A kishegyesi Bakos Dorisz 2017-ben kezdte meg tanulmányait a Forrai Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium divat- és stílustervezés kétéves OKJ-szakán, majd a képzés befejeztével 2019-től a Budapesti Gazdasági Egyetem turizmus-vendéglátás szakának hallgatója. Mindkét szak által hódolhat nagy kedvencének, a koreai kultúrának. Dorisszal a kollekciótervezésről, a keleti kultúrákról, valamint a jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Hogyan és mikor fedezted fel a ruhatervezői képességedet? Milyen stílusú ruhákat tervezel szívesen?
– Gyerekkorom óta szeretem a ruhákat, de akkor nem foglalkoztam velük különösebben. Azt hiszem, akkor fedeztem fel a tervezői képességeimet, miután beiratkoztam a divatsuliba, és azokra, amiket tervezgettem, azt mondták a tanáraim, hogy jók. A távol-keleti vonalat szeretem a legjobban, azaz igyekszem az általam tervezett öltözékeknél a távol-keleti stílust képviselni, a koreai, a kínai vagy a japán tradicionális öltözékkultúrát belevinni az általam tervezett ruhákba. Ha teljes egészében nem is keleti stílusúnak képzelek el egy öltözéket, akkor is van benne egy csepp Ázsia.
Hány kollekciód van, és milyen alkalomból készítetted őket?
– Jelenleg két minikollekcióm van. Ameddig a divatsuliban tanultam, minden év végén volt egy divatbemutató. A végzősöknek mindig kötelezően részt kellett venniük rajta, hiszen itt tudják megmutatni alkotásaikat a nagyvilágnak, amelyeket a diplomamunka és/vagy szakdolgozat részeként készítettek. Az első évben a tanáraim azt a feladatot adták, hogy mindenki tervezzen egy minikapszula-kollekciót, azaz három öltözékből álló kollekciót az év végi divatbemutatóra. A téma a SPLASH ON, vagyis a Vízvilág volt, majd a következő évben, amikor én voltam végzős, a divatbemutató témája a TÉR, IDŐ, FÉNY volt. A kollekcióm címe, amelyből a szakdolgozatomat készítettem, a Hangug szél, avagy A koreai szél volt.
Honnan merítesz ihletet egy-egy ruha megalkotásához?
– Ha van egy adott téma, ami köré kell felépíteni a kollekciót, akkor általában azon kapom magam, hogy szép lassan a mindennapjaimat is átszövi. Mintha mindenben egy kicsit meglátnám az adott témát – például, amikor a Vízvilágra készültem, akkor valahogy a tenger, a víz különböző árnyalatai szinte mindenhol megjelentek. Ez olyan, mintha a téma igyekezne megtalálni engem, nem én a témát. Talán akkor a legnehezebb, amikor magam kell, hogy témát találjak, és a köré kell építenem a kollekciót – akkor kap el igazán a pánik, hogy biztos jó-e, amit csinálok. Hatalmas bennem a bizonyítási vágy, ugyanakkora a félelem is, mindez pedig csak akkor kezd csökkenni, amikor egy szakmabeli személy elismeri a munkáimat.
Miért pont a koreai kultúra tetszik?
– Akárhányszor felteszik nekem ezt a kérdést, mindig nagy gondban vagyok, hogy hogyan is válaszoljak a legrövidebben és legérthetőbben, úgy, hogy egy-két mondat után az emberek is elkezdjék olyan különlegesnek látni, mint amilyen különlegesnek én is látom Koreát, de azt hiszem, csak akkor tudja valaki megérteni ezt a szerelmet Korea irányában, aki valamilyen szinten már kapcsolatba került a kultúrával, akár a sorozatok, a zene vagy az ételek kapcsán. Hogy mit szeretek benne a legjobban? Talán azt, hogy abban a pillanatban, amikor meghallok egy koreai beszélgetést, vagy meglátok egy koreai feliratot, úgy érzem, mintha hazaértem volna. A megnyugvás és az izgatottság koktélként árad szét bennem ilyenkor.
Miben különbözik a többi ázsiai kultúrától?
– Az emberek többsége általában keveri a kínai, a koreai és a japán kultúrát, vagy nem tud különbséget tenni közöttük. A három távol-keleti kultúra nagyon is tud különbözni egymástól. A koreai nyelv egy cseppet sem hasonlít a kínaihoz és a japánhoz sem. A koreai nyelvnek a kínai és a japán írásjelekhez viszonyítva egyszerű ábécéje van. Ami pedig az öltözködési kultúrát vagy a hajviseletet illeti, jellegzetes árulkodó jeleket találhatunk.
Mesélj az egyetemről!
– A Budapesti Gazdasági Egyetem egy elég erős gazdasági egyetem, ahol a turizmus szaknak is igyekeznek minél nagyobb teret biztosítani, kezdve a nemzetközi projektektől a távol-keleti nyelvek oktatásáig. Első évben, amikor odakerültem, rögtön lehetőségem nyílt interkulturális menedzsment keretében kínai, dél-koreai és japán üzleti etikettet tanulni.
Hol képzeled el a jövőd?
– Egyelőre Magyarországon látom az elkövetkező néhány évemet, amíg tartanak a tanulmányaim, de remélem, tovább tudok majd egyszer lépni. Nem tervezek hazajönni, de nem azért, mert nem szeretem Szerbiát. Azt gondolom, hogy ennek az országnak is megvannak a maga szépségei a Balkán mentalitásával, amit személy szerint nagyon is kedvelek. Talán az élet úgy hozza majd, hogy egyszer újra a Magyar Szó újságírójával beszélgethetek, de akkor már Dél-Koreából.
