2021. október 18., hétfő

MagyarZó Pistike messéi

Végre kiderült! Jelenléti oktatással kezdődik az új tanév. Ez azt jelenti, hogy jelen leszünk az órákon. Bár némi furcsaság így is marad. Ha jól értem, olyan szemafór-szisztémre működnek majd a sulik. Lesz zöld, sárga meg piros isi. A zöldbe lehet menni, a sárgába egy nap igen, egy nap nem, a pirosba pedig uopste nem. Az, hogy melyik iskolát milyen színnel jelölnek meg, a fertőzött diákok arányától függ majd.

– Hallottad, Tegyula, az új tanévben 45 percesek lesznek az órák – hüledeze amama.

– Na és?! – voná meg a vállát atata. – Nekem mindig ilyen hosszúak voltak.

– Akkoriban! – mondá a muter. – De ma már semmi sem olyan, mint egykoron volt. Hogyan lehet ilyen okostelós meg tiktokos időkben a kölköknek ennyi ideig fenntartani a figyelmét? Pláne online oktatás után!

– Az legyen a tanítók és a tanárok gondja – legyinte a fater. – Nekem épp elég bajom van azzal, hogy a gatyám is rámegy erre a tanévkezdésre. Iskolatáska, ruhanemű, lábbeli, meg a sok-sok spéci felszerelés. Megértem, hogy az aszály miatt megdrágul az élelmiszer, de a füzet, a tolltartó meg a faszínes áremelkedését vajon mi indokolja?!

– Éppen az, hogy minden más megdrágult, zomzéd – mondá az éppen betoppanó Zacsek –, és senki sem akar lemaradni!

– Az idén bizony minden piszok drága – panaszkoda az öreglány. – Nem is mondtam, Tegyula, eljátszottam a gondolattal, hogy majd teszek el télire ezt-azt, de olyan sokba kerül a paradicsom, az ajvárpaprika meg dunsztba való gyümölcs is, hogy meggondoltam magam.

– Egyre nehezebb kijönni a fizetésből, pedig hivatalosan a havi nettó átlagbér az országban meghaladja a 65 ezer dinárt – jegyzé meg a Zacsek.

– Hát igen, a statisztika – spekulála atata. – Kilencen keresnek havi 50 ezret, egy személy pedig havi 200 ezret, az összesen 650 ezer, tízük átlagkeresete 65 ezer.

– A zújság azt írja, hogy a legtöbb fizetés 40 és 50 ezer dinár között mozog, a fogyasztói kosár viszont 75 ezer dinárt tesz ki – ismerteté amama.

– Valaki húst eszik, valaki rizst, valaki meg káposztát, összesítve mindannyian szármát fogyasztunk – kuncoga a Zacsek.

– Tudja, zomzéd, van az a valóságshow, hogy Házasodna a gazda – mondá az öreg.

– Persze – válaszola a Zacsek –, műkörmös sztárléták az önmegvalósítás reményében tanyára költöznek kecskét fejni.

– Az, az – bólogata a fater. – Nos, kár, hogy nincs olyan, hogy Gazdagodna a házas, mert az tuti sokkal népszerűbb lenne!

– Lehet, ott kapnál valami tippet arra, Tegyula, hogyan vidd el a családod két hétre nyaralni – csipkelőde a muter.

– Miféle nyaralásról beszélsz, Tematild – méltatlankoda atata –, befellegzett már a trópusi nyárnak!

– Gondoltam, tetszeni fog, hogy kissé mérséklődött a meleg – csodálkoza amama. – Eddig az volt a bajod, hogy nagy a hőség!

– Az ugyan nem hiányzik – vallá be az öreg –, de hirtelen akkorát zuhant a hőmérséklet, hogy az már nekem sem tetszik. Két hete még gatyarohasztó kánikula tombolt, most viszont már elő kell venni a vingyakot. Ha így folytatódik, hamarosan be kell gyújtani, az meg uopste nem tetszik!

– A zokosok már annyi csuda dolgot felfedeztek meg kitaláltak – töprenge a Zacsek –, nem is értem, hogy nem oldották még meg, hogyan lehetne elraktározni nyáron a fölösleges hőenergiát, amivel aztán télidőben melegedhetnénk.

– Úgy látszik, zomzéd – jegyzé meg a fater –, túl sok tudományos fantasztikumot nézett gyerekkorában!

