nagyobb motivációt nyújt számukra, hogy végezzék a gyakorlatokat.

Milyen különbséget emelnél ki a testnevelő tanári munkád és a sportsulis edzések közt?

– Két egymástól elég messze álló korosztályról beszélünk, ezáltal a különbségek is elég nagyok. Amíg a sportsulis foglalkozásokra a gyerekek örömmel és önakaratból járnak, addig a középiskolában a tornaóra kötelező, ami már eleve rosszul hangzik. Futni kell, izzadni kell, néha kilépni a komfortzónánkból… Gyermekkorban a mozgás egyenlő a játékkal, és ki ne szeretne játszani? Ki ne szeretne trambulinozni vagy fogócskázni? Számukra a futás nem büntetés, hanem szükséglet, ami a középiskolásokra fordítottan igaz. Velük gyakran meg kell küzdeni azért, hogy elvégezzék a kötelező feladataikat. Én mindkét munkámat szeretem, így kerek a történet. Amíg az egyik teli van kihívásokkal, addig a másik öröm és nevetés.

Napjainkban temérdek képzési lehetőség közül válogathatunk. A végzettséged elég tudásalapot nyújtott-e a gyakorlati munkához, vagy szükségesnek találod-e a továbbképzéseken való részvételt? Milyen terveid vannak a szakmai előmeneteleddel kapcsolatban?

– Az egyetemen tanári képesítést kapunk, ugyanakkor az edzői álláshoz jól jön a továbbképzés. Manapság rengeteg kurzus közül lehet válogatni, pl. személyi edző, funkcionális edző, táplálkozási tanácsadó, és még sorolhatnám. Néhány ezek közül akár az újvidéki testnevelési egyetemen is elvégezhető, habár véleményem szerint a kurzusokon szerzett diploma csak kiegészítésként jöhet szóba az egyetemi diploma mellett, és semmiképp sem helyettesítheti. A szakmámmal kapcsolatban nincsenek konkrét terveim, nagy álmaim. Lehet, furcsán hangzik, hiszen manapság a legtöbb ember arra törekszik, hogy magasra törjön, de hívő emberként nem magamat és a saját elképzeléseimet helyezem előtérbe, hanem Isten akaratát. Úgy érzem, jó helyen vagyok, ott, ahol lennem kell. Fiatalokkal foglalkozom, legjobb tudásom szerint tanítom, nevelem őket – számomra ez egyfajta szolgálat, és az a tervem, hogy szeretettel végezzem: lélekből, jóakarattal szolgáljak.

Napjainkban a szülők aktív részesei szeretnek lenni a gyerekeik iskolai vagy sportoktatásának. Mi a véleményed, hogyan tudja egy szülő elősegíteni a sport és a mozgás megszerettetését?

– Minden korosztály más-más szülői hozzáállást igényel, de egy dolog talán mindig reflektorfényben kell maradjon: a példamutatás. A szülők sporthoz és egészséges életmódhoz való viszonyulása nagyban befolyásolja a gyerekek nézeteit. Segítségként tehát az szolgálhat, hogy a szülő ösztönzi gyermekét a mozgásra, nem fogadja el a kifogásokat. Abban az esetben, ha a gyermek már sportol, támogatja és segíti ezen az úton.