Napjainkban egyre több gyerekről halljuk, hogy hiperaktív, ami miatt problémái vannak az iskolában. Népszerű betegségnek tartjuk, de nagyobbat nem is tévedhetnénk. Az, hogy egyre több gyereket diagnosztizálnak ADHD-val, nem jelenti azt, hogy több hiperaktív gyerek lenne, hanem csak azt, hogy az orvostudomány fejlődésével megbízhatóbban tudjuk diagnosztizálni ezt az állapotot.
Az ADHD (attention deficit hyperactivity disorder – figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) nem új keletű, hisz Sir George Frederic Still angol gyerekorvos már 1902-ben megfigyelte a kórképet, és lejegyezte a tüneteket. Azóta az elmúlt több mint száz évben folyamatosan kutatják ezt a rendellenességet, és fejlesztik a kezelését, valamint a diagnosztizálását. Fontos kiemelni, hogy a figyelemzavar és a hiperaktivitás minden embernél időszakosan előfordulhat. Betegségről akkor beszélünk, ha ezek a tünetek kórosak, hosszan fennállnak. Az ADHD lényegében három fő tünettel rendelkezik: figyelemzavar, impulzivitás és hiperaktivitás. A három fő tünet egyidejűleg más-más arányban is jelen lehet. Rengeteg tévhit és mítosz él a köztudatban az ADHD-val kapcsolatban, amiket nem árt eloszlatni. A következőkben ezek közül veszem sorra a leginkább elterjedteket.
Tévhit: Nem is valódi betegség vagy rendellenesség, hanem csak neveletlen a gyerek.
Az ADHD egy neurológiai-pszichés zavar, amelynek diagnózisa hivatalosan az 1980-as évek óta létezik. Pontos okot nem találtak még a kialakulására, viszont folyamatosan kutatják e területet. A különböző képalkotó vizsgálatok, mint a CT vagy az MRI, eltéréseket mutattak az agy működésében egyes homloklebenyi területeken ADHD esetében. Az eddig talált bizonyítékok arra utalnak, hogy genetikai alapú rendellenességről van szó. Több vizsgálat alátámasztotta, hogy a nevelésnek, illetve a családi élet problémáinak nincs semmiféle kihatása az ADHD kialakulására. Ettől függetlenül viszont a nem megfelelő környezet sokat tud rontani a rendellenességgel élő állapotán. Leegyszerűsítve: a rossz neveltetés vagy a szülői figyelem hiánya nem okoz ADHD-t. Amennyiben támogató szülői háttér veszi körbe az ADHD-s gyereket, az nagyban hozzájárulhat a tünetei enyhüléséhez.
Tévhit: A sok cukor, tartósítószer és ízfokozó fogyasztása, a túlzott tévézés és a videójátékok, valamint a családi háttér felelős érte.
Ahogy korábban említettem, a rendellenességnek genetikai alapjai vannak. Nincs egyértelmű ok-okozati összefüggés a különböző adalékanyagok, cukrok bevitele és az ADHD kialakulása között. Egyes esetekben előfordul, hogy felerősíti a tüneteket a cukor, a fehér liszt vagy a színezékek fogyasztása, és ugyanez elmondható a túlzott tévézésről és videójátékozásról is.
Tévhit: Csak gyerekek lehetnek ADHD-sok, amit aztán kinőnek.
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar nem múlik el, és nem gyógyítható. Az egész élet során végig fennmarad, bár a tünetek felnőttkorban változhatnak, enyhülhetnek, viszont már a gyermekkortól jelentkeznek. Nem lehet kinőni, és a tünetek a felnőttkorban is megmaradnak, ami az élet számos területére kiterjedő nehézségeket okozhat. Nagyon gyakori, hogy az érintettek sűrűn tapasztalják, hogy képtelenek bármit rendesen megszervezni, határidőket betartani, jó kapcsolatokat vagy munkát találni. Számukra kihívás a napi rutin betartása, ami rengeteg kudarcélménnyel, munkahelyi konfliktussal, félbemaradt tanulmányokkal, sikertelen emberi kapcsolatokkal társulhat. Persze akadnak olyan szerencsésebbek, akik enyhébb tünetekkel rendelkeznek, és megtanulnak felnőttkorukra ezekkel együtt élni, vagy ezeket kompenzálni. A legtöbb esetben gyógyszeres kezelés, illetve viselkedés- vagy pszichoszociális terápia nagymértékben segíthet enyhíteni a tüneteket, és élhetőbb életet biztosítani.
