2021. október 23., szombat

Rajtol a magyarkanizsai birkózóakadémia!

Nyitás előtti nagyinterjú Bálint Zoltán ügyvezetővel

Múlt ősszel a cölöpveréssel megkezdődött, mára már pedig teljes fényében áll a magyarkanizsai birkózóakadémia. Kisebb munkálatok még vannak az akadémia épületében és az azt körülvevő területen, de örömmel jelenthetjük, hogy az intézmény szeptember 1-jén megkezdi rendeltetésszerű munkáját, gyerekekkel népesül be az akadémia, s megkezdődik a jövő bajnokainak felkészítése.

Július derekén volt a megnyitó ünnepség, de azért van még dolog az akadémia körül. Mit kellett még elintézni?
– A legfontosabb feladat a technikai átvétel, amit el is kezdtünk egy hónappal ezelőtt, tehát be kell szerezni a teljes dokumentációt, a minőségi igazolásokat. Mindezt egy mérnökcsoport végzi, s az adott megjegyzéseket meghatározott időn belül el kell hárítani ahhoz, hogy használatba vételi engedélyt kapjunk a községtől. A legrázósabb mindig a tűzrendészek átvilágítása, erre került a napokban sor, itt voltak a nagykikindai szakemberek, s találtak is egy nagyobb technikai hibát, hiszen a kazánház ajtajának 90 perces tűzbiztonságot kell szavatolnia, de a miénk csak olyan speciális festékkel lett lekenve, amely tűzálló, az ajtó maga nem. Ennek cseréjére kaptunk határidőt. Szeptember 1-jén tehát feltételes engedéllyel indulhatunk, de a hibát hamarosan korrigáljuk. Fontos az élelmezési szabályzat is a HAACP alapján, gondolom nem kell ecsetelni, miért. Ami beszélgetésünk pillanatában még hátra van, az az iskolákkal való konzultáció. A bennlakó diákok négy város 5-6 iskolájába járnak majd, de még nem tudjuk megmondani, melyik iskola kezd délelőtt, melyik délután, ami ugye az edzésterv kialakítása miatt fontos. Fel vagyunk azonban készülve arra, hogy a termünkben reggel héttől este tízig edzés folyik majd.

Az átadó ünnepségen a vendégek már megcsodálhatták az akadémia lakterét és más elkészült termeket, de van ott egy látványos rész is, a relaxációs medence és a szauna. Ezek mind funkcionálisak lesznek a kezdésre?
– Ezeknek az építészeti része kész, folyamatban van a második fázis is, s októberben a tervek szerint már teljes kapacitással, „kényeztetéssel" szolgálhatunk, ami fontos is, mert ezek a gyerekek az eddigiekhez képest sokkal többet edzenek majd, s szükség lesz ezekre a dolgokra.

Jobbról balra: Bálint Zoltán, Németh Szilárd, és Pásztor István az akadémia súlyzótermében, a háttérben Davor Štefanek és Pásztor Bálint (Fotó: Ótos András felvétele)
Jobbról balra: Bálint Zoltán, Németh Szilárd, és Pásztor István az akadémia súlyzótermében, a háttérben Davor Štefanek és Pásztor Bálint (Fotó: Ótos András felvétele)

Egyeztettél a Kozma István Magyar Birkózó Akadémiával és a Szerbiai Brikózószövetséggel. Végül hány gyerek lesz, melyik klubokból és milyen összetételben?
– Természetesen egyeztettünk velük és az edzői stábbal is, akik végül 25-ös bennlakó csoportot határoztak meg 15 évtől 21 éves korig. Tíz lány és 15 fiú lesz, bár a jelentkezési lista nagyobb volt, de a szakmai érvek mellett határoztuk meg a végső létszámot, ami viszont nem jelenti azt, hogy ez időközben nem módosulhat, hiszen valaki majd kedvet kap hozzá, de olyanok is lehetnek, akik nem vállalják ezt a munkát. A fiataloknál a lányok 6, a fiúk 8 klubból érkeznek, legmesszebbről Kragujevacról, legközelebbről Zentáról, azaz egy kanizsai bennlakó is lesz. A 25-ös létszámon kívül további 20 fiatal vállalta, hogy napi rendszerességgel edzenek az akadémián, a hétvégi felkészüléssel együtt. Az edzésprogram négy részből áll majd, s ebbe már az ország más egyesületei is bekapcsolódnak, az ún. nyitott edzéseken és a KIMBA-val történő cserelátogatásokon. Ezt a fajta együttműködést természetesen a szakmai stábok irányítják majd.

