2021. október 24., vasárnap

Védelemre és támogatásra van szükségük

Gondolom, a gyerekek már alig várták, hogy megkezdődjön az új tanév, hogy újra iskolába mehessenek. Most talán nemcsak annak örültek, hogy újra találkozhattak a barátokkal, hanem hogy beülhettek az iskolapadba, élőben láthatják a tanárokat, a tanítónőt. Jó látni az iskolába igyekvő kisiskolásokat, a hátizsákos tiniket az utcán is, számomra a szeptember ezért is kedves hónap.

De valóban elbizonytalanodom, hiszen látom édes kis arcocskájukon a maszkot, hallom, mind több osztály kerül ismét karanténba az online oktatás minden nyűgével. A számok, a járványmutatók nem megnyugtatóak, még nem felejthető az elmúlt időszak, érezzük, még nem jutottunk túl a veszélyhelyzeten. Az is tény, hogy a bezártság sem lehet megoldás, és ez a folytonos bizonytalanság súlyos hatással lehet mindannyiunk életére. Mi, felnőttek felelősséggel tudjuk élni az életünket, képesek vagyunk felmérni tetteink következményeit. Gyerekeink azonban még védelemre szorulnak. Vajon hogyan élhetik meg ezt a két éve még elképzelhetetlen helyzetet, a sok korlátozást, a számítógép-rabságot, a távolságtartást, a maszkhasználatot, a fertőző betegségtől való félelmet?

Mondhatom, hogy boldog gyermekkorom volt, jó időben, jó helyen voltam gyerek, a múlt század hetvenes éveiben biztonságban éreztem magam. Szüleim, nagyszüleim gondoskodó szeretete, a falu, az ország, ahol felcseperedtem biztonságot nyújtott. (Akkor még nem tudtam, hogy ez egy kivételezett időszak, bizony nem tartott túl sokáig.)

Ma már a gyerekekre sokkal több veszély leselkedik, mondhatjuk minden utcasarkon a növekvő forgalom miatt, de akár otthon is, a négy fal között a világhálón, s a látszólagos jólétben sem lehetnek annyira szabadok és gondnélküliek, mint évtizedekkel ezelőtt.

El sem tudom képzelni, hogy befelé forduló, szégyenlős gyerekként hogyan reagáltam volna, ha anyukám egy-egy fotón világgá kürtöli a szülinapomat, az első kerékpáromon való ügyetlenkedésem, lámpalázas fellépésem a zongorakoncerten vagy amikor levágták a derékig érő hajamat… Mindez családban maradó öröm, titok volt.

A nyári szünidők a végtelen szabadságról szóltak, bandába verődve játszottunk az utcán, iskolába nem kísérettel, s főként nem autóval jártunk, hazafelé menet szövődtek a barátságok, szerelmek…

Ma a gyerekeknek alig van szabad idejük, terük a gondtalan játékra. Van ugyan mindenféle különóra, de autós szállítás nélkül ez megoldhatatlan, szinte félelmetes a napi beosztásuk.

A tanulás a képernyőről, magányban az elmúlt egy évben nem jelenthetett annyi örömet, mint a klasszikus oktatás, a családdal talán többet lehettek, de a kényszerű bezártság sokszor nem volt feszültségektől mentes.

(Illusztráció – Pixabay.com)

Így nem csoda, ha a mostani gyerekek a jövőjükkel kapcsolatban sokkal borúlátóbbak, mint mi voltunk: leginkább a munkalehetőség, az éghajlatváltozás, valamint a háborús konfliktusok miatt aggódnak, hiszen látják, a világ kinyílt, egy probléma nagyon gyorsan érinthet mindenkit, még a leggazdagabb országban élőket is, mint most a koronavírus okozta járvány.

Szeptember 20-át, a gyermekek világnapját 1954 óta az UNICEF (az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapja) kezdeményezésére tartják, elsősorban a fejlődő országok gyermekeinek támogatására. E napon felhívást intéznek a világ országaihoz annak érdekében, hogy támogassák és védelmezzék a gyermekek 1959. évi ENSZ-deklarációban megfogalmazott jogait. Felhívják a figyelmet a gyermekek kiszolgáltatottságára és védelmezésük szükségességére.

