2021. október 15., péntek

Teret adni a gyermek egyéniségének

Kissné dr. Zsámboki Réka a projektoktatásról tartott előadásokat a Szabadkai Nyári Akadémián

A projektoktatást az elmúlt évek egyik újításaként tartjuk számon a szerbiai oktatásban. A nemrég megrendezett Szabadkai Nyári Akadémián egy külön szakcsoport foglalkozott ezzel a témával.

Az előadó, Kissné dr. Zsámboki Réka, a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának docense vezette be a résztvevőket a projektoktatás alapjaiba. Nemcsak a módszer elméleti alapjait és annak történetét ismertette, hanem rengeteg gyakorlati példával és interaktív feladattal segítette a pedagógusokat. Az előadásain elsődlegesen óvodai projektmunkáról volt szó, ám a tanítóknak és tanároknak is olyan hasznos ismereteket nyújtott, amelyeket fel tudnak használni a munkájuk során. Kissné dr. Zsámboki Rékát a projektmódszerről kérdeztük.

Kissné Dr. Zsámboki Réka (Fotó: http://bpk.uni-sopron.hu)
Kissné Dr. Zsámboki Réka (Fotó: http://bpk.uni-sopron.hu)

Mi a projektmódszer alapja?
– A projekt latin eredetű szó, jelentése terv, tervezet, ajánlat, javaslat. A módszer alapjául egyrészt a 19. század elején megszülető új amerikai filozófiai irányzat, a pragmatizmus, másrészt a 19-20. század fordulóján induló reformpedagógiai és gyermektanulmányi mozgalom szolgált. A pragmatista filozófusok úgy vélték, hogy egy elmélet helyessége annak gyakorlati működőképességében és eredményességében nyilvánulhat meg. A filozófiai nézetrendszer tehát az embert elsődlegesen cselekvő lényként értelmezi, aki szabad individuum, egy dönteni, választani képes személy. A reformpedagógiai és gyermektanulmányi mozgalom képviselői a tantermekben zajló passzív ismeretelsajátítás helyett a tevékenységekre épülő, aktív tanulást szorgalmazták. Az akkori kor pedagógiai gondolkodói és pszichológusai egyetértettek abban, hogy a hatékony tanítás-tanulás nélkülözhetetlen feltétele az érdeklődés felkeltése, és az önálló ismeretszerzés iránti igény fenntartása. Minden gyermek egyedi individuum és szociális lény, akinek fejlődésében meghatározóak a veleszületett genetikai adottságok, az érés sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások, valamint az őt körülvevő személyi és tárgyi környezet. A tanulás során ezen személyi és tárgyi környezet folyamatos felfedezése valósul meg, amit a belülről fakadó kíváncsiság, a cselekvő aktivitás és az élményeket nyújtó tevékenységek támogatnak és erősítenek. A nevelésben és az oktatásban alkalmazott pedagógiai stratégiáknak és módszereknek a fenti folyamatot úgy kell segíteniük, ahogy ezt a gyermekek életkori sajátosságai megkívánják és lehetővé teszik.

Hogyan lehet felkészíteni erre azokat az óvodapedagógusokat, akik munkájuk során még nem találkoztak ezzel?
– Az óvodapedagógusok jól ismerik a rájuk bízott gyermekek testi, lelki és szociális szükségleteit. Ebből indulnak ki az óvodai nevelés során, és a projektmódszer alapos ismerete nélkül is jól tudják, hogy a kora gyermekkori nevelés és tanulás alapja a játék, az aktív felfedezés, a próbálkozásokból és a gyermeki kérdésekből származó ismeretek és tapasztalatok, valamint a támogató közösség. Ezen tudásra és szemléletmódra építve – a projektpedagógia megismerését követően – a pedagógusok kiváló módszereket és ötleteket kaphatnak arra, hogy miként lehet valóban cselekvésben, élményszerű tevékenységben fejleszteni és kibontakoztatni a gyermeki személyiséget. Nem foglalkozási ágakra vagy tantárgyakra bontva ismertetik meg a gyermekeket a világgal, hanem a természeti és társadalmi környezetben, a mindennapokban átélt események, élmények, történések által. A projekt tulajdonképpen egy sajátos tanulási egység, melynek központjában egy témakör, egy probléma áll. Fontos tudni, hogy a projekt megvalósítása során a cél nem egyszerűen a probléma megoldása, vagy a témával kapcsolatos ismeretek elsajátítása, hanem a témához organikusan kapcsolódó ötletek, élmények, tevékenységek megvalósítása. Az ismeretszerzés nem öncélú és formális, hanem a gyermek érdeklődésére épülő módszer, amely a pedagógus, a gyermekcsoport és gyakran a szülők, nagyszülők, családok közös alkotótevékenységét feltételezi. Egy-egy témát mindenki a saját ötleteivel, személyiségével gazdagíthat, illetve egyedivé és újszerűvé tehet. A módszer iránt érdeklődőknek a projektpedagógiáról szóló szakirodalom tanulmányozása mellett érdemes megismerkedni a kognitív és az individuálpszichológia alapjaival, a konstruktivista tanuláselmélettel, valamint a neuropedagógia téziseivel. Ezen művek mind a gyermeki egyéniség tiszteletét és elfogadását, a tanulás egyéni, alulról építkező jellegét, az aktív cselekvést hangsúlyozzák, melyben az idegélettani folyamatoknak, a gyermeki elme bonyolult sajátosságainak jelentős szerepe van.

