2021. október 27., szerda

Döcögős lejtőn a német autóipar

Térségünk országai gazdasági felemelkedést célzó stratégiáinak az elmúlt időszakban rendre a része volt, hogy olyan gyártói, termelői vagy akár összeszerelő kapacitásokat létesítsenek, melyek a német autóipar számára dolgoznak, és annak szerves részévé válnak. Valóságos versengés folyt az országok között, mivel azonban nem egy zéróösszegű játszmáról beszélhettünk, voltak időszakok, amikor ebben a versenyben valójában mindenki jól járt.

Mára azonban a helyzet megváltozott. Az egyik legtekintélyesebb német gazdaságkutató intézet, a kölni IW (Institut der Deutschen Wirtschaft) elemzése szerint a német autóipar „aranykora” a 2008–2018-as időszak volt. Az autógyártó társaságok mindig újabb értékesítési rekordot állítottak fel. A kínai piac lendületes felfutását a német gyártók és beszállítók sokkal jobban ki tudták használni, mint versenytársaik. Mostani perspektívából látszik azonban, hogy ez a folyamat 2017-ben elérte a csúcsot. Abban az évben a teljes német gazdaságban előállított bruttó hozzáadott érték csaknem 10 százaléka, a foglalkoztatottak több mint 7 százaléka közvetlenül az autóiparban vagy valamely kapcsolódó területen dolgozott. A jogi személyek által benyújtott szabadalmak csaknem 50 százaléka is az autóipart érintette. Ez mutatja, hogy az ágazat kulcsfontosságú szerepbe került a kutatás-fejlesztés területén is.

BE KELLETT HÚZNI A KÉZIFÉKET

A német autógyártás legújabb kori diadalmenetének nem (csak) a járvány vetett véget. A lejtmenet 2019-ben kezdődött, amikor világszerte csökkenni kezdett az új autók piaca. Közben az új meghajtási megoldások terjedése révén elkezdődött a technológiai átalakulás. Elsősorban a kisebb és a közepes méretű beszállító cégeknek jelentett már akkor komoly kihívást. Mindezt csak tetézte a 2020 elején berobbanó koronavírus-járvány, amely súlyos csapást mért az autógyártásra. Kezdetben felszakadoztak az igen összetett, globális szervezésű szállítási láncolatok. Németországban gyakorlatilag az egész ágazatban leállt a termelés. A dolgozók több mint a felét rövidített munkaidőre állították át. A helyzetet ékesen illusztrálja az adat, hogy 2020 áprilisában a 12 ezer darabot sem érte el a németországi autógyárak teljes termelése. Ilyesmire a XX. század 40-es évei óta nem volt példa.

A Németország gazdasági növekedését meghajtó motorok közül az egyik legerősebbnek a leállásáról beszélhetünk. A BMW hatezer, az Audi csaknem tízezer, a Daimler húszezer állás megszüntetését jelentette be. Mindez a beszállítóknál is hasonló nagyságrendű leépítést generált. A korábban sokat emlegetett mérnökhiány a visszájára fordult.  Ha a munkaerőpiaci helyzetet is egy adattal szeretnénk illusztrálni, önmagáért beszél a tény, hogy az utóbbi időben 100 meghirdetett gépjárműmérnöki állásra átlagban 366 munkakereső jelentkezik.

LESZ-E ÚJABB GAZDASÁGI CSODA?

Majdnem biztos, hogy egy új időszámítás köszönt be Németország életében. A szeptemberi választás egyben a Merkel-korszak végét is jelenti. Erre sokan úgy tekintenek, hogy most dől el, Németország felzárkózik-e, vagy folytatja a leszakadást. A 2017-es választások óta sok minden megváltozott. A német gazdaság szerkezeti problémákkal kénytelen szembenézni. A korábban mindig legendásan erős német ipar 2018 közepe óta válságokat él meg. A gazdaság hanyatlani kezdett, az eurózóna gazdasági teljesítményéhez viszonyítva is. Ha a nemzetközi versenyképességi rangsorokat nézzük, kiderül, hogy a német gazdaság a legjobb időszakokban stagnált, de leginkább leszakadóban volt 2017 óta. Elemzésekben rámutatnak, hogy az infrastruktúrába történő állami befektetések csekélyek, így az folyamatosan amortizálódik. Állítólag már a digitális infrastruktúrában is megmutatkozik a német lemaradás.

A soron következő választás egyik kulcskérdése – egyben kampánytémája –, hogy a gazdaság strukturális átalakítása, a gazdaságpolitika megreformálása hogyan hajtható végre. A választók nem biztos, hogy tisztán látják, mi a választások tétje. Természetesen azt sem tudni – bármi is lesz a választások eredménye –, hogy milyen irányt vesz a német gazdaságpolitika. Nyilván a legtöbben abban reménykednek, hogy olyan vezetősége lesz az országnak, amely olyan intézkedéseket foganatosít, hogy újra megtörténik a „Wirtschaftswunder”, vagyis a gazdasági csoda.

Mindez országunk gazdasági kilátásait is befolyásolja. Üdvözölendő, hogy a jelenlegi kormány és ország vezetősége jó gazdasági kapcsolatokra törekszik Kínával, az oroszokkal, az arab országokkal, a törökökkel, az USA-val és mindenkivel. Legnagyobb kereskedelmi partnerünk azonban Németország és a német beruházások, ugyanis a német tőke jelentős szerepet tölt be a térségben. Most viszont, a választások előtt, a német gazdaság még nem érte el a válság előtti szintet.

Korábban a focit is úgy jellemezték tréfásan, hogy olyan játék, amit 11 tagú csapatok játszanak, és mindig a németek nyernek meg. Gazdasági témákban pedig a „német” jelző a folyamatosan növekvő, stabil gazdaság jelzője volt. A focira már nem igazán érvényes a korábbi mondás. A közeljövőben fog megmutatkozni, hogy a gazdaság területén hogyan tudnak a németek alkalmazkodni a gyorsan változó körülményekhez.