2021. szeptember 18., szombat

Célt mutatnak a fiataloknak

A zentai Szt. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület 16 éve öregbíti Zenta hírnevét

Longinus, a szentté avatott római százados valószínűleg legmerészebb álmában sem gondolta, hogy a Pannon-síkság egyik szegletében, Zentán egy lelkes és tettre kész fiatalokból álló társaság az ő nevét viselve kezdi el ápolni egy olyan kor hagyományait, amely a köztudatban ugyan a sötétségéről vált hírhedtté, de bizonyos tekintetben mégis igazságosabb és szebb volt komor jelenünknél. Legalábbis egyesek szerint ezért létezik annyi, a történelem ezen időszakát bemutató csoport kontinensünkön, s nem utolsósorban talán ezért töretlen a zentai Szt. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület népszerűsége nemcsak szűkebb pátriánkban, hanem Szerbiában, az egykori jugoszláv tagköztársaságokban, no meg persze Magyarországon is.

Apródtábor a bácsi várban
Apródtábor a bácsi várban

2005-ben Zentán már számos civil tevékenykedett és öregbítette a törökverő város hírnevét. Az ez évben megalakult Szt. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület viszont tovább színesítette a polgári egyesületek akkoriban igen tarka palettáját.

– Igazából egy kocsmai baráti társaság kezdeményezte az egyesület megalapítását, mivel Kónya Miklós, az egyik tagunk, a szentesi Zenthus János Középkori Hagyományőrző Egyesületnél tevékenykedett külsős tagként, akitől az egyesület tagjai megkérdezték, hogy lenne-e kedve velük bemutatókon részt venni, s miután ebbe beleegyezett, kapott egy rakás korabeli viseletet és fegyvereket, hogy ő is aktív részese legyen a haditorna-bemutatóknak – kezdte el az egyesület történetét mesélni Nagy Abonyi Szabolcs – Samu, a zentai középkori hagyományőrzők kapitánya, s elmondta, hogy miután barátjuk idehaza elmesélte szentesi élményeit, felötlött bennük, hogy ők is alakíthatnának egy ilyen egyesületet, s az elhatározásukat tett is követte. Egyébként az alapítók legtöbbje akkor már egy ideje tevékenykedett más civil szervezetekben, legtöbben a DMISZ-ben, illetve egykoron Zenta üde és azóta is hiányzó színfoltjaként, éveken keresztül a Nyári Ifjúsági Játékok szervezőiként is tevékenykedett.

– Eleinte nem volt senkinek sem különösebb célja. Egyszerűen jól érezték magukat, s civil szervezetként az akkori lehetőségeikhez mérten egy olyan tevékenységgel kezdtek foglalkozni, amelyet országszerte nem is nagyon ismertek, Vajdaság területén pedig csak ők foglalkoztak középkori hagyományőrzéssel, s így folyamatosan fejlesztették magukat és haditorna-bemutatóikat – ecsetelte Szabolcs, aki a megalakulását követően másfél évre rá csatlakozott az egyesülethez, és elmondása szerint ez sorsfordító volt az életében, s a hadi tornász társai mutatták meg számára, hogy miképpen is lehet az életben boldogulni.

Nagy Abonyi Szabolcs – Samu, a zentai középkori hagyományőrzők kapitánya
Nagy Abonyi Szabolcs – Samu, a zentai középkori hagyományőrzők kapitánya

– Valamikor ekkor találta meg az egyesület is a célkitűzéseit. Ez a második vagy harmadik Őseink csillagösvényén tábor idején történt – jegyezte meg beszélgetőtársunk.

Az Őseink csillagösvényén elnevezésű táborok során a zentai középkori hagyományőrzők arra törekedtek, hogy minél sokrétűbben megismertessék a fiatalokkal a magyarság életéhez köthető, különféle történelmi eseményeket, hozzájárulva ezáltal magának a történelemnek a minél szélesebb körű népszerűsítéséhez is. A tábor óriási népszerűségnek örvendett Vajdaság-szerte. Időközben az egyesület kinőtte magát, s a zentai századnak Szabadkán és Magyarkanizsán is megalakult egy-egy tizede, így a szervezetet már teljes joggal lehetett vajdaságinak nevezni. E történelmi táborok megszervezését anyagi okok miatt függesztették fel évekkel ezelőtt.

