2021. október 18., hétfő

Topolya arcai

Kitüntetett hónap a szeptember a topolyaiak életében: a városnapi, a község falvaira is kiterjedő ünnep jegyében zajlik. Jó alkalom ez arra, hogy visszatekintsünk a lassan búcsút intő nyárra, az elmúlt, nehézségekkel tarkított egy évre, és erőt merítsünk a következő időszak kihívásaihoz. A Topolya Napok alkalmával ilyenkor, szeptemberben, színes rendezvénypaletta várja az érdeklődőket községünkben. Tavaly, a világjárvány miatt a tervezettnél sokkal szerényebb körülmények között zajlott az ünnep, az idén a Topolyai Napok ismét sokrétű programot kínál: kiállításmegnyitón, koncerteken, játékos foglalkozásokon, sporteseményeken vehetnek részt a gyerekek és a felnőttek, a Capriolo családi kerékpártúra, az önkéntes véradók fogadása, erősemberverseny, ajvárbajvívó és mézvásár is a program része.

Jó alkalom az ünneplés arra is, hogy emléket állítsunk a város kiemelkedő teljesítményt nyújtó egykori lakóinak, elismerésben részesítsük azokat, akik napjainkban munkájukkal öregbítik Topolya hírnevét. Egy-egy városnap újabb lépés annak irányába, hogy sorra vegyük mindazokat a tudósokat, művészeket, sportolókat, közéleti személyiségeket, akik elvitték Topolya hírét a világba.

A Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díj átadása és az aktuális díjazott kiállítása nyitotta meg ebben az évben a rendezvénysorozatot. A díj a képzőművészeti alkotómunkáért járó elismerés, amelyet Nagyapáti Kukac Péter (1908–1944) topolyai festő emlékére alapított Topolya község és az újvidéki Képes Ifjúság hetilap. Ez az egyetlen olyan képzőművészeti díj az országban, amit egy községi képviselő-testület alapított még 1973-ban, amikor a városra és a régióra is az élénk képzőművészeti tevékenység volt jellemző. A ’90-es évek viszontagságos éveiben egy időben nem ítélték oda, de 2003 óta ismét minden évben megkapja valaki. Most Sinkovics Ede, Vajdaság egyik legsokoldalúbb művésze, az örök kísérletező, nyughatatlan kutató kezébe került a neves topolyai szobrász, Dudás Sándor által megformált díj.

A községi képviselő-testület díszülésén, a színházteremben átadták az idei Pro Urbe díjakat, ezúttal ft. Fazekas Ferenc katolikus plébános, aki több mint húsz évig szolgált a Sarlós Boldogasszony templomban, Vass Borsodi Borbála nyugalmazott magyartanár, az Aurora Beszédművészeti Műhely sok éves vezetője, és Željko Samardžić Panonac énekes dalszerző kapta a rangos kitüntetést.

Az elmúlt évben felújított Topolya Község Múzeumában ezúttal Zsáki István festőművész, a Topolyai Művésztelep sok éves vezetője retrospektív kiállítását tekinthetjük meg.

A Juhász Erzsébet nevét viselő könyvtárban a Тоpolya a részletekben lakozik elnevezésű fotópályázat anyagából összeállított kiállítás várja az érdeklődőket. Két kategóriában várták a pályaműveket, az egyik a Topolya arcai a másik pedig a topolyai pillanatok. Az önkormányzat javaslatára az idén két díjat is alapítottak. A legjobb dokumentumfotó kategóriában első alkalommal került kiosztásra az Egri József Plakett, a legjobb művészfotó kategóriában pedig a Rind István Plakett, így állítva emléket közösségünk két kiemelkedő fotográfusának.

