2021. október 19., kedd
JEGYZET

A romba dőlt ország

Az utóbbi hetekben szinte az egész világ Afganisztánra figyelt. A legtöbb hírcsatorna élő egyenes adásban közvetítette a tálibok szédítően gyors hatalomátvételét, valamint az Egyesült Államok és szövetséges csapatainak káoszba fulladó csapatkivonását.

Közben azt is bemutatták, ahogy afgánok ezrei igyekeztek elmenekülni az országból, mert újabb tálib rémuralomtól tartanak. Bár a világsajtó az elmúlt napokban leginkább Afganisztánra figyelt, sajnos nem ez volt az egyetlen ország, amely lakosságának az utóbbi időszakban csapások sorozatát kellett átélnie. A Karib-tengeren található, a Hispaniola sziget nyugati részén elterülő Haitit ugyanis néhány nappal azelőtt, hogy a tálibok bevonultak volna Kabulba, pontosabban augusztus 14-én, 7,2-es erejű földrengés rázta meg.

A földrengés epicentruma a 125 ezres Les Cayes városától negyven kilométerre, tízkilométeres mélységben volt. A természeti csapás több mint kétezer halálos áldozatot és 12 ezer sérültet követelt. Emellett az összedőlt épületek száma megközelíti a 14 ezret, és több mint 30 ezer család maradt fedél nélkül. A haiti kormány egy hónapra rendkívüli állapotot vezetett be. A HaitiLibre hírportál a helyi hatóságok előzetes becslése alapján augusztus 25-én azt közölte, hogy a földrengés okozta károk helyreállítására legalább 1,12 milliárd dollárra lenne szükség. A haiti kormány az ENSZ, az Európai Unió és a Világbank képviselőivel tárgyal a helyreállításhoz szükséges források megteremtéséről.

Egy ilyen pusztító földrengés bármely országnak nagy csapást jelentene, Haiti azonban Amerika legszegényebb országa, amelynek belpolitikáját a hosszú évtizedek óta tartó káosz jellemzi. Ha ez még nem lenne elég, az elmúlt bő egy évtizedben nem először sújtott le a természet ereje erre az országra. 2010. január 12-én 7-es erősségű földrengés pusztított, amelynek központja Port-au-Prince-től, Haiti fővárosától 25 km-re volt.

Az akkori földrengés szinte szó szerint romba döntötte az egész országot. A mindössze 25 másodpercig tartó rengésben és az azt követő utórengésekben 170 ezer ember vesztette élet, a lakosság 1,7 százaléka, és közel másfél millióan váltak földönfutóvá. Összeomlott az ország összes kórháza, a közintézmények többsége, az Elnöki Palota, a Nemzetgyűlés épülete, a Port-au-Prince-i székesegyház és a legjelentősebb fegyház is.

Természetesen a bajba jutott országnak a különböző világszervezetek, országok, civil szervezetek, különböző hírességek sokmilliós adományokat juttattak el, valamint segélyszállítmányok is érkeztek Haitire, de az adminisztratív hiányosságok, a hozzá nem értés és a korrupció következtében ezeknek csak egy kicsiny részét fordították valóban a károk helyreállítására és az áldozatok megsegítésére. Így az átfogó újjáépítések elmaradtak. A földrengés óta a mai napig százezrek laknak ideiglenes hajlékokban, sátrakban vagy hulladékokból összetákolt kunyhókban, akiknek többsége alkalmi munkából tengeti életét, vagyis csekély esélyük van arra, hogy valaha is kiutat találjanak ebből a helyzetből.

Nem csoda, hogy 2020-ban, a földrengés tizedik évfordulóján, Kesner Pharel, egy helyi közgazdász, elvesztett évtizednek nevezte a katasztrófa óta eltelt tíz évet. Ezt a kilátástalan helyzetet tovább tetézte a Matthew hurrikán, amely 2016-ban óránkénti 230 kilométeres sebességet is elérő széllel söpört végig Haitin. A hurrikán több mint 300 életet követelt, több mint 1800 ház került víz alá, és 60 ezren voltak kénytelenek ideiglenes szálláshelyen menedéket keresni.

A legújabb földrengés tehát egy romokban heverő Haitire csapott le. Sőt az ország társadalma éppen egy mély politikai válság kellős közepén tart, ugyanis július 7-én egy nagyjából ötven főből álló zsoldoscsapat megölte az ország elnökét, Jovenel Moïset. A haiti közállapotokat jól jellemzik a merénylet körülményei. A fegyveresek ugyanis a politikai gyilkosságok történetében szinte példátlan módon ellenállás nélkül jutottak be a főváros, Port-au-Prince melletti elnöki palotába, ahol zavartalanul betörtek a hálószobába és 12 lövéssel végeztek Moïsével, feleségét pedig megsebesítették.

Arról, hogy ki állhat a gyilkosság mögött és mi volt az indíték, egyelőre csak találgatások vannak. A felbujtó kilétét azért is övezheti rejtély, mert Moïse bizony nem szűkölködött politikai ellenfelekben és ellenségekben. Mandátuma az ellenzék szerint februárban lejárt, távozni viszont nem volt hajlandó, helyette rendeletekkel irányította az országot. Tegyük hozzá, hogy már megválasztásának tisztaságát is megkérdőjelezték. Jovenel Moïse 2015 októberében nyert a választásokon. Az ellenzék kifogást emelt a választások tisztaságával kapcsolatban.

A választási eredményeket megsemmisítették, majd 2016-ban új választásokat tartottak, amelyen ismét Moïse nyert 55,6 százalékkal. A demokratikus legitimációja viszont elképesztően gyenge volt. Győzelmét ugyanis mindösszesen 18 százalékos részvétel mellett érte el, ami azt jelentette, hogy a 11 milliós országban alig több mint 600 ezren adták rá a voksukat. 2019-ben aztán egy kormányzati vizsgálat során kiderült, hogy több millió dollárnyi nemzetközi segély tűnt el Moïse kormányzása alatt, egy részük éppen Moïse cégeiben.

A vizsgálat nyilvánosságra kerülését hatalmas tüntetések követték, amelyeken az elnök távozását és bebörtönzését követelték. Moïsenak azonban esze ágában sem volt távozni. Sőt 2020-ban a parlament és a szenátus tagjainak többségének lejárt a mandátuma, az elnök viszont nem volt hajlandó új választásokat kiírni.

Emiatt jelenleg Haitiben a 30 fős Szenátusban 10 szenátornak, a 119 fős parlamentben pedig csak 11 képviselőnek van mandátuma. Így a haitiaknak az elkövetkező években a természeti csapások romjai mellett a Moïse után maradt politikai romokat is el kellene takarítaniuk, hogy az épületek mellett egy működő államszervezetet is felépítsenek.

Ez így együttvéve azonban nem, hogy Haitinek, de egy fejlett ország virágzó társadalmának is nagy kihívást jelentene. Főleg úgy, hogy a földrajzi elhelyezkedését tekintve nem elképzelhetetlen egy újabb pusztító földrengés vagy hurrikán Haitin...