Ez nem két hétig tart

Eldöntöttük: augusztus első hétvégéjén utazunk Budapestre. Csak egy csöppnyi, pár napos kiruccanás. Murphy törvénye, hogy valaminek lennie kell. Lett is: betegség.

Kisfiamnál kezdődött, 37,5 fokos hőemelkedés egy napig. A fogzásnak tudtuk be, mert más tünet nem társult hozzá. Majd egy napra rá sorozatos tüsszögések és vizes orrfolyás kíséretében nálam is bekopogtatott a megfázás. Nem csodálkoztam, sőt, számítottam is rá, hogy utolér a sötét sors, hiszen kint 40 fokos csúcshőmérsékletek, míg benn az üzletekben eléggé hűvösre állított légkondicionáló gépek. Szinte tálcán kínáltam magam a megfázást okozó vírusoknak, amikor izzadtan bementem egy-egy boltba, ők pedig kezüket dörzsölgetve várták, hogy mikor támadhatnak meg.

Szóval én nyakig benne a betegségben és a használt papír zsebkendőkben, amikor szinte deja-vu érzés csapott meg: drága, szeretett férjem az én pár nappal ezelőtti tüneteimet produkálja. Hogy ne kelljen lemondanunk a régóta várt utat, ezért megindult a vitamin-dömping, napi két adag formájában, hogy még véletlen se érjenek el a gonosz kis vírusok a kisfiamhoz. Szerencsére mindennek jó vége lett, három csodás napot töltöttünk el Budapesten.

Az eset után három héttel a kisfiam orrából átlátszó „cicakaka” (ahogyan kiskoromba hívtam) kandikált ki, ehhez pedig heves tüsszögés társult. Nem kellett jósnőnek lennem ahhoz, hogy tudjam mi vár ránk: estére felkúszó láz, és sikító gyermek, ha csak meglátta az orrszívót (szerencsére nem kell sokszor használni, ezért a nagy ijedtség, ami egy-két alkalom után csak szimpla, csendes „nem akarom” magatartássá válik). Tisztán emlékszem, keddi nap volt. Szerda estére nálam is jelentkezett a torokkaparás, csütörtökre torokfájás, szintén orrfolyással és tüsszögéssel. Bármennyire próbáltam csírájában elfojtani a dolgokat, nem sikerült.

Nem akartam elhinni! Eddig évi kettő, az átmeneti időszakban bekövetkező megfázással megúsztam, most meg egy hónapon belül ez már a második. És elég makacs (vagy hűséges), azt kell mondanom, hiszen lassan két hete velem van.

Mindezekkel csak annyit szerettem volna mondani, hogy nagyon nem szeretek beteg lenni. De hát ki szeret? Senki. Vannak azonban olyanok is, akik életét nem évi kétszer keseríti meg az orrdugulás és a folyamatos tüsszögés, hanem az első nyíló virágoktól egészen az utolsó elhervadó gyomig (szépen magyarul tavasztól ősz végéig), és akadnak olyanok is, akiket egész évben gyötörnek ezek a tünetek. Ők az allergiások.

Arról, hogy pontosan mi is az allergia, a szakavatott magyarázat így szól: „Allergiák az immunrendszer túlműködésének következményeként fordulnak elő. Az immunrendszer általában védi a testet a betolakodóktól, például vírusoktól és baktériumoktól, amelyek betegségeket okozhatnak. Az allergiás emberek immunrendszere azonban az ártalmatlan anyagokra – például pollenek, háziállatok szőre, poratka is úgy reagál, mintha káros lenne és emiatt olyan folyamatokat indít el a szervezetben, amelyekkel védekezik ellene” (Forrás: allergiakozpont.hu).

Az ember azt gondolhatná, hogy minél erősebb az immunrendszere, annál jobban védi őt a különféle betegségektől. Erre tessék, ez már a bizonyos ló túloldala. Az allergiások az év egy bizonyos részében, de akár egész évben, szenvedhetnek a betegséggel járó tünetekkel: szemviszketés, orrdugulás, orrfolyás, kaparó torok stb. A kezelés esetenként eltérő lehet, hiszen valakinek elég a gyógyszertárban kapható készítményeket használni, azonban akadnak olyanok is, akiknek például már injekciós gyógymódra van szüksége ahhoz, hogy valahogyan átvészelje ezt az időszakot.

És ezek csak a por és társai által okozott allergiák. Az ételallergiákról még nem is ejtettünk szót. Ezek közül a legismertebbek talán diófélék, amelyről egyből azok a filmjelenetek juthatnak az eszünkbe, ahol a szereplők megdagadt nyelvvel és vörös arccal próbálják elmagyarázni, hogy sürgősen vigyék az ügyeletre. Ide sorolhatjuk továbbá a tengeri herkentyűket és a tojást is. Legyenek ezek bármennyire finoman is elkészítve, igen alattomosan el tudnak bánni az arra érzékenyekkel.

Manapság egyre elterjedtebb, de akár fogalmazhatunk úgy is, hogy mostanság divatos, a glutén- és laktózmentes étkezés, amikor szinte ugyanolyan étrendet alakítanak ki, mint amilyet az arra érzékenyek. A boltok polcain is egyre több készítményt találni „glutén- és laktózmentes” felirattal. Sokan az egészséges életmóddal kapcsolják össze az ilyen étrendet, azonban a szakemberek úgy vélik, hogy azok, akik nem érzékenyek ezekre, azoknak éppen, hogy nem egészséges, ha kizárják őket az étrendjükből. Azt mondják, hogy a szervezetünknek mindenre szüksége van – mértékkel.

Összefoglalásként: a tapasztalat azt mutatja, hogy sokan sajnálattal tekintenek az allergiásokra, és gyakran hallani a sajnálkozó „Ó!”-t is, amikor valaki éppen közli, hogy ő érzékeny egyes dologra/dolgokra. Úgy vélem azonban, hogy bármennyire is alattomos tud lenni ez az állapot, inkább tisztelni kell az érintetteket, hiszen hatalmas kitartás kell ahhoz, hogy valaki átvészelje az allergiaszezont, vagy éppen egy egész életen át lemondjon arról, amit korábban talán imádott.