A programsorozat részeként tartják a mezőgazdasági és gazdasági kiállítást és vásárt, az Expót, mely iránt évről évre nagyobb az érdeklődés. Az ünnep napjaiban is kitüntetett helyen van a jövő generációja, a VI. Topolyai Gyermeknap köré szervezett játékok több száz gyereket vonzzanak a Felvonulási térre. A világjárvány bizonytalanságában a Mézkarnevál az idén elmarad, de Színes Topolya címmel művelődési központjaink és egyesületeink közös műsora, és a Rock opera az újvidéki Big Band és a Szerb Nemzeti Színház közös koncertje várja a térre a polgárokat.

A neves topolyai futó nevét viselő versenyt, a Szkenderovity Pál Emlékmaratont, a XV. Nemzetközi Strong Man Verseny Topolyai Kupáját is megtartják, lesz sporthorgászverseny a pacséri Akácos-tónál és asztalitenisztorna is.

Az is több éves hagyomány, hogy a Sarlós Boldogasszony templomban szentmisét tartanak a topolyai polgárokért. A katolikus templom égbe nyúló tornyával az állandóságot jelképezi, a város központja azonban nagy változásokon esett át az elmúlt évek alatt.

Topolya hányattatott sorsú központja – sokak szerint lassú ütemben, de érezhetően változik, s bár sok még a tennivaló, az ünnepi írás bátran szólhat a lendületről, az eredményekről. (Kritizálni persze mindent lehet, de jó lenne harag, gyűlölködés, sértődöttség, rosszindulat, bántás, gúny és megvetés nélkül, építő jelleggel tenni ezt.)

Megnyílt majd benépesült az impozáns Labdarúgó Akadémia, felépült a hozzá tartozó modern stadion, a fürdő is épül, a diákotthon is elkészült. A központot évtizedek óta csúfító hotel romjainak bontása után új tető került az épületre, a tér, ahol a Topolyai Napok központi rendezvényeit tartjuk, színes szökőkútjával a hétköznapokban is a város legkisebbjeinek és szüleinek hangulatos találkozóhelye.

Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy több ezer ember öröme vezette fel az idei ünnepet: A közép-bácskai kisvárosban megnyílt Szerbia legmodernebb futballpályája.

Ismerek olyan helyi férfit, aki az építkezés szinte minden napján kint járt a munkálatok helyszínén, figyelte a hatalmas munkát, most részt vehetett a pályaavatón.

A hibrid gyepszőnyeg az egyik ékessége a stadionnak. Ismerek olyan fiatalembert, aki az Akadémián dolgozik, és aki tanulmányai során erre a területre szakosodott, és ismerek sok anyukát, akik büszkeséggel osztották meg a közösségi hálón a képet a kisfiukról, aki részt vett a nyitóünnepség bemutatóján. A megnyitó közönsége között nem egy család volt, ahol apa, fiú és nagytata együtt szurkolt a TSC-nek. A topolyai futballcsapat hazatérhetett, és megtelt a lelátó. Az alapkőletételtől számított három és fél év alatt felépített, az Európai Labdarúgó-szövetség előírásainak eleget tevő topolyai stadionban a helyi szuperligás együttes a Ferencvárost fogadta, a barátságos meccset több mint négyezren követték a helyszínen. Zsemberi János klubelnök beszédében arra mutatott rá, hogy még nincs teljesen kész, nincs befejezve a hatalmas épület. Az elképzelés az, hogy sportrekreációs központ legyen, az akadémia centerpályája, itt kapjanak a futballista gyerekek nagy esélyt.

Nem vagyok egy sportember, de elismerem, hogy sokat jelent ez a közösségnek. Minden egyes ilyen esemény kapaszkodó az itt maradáshoz, akár a szurkolás is az, egy gyönyörű, a 21.század vívmányait is alkalmazó stadionban.

Több ezer ember vált, válik ily módon ebben a világjárvánnyal terhes szeptemberben részévé a közös ünneplésnek.

A jövő talán még a jelennél is biztatóbbnak tűnhet, ha bízunk abban, hogy vannak még bátor építők, álmodók, mind a gazdaságban, mind a politikában itt, a szűkebb pátriánkban is.