Nem szégyen a jobbtól tanulni, Magyarországon nagyon értékesnek számít az előző akadémia, a Mr. Tus tapasztalata, amit Hegedűs Csaba révén a KIMBA is átvesz, ezenkívül egy olyan erős szakmai stábjuk van a magyaroknak, hogy csak úgy hemzsegnek az olimpiai- és világbajnokok benne. Van-e már egy egész idényre szóló stratégia, és ebbe beletartozna-e az edzésképzés?
– Lehetőség mindenre van, minden attól függ, nekünk mennyi energiánk lesz. Olyanok vagyunk, mint az éhes gyerek: habzsolnánk mindent, de azért nem szeretnénk elrontani a gyomrunkat. Persze, hogy kell képezni az edzőinket, de ehhez előbb Szerbiában azt kell elérni, hogy a trénerek megéljenek a munkájukból. A stratégia kialakítása nálunk nagy súllyal bír, mert nekünk az is feladatunk, hogy ezt a mi vajdasági, ha úgy tetszik, a vajdasági magyar birkózó iskolát, annak jellegzetességeit megtartsuk. Úgy gondolom, hogy a szakmai stábunk erre teljesen felkészült, hiszen a sportigazgatói tisztséget az a kétszeres világbajnok Sreten Damjanović látja majd el, aki Szabadkán olyan versenyzőket nevelt ki, mint Momir Petković, Kaszap Károly, Senad Rizvanović és Davor Štefanek, hogy csak a legnagyobbakat említsem meg, s aki legalább 30 világérem kapcsán bábáskodott. Az Európa-bajnok Frísz Krisztiánt sem kell külön bemutatni, mellettük pedig Báló Petar, Antal Zoltán, Újhelyi Sándor és Fábián Ákos foglalkozik majd a gyerekekkel. Van tehát kikre támaszkodni, s itt már beleértem a magyar szakembereket is, hiszen a már így is parádés stábhoz ősztől Lőrincz Tamás friss olimpiai bajnok is csatlakozik majd. Ha tehát példaképre van szükség, abból nincs hiány, hiszen itt akár Hegedűsre is visszanyúlhatunk, s azokra a bajnokokra – mint a már említett Tamáson kívül öccsére, Viktorra, Bácsi Péterre, Módos Péterre és Korpási Bálintra –, akik még a Mr. Tusban nevelkedtek.

A magyar kormány jóvoltából a birkózás is a kiemelt sportágakhoz került, ami költségvetési szempontokból is nagyon fontos, tehát az akadémiák működési költsége biztosított. A kanizsai akadémia viszont bevételt is megvalósíthat, bár is ez a terv.
– Ez egy adott lehetőség, hiszen a tájainkon honos rokonsportágak, például a cselgáncs, de más teremsportágak, mint például az asztalitenisz előtt is nyitva állunk, mert lehetőség van más edzőtáborokra is, kapacitásunk ezt is lehetővé teszi. Meg persze a birkózó-edzőtáborok, s ezzel kapcsolatban már vannak tárgyalások a szerb, a magyar, de még a szlovák szövetséggel is. A világszövetséggel is együttműködni fogunk, sajnos a Covid most egy kicsit áthúzott mindent, de nem állunk el attól az álmunktól, hogy a korosztályos versenyek, táborok központjává váljunk a környező országok számára.

Az akadémia zavartalan működéséhez kiszolgáló személyzet is kell. Sikerült-e mindent betölteni?
– Tervben van három minibusz megvásárlása, s ezekhez nyilván sofőrök kellenek, meg karbantartók is, hiszen egy hektáros területen vagyunk. Mindezzel kapcsolatban vannak elképzeléseink, már folynak a megbeszélések, de addig „hibrid megoldásokat" alkalmazunk majd.

