2021. november 29., hétfő
EGY GYAKORLÓ APA NEM MINDENNAPI MINDENNAPJAI

Volt, aki pancsolt, Marci repült

Augusztus vége felé járunk, a gyerkőcök úgy tűnik, kitombolták magukat, a nyár azonban még nem tágít. Tavaly nem is használtuk a klímaberendezést, az idén viszont kénytelenek voltunk gyakran bekapcsolni, ami sok, az sok. A délelőttöket még a legnagyobb melegben is jól megúsztuk, gyakran lebringáztunk a Duncsira, ahol a lombok alatt még a legnagyobb kánikulában is kellemesen fújdogál a szél. Aztán bejártuk a környék medencéit is, ellátogattunk a petrőci aquaparkba, a bulkeszi medencéket is megnéztük, és még az adai Adica üdülőközpontba is eljutottunk, ahol valóban minden generáció kellemesen érezheti magát. A gyerkőcöket úgy kellett a hűvösbe parancsolni néha, mert a csúzdákról nem akartak leragadni. Nagy pozitívuma az adai medencéknek, hogy körülötte valóságos parkot alakítottak ki, nem kell a napon sülni egész nap, habár sokan ezt részesítik előnyben. A gyerkőcök a nagy ugrálásban azért csak megéheztek, így legalább addig nyugodtak, amíg bekaptak pár finom falatot.
A nagyszülők eddig mindig kihasználták a nyári szünidőt, hogy több időt töltsenek unokáikkal, az idén azonban ez csak részben sikerült, mivel anyám eltörte csípőjét, ezért nem sok idejük maradt a gyerkőcökre, habár ők gyakran meglátogatták a nagymamát.
Marci cicánk már nem kis cica, megvan fél éves, és egyre nagyobbakat ugrik. Néha akkorát, hogy repül is. Igaz, ez majdnem rosszul végződött, mivel a mafla egy éjjel felugrott a terasz korlátjára, és onnan vadászta az éjjeli lepkéket, bogarakat. Mindenki aludt már Elődön és rajtam kívül, a nappaliban beszélgettünk, amikor egy karmolást hallottunk a terasz fémkorlátján, aztán meg egy nagy dobbanást. Azonnal tudtuk, mi történt, kirohantunk az erkélyre, és persze Marci sehol, lepottyant a másodikról, nagy szerencséjére a szomszéd autójára, ami valamennyire felfogta az ütést. Azonnal lerohantunk az udvarba, kerestük, de sehol nem találtuk, aztán Előd meglátta az autó alatt. Ott kuksolt, és vért tüsszögött, nem mert kijönni, sokkos állapotban volt. Aztán a nagyfiú az autó alá mászott, és kivette valahogyan, én pedig gyorsan kerestem egy éjjel-nappal működő állatorvosi rendelőt, mivel éjfél után volt már, és indultunk is azonnal. Nagy szerencséje volt a kis butusnak, az állatorvos megvizsgálta, és „csak" a szájpadlása repedt fel, kapott injekciókat, aztán másnap reggel kilencre visszavittük, és bevarrták szépen a sebet. Azóta blokkoltuk a terasz korlátja felé a „hozzáférést", ennyi volt Marci Batman karrierjéből, mert lehet, hogy neki még van néhány élete, de nekünk nincs tíz pirosunk minden repülőpróbájára.
Annál inkább, hiszen mindjárt itt a szeptember, azt pedig minden szülő tudja, hogy ez mivel jár. Új nadrágok, sportcipők, pólók, ingek... és akkor még a tankönyvekről, tanszerekről nem is beszéltünk.