Tévhit: Az ADHD fiús betegség, kizárólag rájuk jellemző.
Általánosságban elmondható, hogy több figyelemhiányos hiperaktivitás-zavaros fiút diagnosztizálnak, mint lányt. Erre több magyarázat is létezik. Sok függ attól, hogy az ADHD fő tünetei közül mi a dominánsabb. Alapvetően a fiúknál a hiperaktivitás szokott lenni a domináns, ami látványosabb. Ebben az esetben a gyerek nem tud megülni a helyén, folyton valamit csinálnia kell, türelmetlen. Ezzel szemben a lányoknál jellemzőbb a figyelemhiány dominanciája. Ez kevésbé látványos, többnyire annyit lehet észrevenni, hogy feledékenyebb, szétszórtabb a gyerek, gyakran álmodozik, nem igazán motivált, problémái vannak a koncentrációval és a kitartással. Az ADHD-s lányok és nők általában csendesebbek, visszahúzódóbbak. Mindezek kevésbé illenek bele a klasszikus hiperaktív ADHD-s elképzelésbe, valamint társadalmilag is jobban elfogadottak. Emiatt nehezebb is a lányoknál diagnosztizálni, sőt előfordul, hogy rejtve marad a diagnózis, vagy tévesen diagnosztizálják őket.
Tévhit: Az ADHD-s gyerekek butábbak egészséges társaiknál.
Ez egy végtelenül elítélő és hibás sztereotípia, mivel az ADHD semmilyen befolyással nincs a szellemi képességekre és az intelligenciára. Gyakran előfordul azonban, hogy a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar miatt hátrányos helyzetbe kerül a gyerek vagy a felnőtt, ami miatt nem tudja kihozni magából a legtöbbet. Számukra fontos, hogy extra segítséget kapjanak pluszterheik leküzdéséhez, hogy ugyanúgy brillírozzanak, mint egészséges társaik. Hangsúlyozandó, hogy ADHD-sként is lehet valaki kiemelkedő vagy épp híres. Többek között a színész Jim Carrey és Ryan Gosling is, valamint Adam Levine énekes és Justin Timberlake színész és énekes is figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral él. Emellett Dave Grohl, az amerikai Foo Fighters zenekar énekes-gitárosa és a Nirvana exdobosa, valamint a Harry Potter-filmek közkedvelt sztárja, Emma Watson is ADHD-val küzd.
Kezelése
Felvetődik a kérdés, hogy hogyan lehet segíteni, enyhíteni a tüneteken. Vannak gyógyszeres terápiák, pszichoszociális terápiák, valamint egyéb alternatív lehetőségek is.
A gyógyszerekkel kapcsolatban a két legelterjedtebb szer a Ritalin (metilfenidát) és a Strattera (atomoxetin), amit az ADHD-ra adnak. Hatékonyságuk 75-80 százalékban csökkenti a tüneteket. Azt azért meg kell jegyezni, hogy mindkét gyógyszer esetében a megfelelő dózis beállításhoz hosszabb időre is szükség lehet. Mindemellett a Ritalin kiemelten addiktív, ezért szigorú protokoll szerint lehet csak adni. A mellékhatások között pedig szerepel a szájszárazság, émelygés, szapora szívverés, elalvási nehézségek.
A különböző viselkedési terápiák is nagyon sokat tudnak segíteni. Az egyéni és a csoportos pszichoterápiák nagyon hasznosak tudnak lenni az ADHD miatt esetlegesen kialakuló depresszió és a szorongások feloldására. Ugyanígy a különböző életvezetési tanácsadások is sokat tudnak javítani az életminőségen. Természetesen nagyon fontos a megfelelő étrend kialakítása. Emellett az ásványi anyagok közül a magnézium, míg a vitaminok közül a B1- és B6-, illetve a D3-vitamin kiemelendőek, mivel ezek mind nagyban hozzájárulnak a hangulati és agyi folyamatok megfelelő működéséhez.
Mindezek mellett vannak olyan tevékenységek és terápiák, amelyek szintén nagymértékben hozzá tudnak járulni a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar tüneteinek enyhüléséhez. Ilyenek lehetnek a különböző állatterápiák, amelyek a gyerekek körében nagyon népszerűek és közkedveltek. Nyugtatólag hat rájuk, segít fókuszálni és szociális készségeket elsajátítani. Vannak különböző művészeti terápiák, játékterápiák, amelyek szintén feloldják a szorongásokat, és segítenek elfogadni és leküzdeni az ADHD által támasztott akadályokat.