– Azt mondod, Tegyula, hogy elmúlt a nyár? – kanyaroda vissza az előző témához a muter. – Pedig azt reméltem, hogy zeptemberben még elmehetünk a görög tengerpartra.

– Felejtsd el, Tematild! – hűté le az öreglányt atata. – A járványügyi helyzet romlása miatt mindenfelé újabb zigorításokat vezetnek be. Különben meg eszem ágában sincs a görög tengerpartra menni! Azt olvastam, hogy maffiaklánok versengenek a fánk eladásáért a strandokon. Képzeld, veszünk egy-egy fánkot, és gyanútlanul belekeveredünk valami alvilági kalamajkába!

– Jééé – hüledeze amama –, én eddig azt hittem, hogy valaki szabadidejében kisüt otthon egy nagykaszroj fánkot, és kimegy őket árulni a fürdőzők közt.

– Á, ez már nem így működik, zomzédasszony! – magyaráza a Zacsek. – Külön bűnözői iparággá nőtte ki magát, hogy melyik strandon ki értékesíti a lekváros finomságot. Állítólag a bolgár és az albán bandák között valóságos háború folyik a területszerzésért!

– Ebben az egyre csudálatosabb világban a héten egy hír nagyon felkeltette az érdeklődésemet – mondá az öreg. – Montenegróban heverésző versenyt szerveztek! A résztvevőknek az az összes feladata, hogy napokig fekszenek és lustálkodnak. Gondoltam, jövőre én is benevezek, legalább egy kicsit kipihenem magam. Emellett, ha eléggé kitartó leszek és megnyerem a versenyt, szép kis summa is ütheti a markom!

– Kíváncsi vagyok, vajon meddig bírnád a semmittevést, Tegyula – kuncoga a muter. – Fél órát is képtelen vagy nyugton maradni.

– Visszatérve a görögökre – így a Zacsek –, ők sem tétlenkednek ám! Negyven kilométer hosszan egy öt méter magas acélfalat állítottak a török határon! Nagyon tarthatnak az afgán menekültektől.

– A litvánok és a lengyelek pedig a Fehéroroszországgal közös határon állítanak kerítést meg falat, így védekezve az illegális migránsoktól – jegyzé meg a fater.

–  Ez azt jelenti, hogy szép lassan mindenki elszigetelődik a külvilágtól, és bezárkózik saját kisvilágába?! – tépelőde az öreglány.

– Nesze neked nyitott világ! – dünnyöge a Zacsek.

– Lehet, majd ezek után egy leendő eurós bankjegy egyik oldalán drótkerítés, a másikon pedig acélfal lesz – vakará a fejét atata.

– Csudavilágban élünk, bizony. Azt hallottam, hogy nemrég valamelyik óvodában a szülők rettenetes cirkuszt csaptak az ovis jelek miatt – messéle amama. – Biztos egyik gyerek sem akar kakukk, babszem vagy létra lenni, hanem delfin, eper vagy varázspálca, a szülők meg nem szeretnék, hogy aztán otthon a gyerek valami hüje jel miatt hetekig hisztizzen.

– Édesistenem! – veté keresztet a Zacsek. – Elnézve az életkörülményeket a harmadik világban, aztán a társadalmi állapotokat egyes szélsőséges politikai erők vezette országokban, majd a földkerekség fejlett részében kreált problémákat, néha úgy érzem, hogy a világ megérett a pusztulásra.

– Nincs is az olyan messze, zomzéd – állítá az öreg. – A Grönlandon a napokban eső esett! Ilyet még a történelem során nem jegyeztek fel. Ez egyértelműen az előrehaladott globális felmelegedés jele.

– Attól tartok, hogy ez ellen már semmit sem lehet tenni – sóhajta a muter.

– Lehetne, ha akarnánk, csakhogy ahhoz le kellene mondanunk jelenlegi életmódunkról – okoskoda a Zacsek. – Amihez viszont nincs kedvünk. Meg erőnk. De még ha egyéni szinten lenne is, a nagytőke aligha engedi ezt meg. Mert neki a profit mindennél fontosabb.

– Magyarán: a kapitalizmus fenntartásával együtt a klímakatasztrófa elkerülése lehetetlen küldetés! – szögezé le a fater.

 

Pistike, jelenléti oktatásra készülő heverészőbajnok