– Azt vettük észre, hogy bizonyos helyeken nem mutatnak érdeklődést iránta, így ezért úgy döntöttünk, hogy méltóképpen megünnepeljük fennállásunk tizedik évfordulóját – jegyezte meg Szabolcs.

Nemcsak itthon, hanem már külföldön is hírnevet szereztek maguknak
Nemcsak itthon, hanem már külföldön is hírnevet szereztek maguknak

– Egyesületünk a fiataloknak egyfajta célt tud mutatni, ugyanakkor boldogulást az életben, de igyekszünk az általunk megtanult dolgokat a fiatalabbaknak átadni úgy a haditornákon, mint ahogyan a történelem- elméleten keresztül.

– Bizonyos tekintetben az, amit mi csinálunk, egyfajta kísérleti régészet. Legyen szó a különböző fegyverekről, amiket egyrészt a haditornákon használunk, másrészt annak is utánanézünk, hogy mire is képesek ezek és mire is tudták használni – magyarázta Szabolcs és hozzáfűzte, hogy ez alapján saját maguk is elkezdtek olyan középkori fegyvereket készíteni, amelyeket a szokványos kard mellett használhattak.

– A cséphadaró, az egyszerű furkósbot használatát is kipróbáljuk, s ami meglepő, hogy nagyon jó eredményeket kaptunk, arról pedig kevesen tudnak, hogy a kardot nemcsak fegyverként használták, hanem a keresztes háborúk ideje alatt a keresztet jelképezte, s Jeruzsálem felé menetelve valamihez imádkozni is kellett – mesélte az egyesület vezetője, s elmondta azt is, hogy elsődleges céljuk az volt, hogy a középkori harcmodort mutassák be, de ahogyan mind jobban belemélyedtek a témába, rájöttek, hogy a harcászaton kívüli dolgokat is meg kell mutatniuk a nagyközönségnek, illetve tovább kell adniuk.

– Emellett én is és mások is ettől az egyesülettől kaptunk egy tartást, egy életcélt, s egy olyan alapot, amit csakis építő jelleggel tudok felhasználni – hangsúlyozta ki a zentai fiatalember.

Látványos tüzes bemutató
Látványos tüzes bemutató

Az első években az egyesület tagjai az általuk használt élethű fegyverek egy részét saját kezűleg állították elő, úgy, hogy utánanéztek, utána olvastak, hogy miképpen is lehet ezeket elkészíteni, a másik részét pedig ajándékba kapták.

– Az akkori időkben volt, hogy innen-onnan szerzett hulladékvasakból készítettük el a kardokat, s csak ezután kezdtük kitapasztalni, hogy miképpen tudunk számunkra alkalmas, tökéletes kardokat készíteni, s ez idáig minden egyes fegyvert saját kezűleg gyártottunk, most viszont úgy tűnik, hogy lehetőségünk lesz egy újabb generációs kardkovács által elkészített kardok beszerzésébe beruházni, s így a régieket nyugdíjaztatni is tudjuk – mesélte Szabolcs.
Mindazok, akik valaha is jelen voltak az egyesület valamelyik bemutatóján, megtapasztalhatták, hogy a hadi tornászok apait-anyait beleadva, élethű produkciókkal rukkolnak elő rendkívül profi szinten. Szabolcs ennek kapcsán elmondta, hogy mivel ők hadi tornászok, nem pedig egy hímzőkör, így a sérülések veszélye is kicsit nagyobb, aminek esetenként olyan 50 százalékos a valószínűsége.