Óriási utat jártál be, az akadémia megépült. Hány év munka, hány év lobbizás van ebben benne?
– Hat éve álmodtuk meg az egészet, a lobbizás pedig a magyar birkózás új vezetőségénél kezdődött, amely nemcsak hogy folytatta a fényes hagyományt, hanem még egy lapáttal rá is tett. Párhuzamosan a szerbiai birkózást is magasabb szintre kellett vinni, hiszen főleg anyagilag állt rosszul az itteni szövetség. Aztán jött a két szövetség közötti barátság elmélyítése, a közös edzőtáborozások, amelyben főleg a magyarok jeleskednek, mert voltak már olyan edzőtáborok ott, amelyben 18 nemzet 140 birkózója vett részt. Ez számunkra elérhetetlen, de közben Nenad Lalović lett a világszövetség elnöke, s az „összefésülés" jól sikerült. Magyarország és Szerbia is világversenyeket szervezhetett, s az ezekből származó bevételekből jutotta már erre-arra, Szerbia esetében külföldi edzőre Sztojan Dobrev személyében, akinek eredményeit immár nem kell külön ecsetelni. Magyar berkekben kezdett kikristályosodni az, hogy mégis az akadémiai rendszer az, ami fejlődést hozhat, s itt, Magyarkanizsán immár nem a klub első, szerényebb otthonában kezdtünk el gondolkodni, hanem egy akadémián. Felkaroltuk a magyar kezdeményezéseket, klubunk az elejétől fellépett a magyar nemzeti bajnokságokon, ahol Gazdag Krisztián személyében felnőtt bajnokunk is lett, s több érmet sikerült szerezni. Valkay Zoltán mérnök úr elkészítette a gyönyörű tervet, az önkormányzat részéről megértésre találtunk, mindennek a kulminációja pedig 2018-ban volt, amikor Lalović és Németh Szilárd, a magyar szövetség elnöke a Budapesten megrendezett világbajnokság kapcsán Orbán Viktor miniszterelnöknél járt, s ott elébe tették a tervünket. Átnézte, s csak annyit mondott: „Ezek még tudnak építkezni!". Rengeteget segített Pásztor István úr, a VMSZ elnöke, akiről kevesen tudják, hogy a Spartacus Birkózóklub elnöke is volt, tehát félig-meddig birkózó sportmunkásnak számít. Az ő támogatásával körvonalazódott minden, a KIMBA és annak kurátora, Süle László nagy segítségével elkészült a pénzügyi terv is, a magyar kormány pedig jóváhagyta a közel 3 millió eurós támogatást. Nagyon fontos volt számunkra, hogy időközben Topolyán már elkészült a fociakadémia, s úgy gondolom, hogy a két akadémiánk ékes bizonyítéka annak, hogy az itteni sportmunkások komolyan veszik a feladatukat, s teljesítik is azt. A topolyai akadémia nagy hátszelet adott nekünk, példa volt előttünk, s pillanatnyilag is kiváló, építő jellegű a viszonyunk, amelyben fontos terültetnek tarjuk a sportorvosi szolgáltatások szintjének jelentős növelését.

Hat év. Melyik volt a legnehezebb feladat?
– Most a legnehezebb, hiszen az akadémiába most kell életet lehelni. Addig, amíg még élettelen dolgokkal, papírokkal, gerendákkal és betonvassal foglalkozunk, addig nincs lelke a dolognak. Ezeket a fiatalokat egy fényesebb úton kell elindítani, s ez mindannyiunk számára nagy feladat lesz. Számomra az is feladat, hogy megtaláljam az utódomat, mert már olyan korban vagyok, amikor sokszor jobb lenne hátradőlni a karosszékben, s csak figyelni a fiatalokat, hogyan dolgoznak. Eddig csak négyzetméterekben és köbméterekben gondolkodtunk, de igazából mostantól lesz majd csak mérhető a munka, sikerekben, életutakban, emberi sorsokban. Más most a feladat.

A KIMBA-ban már az első idényre óriási túljelentkezés volt, s nincs okunk nem azt gondolni, hogy egyszer a magyarkanizsai akadémián is így lesz. Szerinted, mikor fogják fel a szülők, a gyerekek és a klubok, mekkora lehetőség rejlik ebben az akadémiában?
– Egy egy hosszú történet. Kezdjük ott, hogy például Magyarországon is élsportolónak lenni, az egy életpálya. Olyan háttérrendszer, erő mozog mögöttük, hogy amennyiben a fiatal így dönt, és az adott munkát el is végzi, azt anyagilag végigköveti az állam. Ez sajnos nálunk nincs. Ha te itt birkózó vagy, és élsportoló akarsz lenni, de mégsem jönnek a legnagyobb eredmények, nincs az, hogy akkor majd edzőként próbálkozol, és lesz egy jó fizetésed. Ennek a megváltoztatása hihetetlenül nagy társadalmi erőfeszítést igényel. Ma Szerbiában kifizetődő élsportolónak lenni, de csak akkor, ha sikeres tudsz lenni. Az egyetemet ezen időszak után is be lehet fejezni, s erre Horváth Pista bácsi az ékes példa, aki 36 évesen fejezte be az egyetemet, de akkor olyan ösztöndíjrendszer volt, hogy a családot el tudta tartani belőle. A klubokban is sokkal folyamatosabb és stabilabb munkának kell folynia, s akkor már a fiatalok is többet vállalnának. Most azt látja, nincs edző, ha van, picike a fizetése, nincs mivel menni a versenyre, s nagyon gyengék a források. Nehezen tudom elképzelni, hogy itt egy hatalmas nagy expanzió lesz, de azt tartom, ha ez a kis közösség 10 év alatt újra két Nemes, vagy Frísz kaliberű versenyzőt tud kinevelni, akkor mi megtettük a magunkét.