A fehér színnek különféle árnyalatai vannak, a tiszta fehér vagy hófehér csupán egyikük, és ugyanúgy előnytelen lehet, mint a tiszta fekete. Rajta kívül visszafogottabb, lágyabb fehér árnyalatok is léteznek, ezek az úgynevezett törtfehérek.
A különböző törtfehérek tulajdonképpen a színeknek a legvilágosabb, a leghalványabb árnyalatai, azok, amelyek közvetlenül a hófehér előtt találhatók. El lehet különíteni azokat a színeket, amelyek a meleg és a hideg színtípusú személyeknek a törtfehérei. Ugyanazok a szabályok érvényesek rájuk, mint bármelyik más színre, tehát a meleg színtípusú személyeknek a sárgás, a pirosas, a narancsos árnyalatokat, a barnák leghalványabb árnyalatait lehet ajánlani. Ezeknek a hófehértől sápadt, erőtlen lesz a megjelenésük. A tiszta, élénk tavasz természetes színei azonban erősségük és kontrasztosságuk miatt, a tél színtípusúakhoz hasonlóan, nagyszerűen mutatnak fehérben. Mivel azonban a hófehér alapvetően hideg, az élénk tavaszi paletta színeivel érdemes kombinálni. A hideg színtípusúaknak a szürkés, a kékes, a lilás fehérek, illetve a hideg rózsaszíneknek a fehérhez közelítő, halvány árnyalatai felelnek meg a legjobban. A tél színtípusúak számára a hófehér is jó választás. Ami a többi színtípusnak túl sok, túl vibráló, túl hideg, vagy túl kemény, az a tél színtípusba tartozók számára tökéletesen megfelel!
Egy csöppnyi feketével keverve úgynevezett piszkosfehéret kapunk. Ez ugyanolyan elegáns, mint a hófehér, de kevésbé kényes. Ha nincsen közvetlenül a hófehér mellett, lehet, hogy észre sem vesszük a különbséget. Sokan azért szeretik, mert nem vakít annyira, mint a hófehér, és kicsit melegebb hatású is, mint a tiszta fehér.
A fehér árnyalatok közé tartozó, a nyers selyeméhez és a fehérítetlen nyers vászonéhoz hasonló sárgásfehér ekrü is majdnem fehér, ha egy kevés drapp van benne, akkor elegáns, finom tónust kap. Az ekrüre festett falat színesnek nem nevezhetjük, mégis kissé melegebb, lágyabb, és barátságosabb is, mint a hófehér.
A fehérített vászonnak, a kézzel szőtt kelméknek az árnyalata természetesebb hatású, rusztikusabb a habos fehérnél. Érződik rajta a természetes anyagszerűség, leginkább kőburkolatok, durvábban kidolgozott felületek mellett mutat jól.
Az ezüstfehér kissé szürkés, de nem piszkos, inkább fémes, ezüstös tónusú, olykor csupán a hordozóanyag eredménye. A fényes felületű textilek, illetve az üvegfelületek tükröződése létrehozhat ilyen ezüstös fehéret. Ez nemcsak rendkívül elegáns, hanem hűvös és pompázatos, sőt igen különleges is lehet.