A középkori tánc is része a műsoruknak
A középkori tánc is része a műsoruknak

– Ahogyan az egyik most már külföldön lévő tagunk, Nagy Abonyi Pegya megjegyezte egyszer: vagy megtörténik, vagy pedig mégsem, de valami lesz – jegyezte meg nevetve Szabolcs, aki azért hozzátette, hogy ezek megelőzésére nagy hangsúlyt fektetnek az edzéseiken, amiket jelen pillanatban ugyan elég nehéz megtartaniuk, mert a zentai önkormányzat nem tud nekik megfelelő helyszínt biztosítani erre, így az edzések pillanatnyilag háttérbe szorultak.
Ugyanakkor vannak szabályok, amiket a csapatban mindenkinek be kell tartania, például: fegyverhasználat előtt szigorúan tilos alkoholt fogyasztani.

Az egyesület bemutatóinak a haditorna mellett alapvető része a középkori táncoknak korabeli viseletekbe öltözött udvarhölgyek általi bemutatása. Szabolcs ennek kapcsán elárulta, hogy a középkori táncok közül nagyon kevés maradt fenn, s ezek közül is inkább azok, amelyeket nem az udvarban lejtettek, hanem inkább a pórnép körében voltak divatosak, s ezek közül egyet a mai napig is táncolnak, ami Szabolcs szerint feltehetőleg még a honfoglalás idejéből származó tánc, az Ördög útja. Írásos hagyatékban viszont késő középkori, reneszánsz eleji táncok maradtak fenn – jegyezte meg beszélgetőtársunk, aki hozzáfűzte, hogy olyan táncaik is vannak, amiket következtetés alapján gyakoroltak be, hogy milyen lépéseket is alkalmazhattak az adott korban.

A harc
A harc

– Ez is egyfajta kísérleti régészet része – fűzte hozzá, és elmondta, hogy leírásai ezeknek nincsenek és nem is voltak, de igyekeznek bizonyos szempontokat betartani, és ezek alapján dolgozni. A ruházatot ezekhez pedig a krónikákból, kódexekből szerzett képanyagokból készítik. Annak is utánanéztek, hogy az adott korban az egyes tájegységeknek milyenek voltak a lehetőségei.

Az elmúlt több mint másfél évtized alatt a Szt. Longinus KHE nemcsak tartományunk területén, illetve Magyarországon, hanem az egykori jugoszláv tagköztársaságok területén is öregbítette az egyesület, illetve Zenta város hírnevét, 2019-ben pedig Máltát is meghódította a Birguban hagyományosan évente megrendezésre kerülő Birgufesten való fellépésükön. Itt tűzzsonglőrködéssel kápráztatták el a közönséget, amivel néhány éve bővítették az egyesület repertoárját, de Szabolcs szerint ezzel korántsem merítették ki a lehetőségek tárházát és lesznek még meglepetéseik, amikre jelen pillanatban várják a megfelelő anyagi lehetőséget.

– Ez nemcsak nagyon látványos, hanem kipróbálható is lesz – jegyezte meg sejtelmesen a Szt. Longinus kapitánya.

Az egyesület, a zentai pályázók közül egyedüliként, nemrég tekintélyes összeget nyert a Nemzeti Újrakezdés Program első szakaszában. Nagy Abonyi Szabolcs, kérdésünkre, hogy mire használják fel a támogatás összegét, elmondta, hogy a saját maguk fejlesztése érdekében fegyverarzenálba ruháznak be, amelyekkel biztonságosan tudnak vívni, viseletük, láncingeik, páncélzatuk kibővítésére, emellett, mivel a táboruk szállítása is már gondot jelent, egy utánfutót is be szándékoznak szerezni, hogy mindenhova el tudjanak jutni a legkisebb költségekkel.

A Szt. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület négy év múlva ünnepli fennállásának a 20. évfordulóját. Nagy Abonyi Szabolcs ennek kapcsán elmondta, hogy amennyiben reményeik visszaigazolást nyernek, s a helyzet is a legoptimálisabb lesz, akkor ezt a jubileumot nem Zentán, hanem Bácson ünneplik meg, Károly Róbert király egykori lovagi várában. Amennyiben ezt itt nem sikerül megrendezni, akkor mindenképpen kisebb kereteken belül Zentán, vagy pedig a környéken megtartják a születésnapjukat.

–…örömtüzet járva, vagy lőve…de ezt még nem tudni – jegyezte meg a zentai hadi tornászok kapitánya.