Az UNICEF világszerte 190 országban van jelen. Honlapján a szervezet tragikus híreket közöl, elszomorító képekkel illusztrálva. Csak néhány információ, pillanatkép az utóbbi hónapokból:

Az afganisztáni konfliktus 2021 eleje óta több mint 550 gyermekáldozatot követelt, több mint 1400 gyermek pedig megsebesült. A lakosság fele humanitárius segítségre szorul, ami mintegy 18 millió embert, köztük 10 millió gyermeket jelent. A menekültek fele gyermek. Jelenleg mintegy 4 millió gyermek nem jár iskolába Afganisztánban.

Észak-Etiópiában legalább 33 ezer gyermek él Tigré tartomány megközelíthetetlen részein, akik súlyosan alultápláltak, és ha nem kapnak segítséget, akkor életüket veszíthetik. Emellett több, mint 2,2 millió gyermeket érint Észak-Etiópiában az élelmiszer-biztonság hiánya.

Goma városa a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén található. Az ott élőknek elrendelték a kongói hatóságok, hogy minél előbb hagyják el otthonaikat, mert egy újabb vulkánkitörés várható. Az UNICEF értesítései szerint 400 000 ember, ebből 280 000 gyermek veszítheti el otthonát.

Tragikus pillanatkép Madagaszkárból, ahol az elmúlt négy egymást követő évben aszály sújtott: egyetlen tányér rizs egy nagycsaládnak, sorban állás a kútnál, ami 7 km-es körzetben az egyetlen tiszta ivóvízforrás.

Az UNICEF becslése szerint félmillió öt év alatti gyermek szenved alultápláltságban.

Húsz évnyi folyamatos csökkenés után újra növekszik a gyermekmunka előfordulása a világban. Globálisan 160 millió gyermeket érint a munkában való foglalkoztatottság, közülük 79 millióan veszélyesnek minősülő munkát végeznek – írják honlapjukon.

Csupán néhány szívszorító példa a világ tőlünk távol eső részeiről. A szegénység, az éhezés és a nélkülözés azonban nemcsak az afrikai országokat vagy a háborús övezetekben élőket érinti, hanem az iparilag fejlett nagyvárosokban és a leszakadó kistérségekben is megfigyelhető.

S mindehhez jött egy vírus, amely gyökeresen megváltoztatott mindent az elmúlt hónapokban. Abban a hitben éltünk, hogy a nagy járványokat már legyőztük, s most megtapasztaltuk, ma is hasonlóan védekezünk, mint a régi időkben: karanténnal, maszkkal, elzárkózással. Egyelőre korlátozott, amit a tudomány nyújtani tud a mostani világjárvány gyógyításában, tovább terjedésének megakadályozásában. A védőoltások hatásosságában, szükségességében sokan kételkednek, s nem úgy tűnik, hogy közelednénk a nyájimmunitáshoz, ami meggátolná a vírus terjedését.

Az UNICEF Magyarország kutatása szerint az elmúlt időszak járványos időszaka lelki-pszichológiai hatása sem elhanyagolható, a pandémia nem múlik el nyomtalanul, egy egész generáció kerülhet hátrányba, legfőképpen a most felnövekvő generáció.

Miközben a világ azon dolgozik, hogy kilábaljon a járvány okozta gazdasági és egészségügyi válságból, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mekkora hatással van a pandémia a fiatalok mentális egészségére.

A legfrissebb információ szerint az UNICEF az iskolák újranyitására sürgeti azokat a kormányokat, amelyek a koronavírus-járvány miatt bezárták az intézményeket. Mint írják, globálisan mintegy 1,8 billió órát nem járhattak iskolába a diákok a COVID–19 világjárvány és az ebből fakadó kijárási korlátozások kezdete óta. A tanulókat ezzel nemcsak az oktatástól, hanem az intézmények nyújtotta egyéb létfontosságú lehetőségektől is megfosztották.

A gyermekek testi-lelki egészsége a mi felelősségünk, mindenkori felnőtteké.

A gyermeknapok, amit a különböző országok a legkülönbözőbb napokon jegyeznek májustól novemberig, általában vidám, szép, szívderítő szavakat hívnak elő az emberből. Bizony szomorú vagyok amiatt, hogy ez nekem most nem sikerült.