2021. október 18., hétfő

Ne csak szavakkal, életünk példájával is!

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hétfői napjáról

A vasárnapi nyitómise után a Hungexpóban, az ország legmodernebb kiállítótermében folytatódtak az 52. Nemzetközi Eucharisztikus kongresszus főeseményei Budapesten, amely a rendkívül sikeres 1938-as után már a második Oltáriszentség tiszteletének szentelt katolikus világesemény a magyar fővárosban.

A Hungexpóban tartott szentmise résztvevői (Fotó: MTI)
A Hungexpóban tartott szentmise résztvevői (Fotó: MTI)

A nap reggeli imádsággal kezdődött, a hétfői első Laudest Veres András megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke cerebrálta.
Ezt követően gazdag programmal folytatódott a kongresszus, katekézisek (hitbeli tanítások), tanúságtételek hangzottak el, a szentmise sem maradhatott el. A misszió színpadon keresztény elköteleződésű együttesek zenéjét hallgathatták a látogatók és ugyanitt lehetőség nyílt az elmélyült lelki beszélgetésekre, tanúságtételek meghallgatására is. A Szent István téri színpadon katolikus kiadók mutatkoztak be.
Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok pápai bizottságának elnöke volt a főcelebránsa a Hungexpón bemutatott szentmisének.
„Az eucharisztikus kongresszus lehetőség, amelyet minden hívőnek felkínál az egyház" – hangoztatta az egyházi méltóság.
Szentbeszédében kiemelte: az Eucharisztia ünnepléséből meg kell tanulnunk, hogy hitünk jövője nem csupán attól függ, hogy miképpen ünnepeljük a liturgiát, hanem inkább attól, hogy miképpen tudunk élni abból a liturgiából, amit ünneplünk.
A keresztények hivatása, hogy az evangélium apostolai legyenek – mondta, hozzátéve: ugyanakkor nem felejthetik el, hogy a mindenkori tanítványoknak nemcsak elvont értelemben kell hirdetniük Jézust, hanem életük példájával is tanúskodniuk kell róla.
„Ennek pedig meg kell fizetni az árát: a fáradságot, a kellemetlenséget, a szenvedést, de mi ezt az árat szívesen megfizetjük, mert ezáltal teljesedik be Isten üdvözítő terve" – tette hozzá.
Piero Marini 2007 óta a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok pápai bizottságának elnöke. Korábban három pápa, VI. Pál, II. János Pál és XVI. Benedek szertartásmestere volt. Szent II. János Pál pápát 76 útjára kísérte el.
Hilarion Alfejev volokolamszki metropolita délelőtti katekézisében az Eucharisztia ortodox értelmezéséről beszélt. Az ortodox püspök elmondta: a katolikusok és az ortodoxok nem egységesek az Eucharisztiában, egységesek viszont abban a meggyőződésben, hogy az eucharisztikus kenyérben és borban a megszentelés után Krisztus valóságosan van jelen.
Kiemelte: az ortodox egyház szilárdan hisz abban, hogy az eucharisztikus ünneplés – vagy ahogy a felekezet nevezi, Isteni Liturgia – mindent átfogó istentisztelet, amely meghaladja mind a teret, mind az időt. „Egyesíti a mennyei birodalmat a földi birodalommal, az élőket a holtakkal, az angyalokat az emberekkel, a szenteket a bűnösökkel" – mondta.
Az első tanúságtevő az Eucharisztikus Kongresszuson Szabó Konstantin görögkatolikus áldozópap volt, aki a mai Ukrajna területén lévő Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye területéről jött. A kommunizmus ideje alatti megpróbáltatásokról mesélt. Pap nagybátyját az utcán lőtték le. A szovjetek, miután bevonultak Kárpátaljára, elvették a templomokat, tíz papot koholt vádakkal letartóztattak, a paplakokat, ahol sokgyermekes papcsaládok éltek, rekvirálták. A papfeleségeket, akik főként tanítónők voltak, elbocsátották. 1949-ben megkezdődött a likvidálás, az egyházmegyéből 127 pap lett hitvalló, közülük 30 vértanú.
Ő ilyen veszélyes körülmények között, a titkosrendőrség folyamatos figyelme ellenére is vállalta a papi hivatást.

Böjte Csaba (Fotó: MTI)
Böjte Csaba (Fotó: MTI)

A program szerint a délutáni fakultáción Böjte Csaba ferences szerzetes, Joseph-Marie Ndi-Okalla, a kameruni Mbalmayo püspöke, Mary Healy amerikai teológus, a pápai biblikus bizottság tagja és Damian Stayne, a Cor et Lumen Christi katolikus karizmatikus közösség alapítója tartott előadást. „Jézus hirdeti és gyakorolja is a szeretet parancsát" – jelentette ki Böjte Csaba.
A szolidaritásra térve arról beszélt, hogy Jézus kis közösségéből nőtt ki a közoktatás, a közegegészségügy, a  közbiztonság, a közvilágítás és a közúthálózat. Utalt arra, hogy a világ egyes részén ezek a vívmányok azért hiányoznak, mert a krisztusi egymásra figyelés hiányzik. Böjte Csaba megköszönte, hogy Magyarországról nagyon sok segélyt kaptak a bajban lévő erdélyi gyermekek.     Az irgalomról beszélve a ferences szerzetes úgy vélekedett: Európában még az is meg van fertőzve a szeretet parancsával, aki köszönőviszonyban sincs a kereszténységgel.
A ferences szerzetes a fakultáción többek között szólt a gyónás, a gondok letételének fontosságáról, a türelemről, valamint arról, hogy hinnünk kell a szeretet végső győzelmében és hogy ki kell mernünk mutatni az egymás iránti szeretetünket.
Kitért arra is, hogy manapság illik panaszkodni, nyafogni, mindig a hibát keresni és leszólni egymást. Pedig, mint mondta: „ilyen jól magyar ember a Kárpát-medencében az elmúlt ezer évben nem élt". Szavait a közönség nagy tapssal fogadta.
Hozzátette: a jó dolgokért tudni kell hálát adni, és köszönetet mondani azokért. Szavai szerint a gonosz lélek szeretné, hogy elégedetlenkedjünk, ezzel szemben Jézus Krisztus mindig vígasztal, bátorít, erősít.