2021. október 24., vasárnap

Méhkasként zsongott az egész színház

Banka Lívia: Százméteres gyorsfutóval vetekszünk... – Jubileumot ünnepelt a Vajdasági Magyar Drámaíró Verseny

Kedden különleges események zajlottak az Újvidéki Színházban: megmérettetés, izgulás, szurkolás, ünneplés... A magyar dráma napján tartották meg a jubiláris 20. Vajdasági Magyar Drámaíró Versenyt. A három szöveg szerzőjének, a három ősbemutató rendezőjének személye évről évre változik. A három alkalmi társulat – amely tagjai szabadkai Népszínház, a Kosztolányi Dezső Színház és az Újvidéki Színház színészeiből, valamint az Újvidéki Művészeti Akadémia hallgatói közül kerülnek ki – sem állandó. Ám Banka Lívia színművésznő, az Újvidéki Színház társulatának egyik oszlopos tagja elmondhatja magáról, hogy az első drámaíró versenytől a jubiláris huszadik alkalomig mindegyiken részt vett.

Hogyan élte meg ezt a ripsz-ropsz munkát? – kérdeztük Banka Líciától a sikeres bemutató után.

– Éppen azon gondolkoztam, ha valaki előadás előtt az életfunkcióinkat ellenőrizné, az eredmény valószínűleg a százméteres gyorsfutóval vetekedne. De úgy látszik, mi szeretjük az adrenalintúltengést. Ez a verseny – egy nap alatt úgymond egy kis előadást létrehozni – igazi izgalom és kihívás a színésznek!

Miben változott meg a verseny ennyi év alatt?

– Nagyon szívesen emlékszem vissza a korábbi drámaíró versenyekre, a kezdetek kezdetére, amikor itt mint egy méhkas zsongott az egész Újvidéki Színház. Előző nap, huszadikán már itt barátkoztunk: szabadkai kollégák a Kosztolányi Színházból, a Népszínházból, a Gyermekszínházból, a temesvári színházból..., és békéscsabai vendégeink is voltak. Másnap azt látta az ember, hogy minden sarokban ott áll valaki szöveget magolva, vagy éppen a kosztümök között turkál... Az utóbbi években, nyüzsgés szempontjából mintha egy kicsit vesztett volna intenzitásából ez a rendezvény.

Banka Lívia az ősbemutató után (Fotó: Bozsoki Valéria)

Ennyi év tapasztalat után nem izgulok annyira, mint a kezdetben. Amikor azonban elkezdődik az előadás, a színészben valószínűleg van akkora koncentráció, hogy ha nem is jut eszébe a szöveg, a partnere akkor sem hagyja cserben. Amikor a színpadra lépek, csak arra figyelek, hogy minden rendben menjen. Ilyenkor a kevésbé tapasztaltak és a tapasztaltabbak segítenek egymásnak. Sőt, a saját szerepemmel kapcsolatban kevesebb ötletem van, mint ha nézem a kollégát. Kalákában működik ez a dolog, segítünk egymásnak, odafigyelünk egymásra. Ha bajban van, vagy én vagyok bajban, természetesen kisegítenek. Ezt a legbanálisabb módon is meglehet tenni: „Ugye azt akartad mondani, hogy...”  – és aztán megy tovább az előadás.

Én a nyüzsgést hiányolom. Ne csak mi itt, az Újvidéki Színházban vagy egy-két vendégszínész vegyünk részt ebben. Legyen ez ismét barátkozás, ismerkedés, közös öröm.

Rövid idő alatt hogyan sikerül megtanulni, eljátszani a szerepet a többiekkel együtt?

– Valószínűleg mi erre vagyunk kódolva – szoktam mondani. Az én agyam így működik. Egy kontyot nem tudnék összeütni egy fél óra alatt, mert nem az van sem a kezemben, sem a fejemben. Az ember egy idő után rutint szerez, vagy „génhibás”, mint mi, színészek.

Vissza tudja-e idézni a drámaíró versenyen alakított szerepeit?

– Ezek a szerepek olyanok, hogy a színész egyik nap megtanulja, másnap meg elfelejti. Mert különbözik azoktól a szerepektől, amelyeket egy hónapon keresztül próbálunk, és utána az előadás hónapokig műsoron szerepel, és játsszuk.   Ezek meggyökereznek bennünk, és évek múlva, amikor az ember belelapoz a szövegkönyvbe, „visszajön” az előadás. A drámaíró versenyre készített szerep, előadás viszont egyszer használatos dolog.

A drámaíró verseny próbafolyamatában polgármesterként a darab egyik jelenetében (Fotó: Bozsoki Valéria)

Most olyan szerepet kaptunk, amit a szerző nyolc férfira írt. Mivel nem vette figyelembe, hogy a társulat tizenkét tagjából hány színész nő, úgy döntöttünk, hogy a megírt darabban a polgármester lehet nő is. Nem is változtattunk semmit, még a neveken sem. Újabban ugyanis az a divat, hogy mindenki annak vallja magát, aminek akarja. Így lett a darab polgármestere nő, akinek férfi a neve, és vannak különböző hajlamai... Ezt az összetett figurát alakítom én, de szerintem az előadásban minden érthetővé vált. Közönségdíjas lett a darab, Celler Kiss Tamás szövege alapján Jámbor József rendezte.

Mi szeretjük, és a közönség is, látom, hogy szereti a drámaíró versenyünket. Érdekli ugyanis az embereket az, hogy hogyan lehet egy nap alatt drámát megírni, este kézhez kapni a szöveget, másnapra megtanulni és a rendező elképzelésével összhangban a kollégákkal eljátszani. Kívánom, hogy legalább még húsz évet megéljen ez az izgalmas verseny! – mondta Banka Lívia.