2024. április 20., szombat

De hova megy a pap?

1938-ban, amikor Magyarországon megrendezték a 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, körülbelül éppen lezárult Gordon Zsigmond első, két évvel korábban kezdett nyomozása, hogy aztán rá egy évre, 1939-ben megjelenjen az egyik legjobb Philip Marlowe-történet.

*

Philip Marlowe. Egyszerre hősies és cinikus. Pontosan látja, hogy minden mögött a hatalom és a pénz munkálódik. A csatákat nem a jó és a rossz vívja egymással, hanem azok vívják egymással, akik egyaránt a hatalmat és a pénzt akarják megszerezni. Raymond Chandler megteremt egy világot, amiről – néha úgy tűnik, múlhatatlanul és menthetetlenül – azt feltételezzük a lelkünkben, hogy ez amerika. Ahol nem a jó és a rossz viaskodik egymással, hanem mindenki a pénzért és a hatalomért, de aztán jön a kérges lelkű filipmárló (Sam Spade vagy Lew Archer is lehet a neve), és mégis győz a jó.

*

Összerázkódunk és kóválygunk hideg, üres szobákban. Nincs feloldozás? Nem jönnek kérges lelkű magánnyomozók, akik ha cinikusak is, de vállukon viszik a világot, és mi megnyugvással hajthatjuk álomra a fejünket?

*

Egy interjúban (A jól megalapozott siker), amit Jász Attila készített, a Kondor Vilmos nevet használó szerző azt állítja, hogy kétféle író van, az egyik, aki mindennek utánanéz, a másik, aki semminek. Ő magát az előbbiek közé sorolja. Ezt most nemcsak azért citáltam ide, mert krimiket ír, hanem amiatt, mert a magyar történelem „mostohakölkével”, az 1919–1945 közti időszakkal foglalkozik, hősei pedig olyanok, akik méltó párjai a fentebb említetteknek. Gordon Zsigmond is tisztában van a hatalom és pénz, a jó és rossz, a bűn és elesettség bonyolult viszonyrendszerével. Éppenséggel nem túlzás, hogy ő a mi filipmárlónk is lehet. Vállán viszi elmúlt időnket, és mi megnyugvással hajthatjuk álomra fejünket, hogy nem voltunk sohasem alábbvalóak és miegymás.

*

Olyanok vagyunk, akárcsak mások, vannak köztünk mindenfélék.

*

2021-ben, néhány nappal a Budapesten megrendezésre kerülő, 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kezdete előtt jelent meg Az én szívem című dalhoz készült videóklip, amit a NEK egyik önkéntes hírnöke, a pápai szentmise előtt is fellépő Tóth Gabi adott elő, és amit számosan élesen bíráltak, szóvá tették még a csipkés terítőt is. Ami egyébként nem csipkés, hanem slingelt. Ugyanakkor senki nem tette szóvá, hogy a biciklire féloldalvást kellett volna felülni. Mindez azonban lényegtelen, nincs köze sem a jóhoz, sem a rosszhoz.

Felmerült azonban a videóklippel kapcsolatban egy valódi, izgalmas kérdés: hova megy a pap? Azt hiszem, először a könyvtárba megy, mert ő is ember, és ki akarja kölcsönözni valamelyik Raymond Chandler- vagy Kondor Vilmos-kötetet, aztán pedig találkozik a hírnökökkel. (Baricz Gergő zenész, Böjte Csaba ferences szerzetes, Csókay András idegsebész, Dolhai Attila színész, Kubik Anna színész, Lackfi János költő, Petrás Mária népdalénekes, Pindroch Csaba színész, Sena Dagadu zenész, Szalóki Ágnes népzenész, Szikora Róbert zenész és Ürge-Vorsatz Diána fizikus.)