2021. október 15., péntek
Nagyszünet

Új tanév, új kezdet

Az elmúlt nagyjából egy hónap bizonytalanságban és találgatásokkal telt el mindenki számára, aki valamilyen módon kapcsolatban áll a tanüggyel. Nem tudtuk, hogyan és miként kezdődik majd az új tanév, és milyen feltételekkel folyik majd a tanulás és tanítás az iskolákban. A napokban erre a fontos kérdésre is fény derült, és valóban bizakodunk, hogy valamilyen módon mégis normalizálódik majd a helyzet a világjárvány ellenére, és többet adhatunk gyermekeinknek az óvodában és az iskolában, mint az elmúlt másfél évben. Tegyük a kezünket a szívünkre, ebben az időszakban az oktatás és nevelés minősége igencsak alacsony volt, bármennyire is igyekeztünk.

Reménykedünk, hogy a járványügyi szabályok betartásával – védőmaszk viselése, a biztos távolság fenntartása, kézmosás és fertőtlenítés, a tantermek rendszeres fertőtlenítése –, felfüggesztve a kabinetrendszerű tanítást a felsőbb osztályokban, maradhatunk majd az ún. 1-es modell mellett, amikor az osztályteremben tartózkodhat teljes létszámban az egész tagozat. Hangosan énekelhetünk, tornázhatunk, barátkozhatunk az óvodában, iskolában. Persze ahhoz, hogy lazuljanak a járványügyi szabályok, elvárják tőlünk, hogy felvegyük a védőoltásokat, mi, felnőttek és a tizenkét évnél idősebb gyerekek, fiatalok is. Az a tanító, tanár, aki felvette a védőoltást, mentesítve van a kényelmetlen védőmaszk állandó használata alól, nem kötelező számára a maszk használata az iskolában, míg a többiek számára kötelező. Mindezt – sok minden más mellett – a napokban szétküldött iskolakezdési ajánlások tartalmazzák.

Visszatérhetünk a korábban megszokott és jól bevált jelenléti tanításhoz, mert mindennek ellenére a minőségi tudás és fejlődés kulcsa a gyermekeink számára az, amikor fizikailag is együtt vagyunk, és az információs technológia valóban segédeszközként van jelen, megszínesítve, felfrissítve a tradicionális tanítási és tanulási módszereket.

Remélem, hogy mindannyian tanultunk, levontuk a tapasztalatot az elmúlt másfél tanévből, és nem tesszük félre mindazt, amit kénytelenek voltunk néha akaratunk ellenére is elsajátítani.

Reménykedve nézek az új tanév elé, talán most már kevesebb oktatásügyi változtatás lesz, hisz a most nyolcadik osztályba indulókkal befejeződik az oktatási-nevelési tervek és programok megújítása, elsőtől nyolcadikig lecserélődtek az oktatási és nevelési programok, és minden évfolyam most már az új szerint jár iskolába. Volt olyan időszakunk, hogy négy különböző program szerint dolgoztunk az általános iskolában, hisz érvényben volt a legrégibb, a köztes és a legújabb oktatási és nevelési szabályzat is. Néhány választott tantárgy megszűnt, szabad tanítási és tanításon kívüli tevékenységek közül válogathatunk, amelyeket minden iskola a saját, négy évre szóló iskolai programjában határoz meg. A szülők három tevékenység közül egyet kötelesek választani a gyermekük számára, amit abban az esztendőben látogat a gyermekük: például énekkar, zenekar, rajzolás, festés, szobrászat, élet a múltban, környezetvédelem, sakk. Újra beindulhatnak a szakkörök is, a tanuló érdeklődési körétől függően.

Más lesz az új tanév az elsősök és az ötödikesek számára is, akiket nagy változások várnak. Új környezet, új emberek, új társak, nagyobb elvárások lesznek irántuk, mint eddig, és mindehhez alkalmazkodniuk kell. Akad, aki könnyen túlteszi magát ezen a válságos időszakon, másoknál kisebb-nagyobb alkalmazkodási nehézségek lépnek fel: túlmozgékonyság, koncentrálási nehézségek, túlérzékenység, szorongás, az átlagosnál lassabb munkatempó, agresszív viselkedés, óra alatti beszélgetés, közömbösség, de lehetnek testi tünetek is, mint fejfájás, hasfájás, hányinger, étkezési zavarok, az iskolába menéstől való félelem.

Ezt az átmeneti időszakot tranzíciós időszaknak is nevezzük, és az elsőben és ötödikben tanítóknak, valamint a szülőknek is nagyobb figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy segítsék a gyerekeket abban, hogy könnyebben fogadják az új helyzetet. Ezért jó adag szülői nyugalomra is szükség van. Növelni kell a gyerekek önbizalmát, önállóságát. A tanítóval, osztályfőnökkel való együttműködésre is szükség van, arra is, hogy felkészítsük a gyerekeket, hogy mi vár rájuk, és tudják azt is, hogy ha bajuk, nehézségük van, segítséget, támaszt, vigaszt kaphatnak a szülőtől, segít nekik az osztályfőnök, a tanárok, valamint az iskola pedagógusa, pszichológusa is tanácsot, segítséget nyújthat gyereknek, szülőnek, kollégának egyaránt.