2024. április 24., szerda

Magyarítsunk!

Okkal állíthatjuk, hogy a történelem folyamán soha nem „szállta meg" annyi idegen szó (mostanában legfőképp angol) a nyelvünket, mint az utóbbi néhány évtizedben. Írtunk is róluk a rovatunkban bőven, és biztosra vehetjük, hogy ez a cikk sem az utolsó ebben a témában.

A célom ezúttal nem egy-egy szó lefordítása, megmagyarázása, hanem azoknak a dolgát szeretném megkönnyíteni, akik igényesek az anyanyelvük iránt, de rendszerint – idő híján – nehezen találnak magyar megfelelőt az idegen szóra.

Előtte érdemes elmondani, hogy a kevésbé konzervatív nyelvészek megértően bólintanak a jelenségre, mondván, hogy így volt ez régen is, a nyelv pedig beilleszti vagy kiveti majd a kívülről jött szavakat. Gyakran úgy tűnik, hogy az „egyszerű olvasó" inkább bosszankodik a nyelvünket elárasztó idegen szavak miatt, részben azért, mert gátolja a megértést, részben pedig amiatt, mert anyanyelvünk romlását látja benne. Pedig a technika hatalmas iramú fejlődése biztosan garmadával hozza továbbra is az angol szavakat.

De lássunk egy véleményt a közösségi médiából az influencer vagy influenszer kifejezésre: „Nem, nem az influenzát szabályozó manus, sokkal inkább olyasvalaki, aki az internet segítségével befolyásolja több tízezrek hétköznapjait. A wmn.hu-n kutakodva kerültem közelebb a megoldáshoz: az influenszer jelentése szó szerint az, hogy »másokat befolyásoló ember«, rövidebben, magyarosítva: véleményvezér. Tipikusan azok a fiúk-lányok, akiket több tízezren követnek Instagramon, cserébe videókon beszélnek úgy mindenről, ha kell, ha nem, és közben jól befolyásolnak téged. Hát nem tudom. Manapság divat őket imádni, de azért rajongjak valakiért, hogy az kábé kimossa az agyam? Kicsit sarkítok, de ez a szomorú valóság."

Az idézett szövegben tehát megtaláljuk a jól használható magyar kifejezést: véleményvezér. Persze vannak ennél sokkal durvábban megfogalmazott elutasító vélemények is az idegen szavakkal szemben.

A tavaly elhunyt Tótfalusi István Magyarító szótárában – az interneten is megtalálható a Digitális Tankönyvtár honlapon – nemcsak a szótár használatára vonatkozó ismereteket közli, hanem tanulmányt is közread az idegen szavakról, és arról is elmondja a véleményét, hogy milyen okai vannak a fölösleges idegen szavak használatának. Ezek a következők: áltudományosság, arisztokratizmus, divatmajmolás, felkészületlenség, félműveltség, felületesség, gondolkodásbeli restség, igénytelenség, kényelemszeretet, nagyképűség, rangmutogatás, sietés, szakmai gőg, sznobizmus. Bizony a fölsorolt fogalmak között semlegesnek mondhatót alig találunk (sietés), a legtöbb negatív jelenség vagy tulajdonság.

A szerző nem kizárólagos, nem akarja tűzzel-vassal irtani az idegen szavakat, ugyanakkor kimondja: Az idegen szavak elleni fellépés nyelvünk egészségének tanújele, egyszersmind a záloga is. Ennek a helyes és fontos törekvésnek azonban nem szabad boszorkányüldözéssé fajulnia. A bölcs mértéktartás, mint minden téren, itt is helyénvaló.

A nyelvtisztító ötletekről mindig a nyelvközösség mondja ki a végső ítéletet. Annak idején a telegramot táviratra, a telefont távbeszélőre magyarították. Az előbbi változást a nyelv elfogadta, az utóbbit nem igazán; a távbeszélő csak a hivatalos használatban maradt meg.
Tegyük hozzá, hogy az elvben helyettesíthető idegen szavaknak is meglehet nagy néha a maguk létjogosultsága, akár az értelmi pontosság nevében, akár praktikus rövidségük okán.

Drámaelemzésben a monológ odaillőbb, mint a magánbeszéd, a fájl jóval rövidebb az adatállománynál. Egyik-másik idegen szónak olykor patinája, sajátos hangulata van, amellyel személyt vagy helyzetet jellemezni lehet, ezért szépprózában, akár versben is megállja a helyét. Ha! infámis rossz kerti bor! – írta Arany János. Írhatott volna gyalázatost, ám csalhatatlan nyelvérzéke az idegen szót találta odaillőbbnek.

Az anyanyelv iránt érzett felelősség tudatában készült a szótár azoknak, akik ugyan szívügyüknek érzik a szép, magyaros fogalmazást, de segítségre volna szükségük: olyan szótárra, amelyben könnyen meglelhetik az adott helyzetben az idegen helyett használható magyar szót vagy szavakat – olvashatjuk.

A Magyarító szótár átmenet az idegen szavak szótára és a szinonimaszótár között, ám egyikkel sem azonos. A szótár 12 600 tulajdonképpeni szócikk mellett 1650 utalást is tartalmaz. Az idegen szavak mellett összesen 21 700 különböző magyar szót sorol fel (33 800 előfordulással, hiszen egy-egy magyar szó több helyen is előfordulhat, így például a tanácskozás megtalálható a konferencia és a kongresszus mellett is.)

A szótár valóban segítséget nyújthat az idegen szavak – régiek és újabbak – magyarításában, bár olyan nagy a beáramlás, hogy naprakészen jóformán követhetetlen. Szótárt befejezni pedig lehetetlen.

Megjegyezzük, hogy az e-nyelv honlap is foglalkozik szómagyarítással, szavazni is lehet a javaslatokra, követhető egy-egy magyarított szó népszerűsége stb. Alkalomadtán érdemes lesz erre is kitérnünk.