2024. április 18., csütörtök

Meddig ehetünk még mézet?

A vegyszerek használata, a hibrid növények és az időjárás kiszámíthatatlansága hatalmas károkat okoznak Topolya község méhészeteiben is

Egyre nehezebb a méhészek dolga, a szorgos méhecskék pedig mind kevesebb egészséges legelőt találnak maguknak Topolya község területén is. Egyebek mellett erre a problematikára is szerettek volna rámutatni a község méhészei a minapi mézvásár alkalmával. A részletekkel kapcsolatban a Topolyai Méhészegyesület elnöke, Mirko Spasojević is megszólalt.

– Hosszú évek óta igyekszünk megértetni mindenkivel a méhészet, a méhek tevékenységének emberiségre gyakorolt jelentőségét, de úgy tűnik, nem nagyon találunk megértő fülekre. Vagyis bizonyos mezőgazdasági szektorok számára fontosabb a nyereségarány, mint az élőhelyek, a természet, az embertársaik tisztelete. Sajnos az időjárási körülmények is további megpróbáltatások elé állítanak bennünket és a méhecskecsaládokat, és ez meglátszik a sárga arany árán is. Mi a mézvásáron a virágméz 700 dináros egységes árában egyeztünk meg, de köztudott, hogy nagyobb városokban mézet már 1000 dinár alatt nem lehet vásárolni, az akácmézért pedig akár 2000 dinárt is kérhetnek – mondta el a topolyai méhészszervezet elnöke, aki azt is hozzátette, hogy valaha az volt a megszokott számítás, hogy a méhészek két átlagos, majd egy rossz év után számíthattak egy kiemelkedő hozamú esztendőre. Ma már a klimatikus körülmények változásával ez teljesen kiszámíthatatlanná vált, két átlagos évet két kiemelkedően rossz időszak követi. A méhecskék sem tudnak mit kezdeni a nyarat idéző januári hőmérsékletekkel vagy a júniusi őszies időjárással. Ennél is nagyobb problémát jelent azonban a vegyszerek meggondolatlan és egyre nagyobb teret nyert használata.

– Községünkben is olyan növényeket irtott ki az ember a vegyszerek használatával, amelyek pótolhatatlan átmeneti legelőt képeztek a méhcsaládoknak. Így jártunk például a tisztesfűvel, ami mára teljesen eltűnt a tarlókról a totál vegyszerek miatt. Az olajrepce még talán jelent legelőt a határban, de az új, külföldről származó napraforgófajták már egyáltalán nem mézelnek. Pedig valaha az újvidéki növénynemesítő intézetből származóknak köszönhetően három pergetést is meg tudtunk ejteni a napraforgó-legelőn. Az akác nagyon megsínyli az időjárás kiszámíthatatlanságát, tehát rá sem lehet stabilan számítani. Egyébként ezeken az új, kis fejű és sűrűn vetett napraforgó-parcellákon egyáltalán nem lehet rovarral találkozni, tehát nemcsak a méhek, hanem minden más fajta rovar elkerüli, és már nem követi a nap mozgását sem – mutatott rá a topolyai méhészegyesület elnöke, aki elárulta azt is, hogy az utóbbi időkig, ha valódi mézet szeretne valaki vásárolni, a legnagyobb biztonsággal megbízható, jó hírű termelőtől kell beszereznie a családi immunerősítő finomságot.

Vanger Mária a méz, a virágpor és a propolisz termékek mellett mézeskalácsot is árult, illetve ismerősei levendulapárnácskáit is kínálta a mézvásáron

Vanger Mária a méz, a virágpor és a propolisz termékek mellett mézeskalácsot is árult, illetve ismerősei levendulapárnácskáit is kínálta a mézvásáron

– A boltok polcain megtalálható mézeknek sajnos hatalmas százaléka hamisítvány, vagy hígított formában kerül az üvegekbe. Gyakorlatilag három mézes üveg közül kettő nem valódi méz. A minap leplezték le például az egyik legnagyobb szerbiai mézbeszállítót, hogy hamisak a termékei. Őróla egyébként azt kell tudni, hogy volt annyi tőkealapja, hogy mélyen a piaci érték alatt tudta a kereskedelmi láncoknak értékesíteni a mézet, és gyakran voltak akciósak is a termékei. Egy igazi termelő nem engedheti meg, hogy 700 dinár alatt árulja a virágmézet, a 300–400 dináros kilogrammonkénti akciós áron pedig szinte biztos, hogy a vásárló nem valódi sárga aranyat vásárol. Sajnos van néhány ilyen minden hájjal megkent illető, aki, mivel jelentősen olcsóbban árulta a mézet, sikerrel járt az óvodák, iskolák étkeztetését biztosító közbeszerzési pályázaton, sőt a szerbiai parlament konyhájára is beszállított. Ezen a sajnálatos eseten felbuzdulva mi múlt évben 300 kilogramm mézet adományoztunk az iskoláskor előtti intézményeknek és a nyugdíjasokat tömörítő egyesületeknek, hogy lássák a két méz állaga és íze közötti drasztikus különbséget.

Vanger Mária negyvenöt éve méhészkedik Topolyán, néhai férje közreműködésével kezdett belemerülni a hivatás rejtelmeibe, szerette távozásával hat éve egyedül igyekszik boldogulni.
– Ötven családdal foglalkozok. Amikor már pergetés előtt a fiókok megtelnek, és nem tudom a súly miatt kiemelni a kereteket, vagy szállításnál, órabéres segítséghez folyamodok. De magát a családokkal történő foglalkozást egyedül végzem, mint ahogy az értékesítést is. A topolyai piacon kedden és szombaton mindig megtalálnak a vásárlóim a csarnokban. A virág- és a repceméz 700 dinárba kerül, az akác 1200 az asztalomnál. Sajnos az utóbbi két évben elfagyott az akác a vidékünkön, az én mézem is Valjevo környékéről származik. Vándorolok a kaptárjaimmal, most például a Dunán tereltetem a családokat, tavaszig ott lesznek – tudtuk meg Máriától, aki elkeserítőnek nevezte a vegyszerekkel, a peszticidekkel történő növényvédelem következményeit.

– Az ember saját maga ellensége! Egyáltalán nem előrelátó, és nem gondol az utókorra, nem folytat hosszú távra előre megtervezett mezőgazdasági tevékenységet. Mára hihetetlen méreteket öltött a permetezés, a vegyszerezés, a méhek az első élőlények, akiken csattan az ostor, rajtuk keresztül pedig mi, emberek veszítünk a legtöbbet – adott hangot felháborodásának Topolya egyik tiszteletnek örvendő méhész hölgye.