Az előadásban szó volt arról, hogy a projekt is egy innovációnak számít az oktatásban. Mennyire nyitottak erre a tapasztaltabb, több éve a pályán lévő óvodapedagógusok?
– Az innovus latin eredetű szóból ered, jelentése „a szokatlan bevitele". Napjainkban az innováció fogalma – a köznapi szóhasználat szintjén – vonatkozhat új ötletek, új eszközök bevezetésére, használatára, egy folyamat, rendszer megújítására, és jelentheti a dolgok átalakítását, megújítását, új termékek, produktumok létrehozását is. A 20. század utolsó harmadától kezdődően az innováció fogalmát a neveléstudományban is előszeretettel alkalmazták az alulról kezdeményezett – elsősorban a gyakorlatban realizálódó és elterjedő – pedagógiai újítások, változások jellegének és folyamatának megnevezésére. A pedagógiai innováció tehát olyan szűkebb keresztmetszetű, mikroszinten zajló fejlesztés, amelynek kezdeményezői leggyakrabban a pedagógusok. Lényege olyan tudatos, fejlesztő jellegű változás, változtatás, amelynek célja a kialakult oktatási-nevelési gyakorlat megújítása, a fennálló rendszer, módszer, eszköz, termék fejlesztése, pozitív irányú befolyásolása. A projektmódszer során a gyermekekre történő ráhangolódás, a gyermekek fejlődésének, érdeklődésének, önállóságának központba állítása újszerű, innovatív és kooperatív pedagógusi szemléletmódot kíván. Megköveteli a pedagógus nyitottságát a világ felfedezésére és a gyermekkel való közös élményszerzésre. Aki maga is szeret aktívan tevékenykedni és játszani, annak ez a módszer nem jelent nehézséget. Fontos a pedagógus harmonikus, kiegyensúlyozott személyisége, mert csak az önmagával békében lévő, szakmailag megújulni kész nevelő képes nyitottá válni az újdonságok iránt. A projektmódszerrel csak úgy lehet jól nevelni és oktatni, ha helyet hagyunk a spontaneitásnak, ami nem felelőtlenséget vagy hanyagságot jelent, hanem a gyermekre való ráhangolódást. Ahhoz, hogy a gyermekek kompetensnek érezzék magukat, sikerélményhez, pozitív megerősítéshez kell juttatni őket, hogy az önbizalmuk fejlődhessen. A szocializáció folyamatában is kiemelt szerepet játszik a projektmódszer, mert a tevékenységek közben a gyermekek megtanulják egymás elfogadását, a konfliktusok kezelésének módját, az együttműködést, a csoportmunkát. A pedagógus az ismeretszerzés folyamatát nem direkt, frontális módon biztosítja, sokkal inkább facilitál, azaz a tevékenységközpontú, aktív tanulás feltételeit teremti meg. Igaz a mondás, miszerint nincs jó módszer, csak jó pedagógus. A több éve pályán lévő pedagógusok is gyorsan megszeretik és szívesen alkalmazzák ezt a módszert, mert sokkal színesebbé, élményszerűbbé és életközelibbé varázsolhatják az óvodai mindennapokat.

Az előadó a Szabadkai Nyári Akadémián (Fotó: Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete)
Az előadó a Szabadkai Nyári Akadémián (Fotó: Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete)

Milyen módon kell megtervezni a komplex óvodai projekteket? Milyen szempontokat kell figyelembe venni a tervek kidolgozásánál?
– Mielőtt egy projekt előzetes átgondolásának, illetve részletes kidolgozásának nekikezdünk, érdemes előzetesen mérlegelni a gyermekcsoport összetételét, életkorát, érdeklődési körét, illetve az évszakot, ünnepkört is. Ősszel megvalósíthatunk például szüreti projektet, erdei állatokról szóló, vagy Márton-napi témahetet, télen a hó, a jég, az új esztendő vagy épp a farsang adhat kiváló alapot a tervezéshez. Tavasszal az éledő természet, a tavaszi ünnepek (március 15., húsvét, pünkösd, anyák napja) vagy épp a tavaszi kiskert gondozása keltheti fel a gyerekek érdeklődését egy-egy projekttéma iránt. Fontos, hogy adjunk szót a gyermekeknek is, figyeljük meg őket, és kapcsolódjunk be a játékukba. Alkalmanként kezdeményezzünk beszélgetőkört, amelynek során a gyermekek elmondhatják gondolataikat, érzéseiket, így megtudhatjuk, hogy mi foglalkoztatja őket. Készítsünk közösen ötletbörzét vagy gondolattérképet (mind mapet). Építsünk a gyermekek véleményére, legyenek partnereink a tervezésben, mert csak velük együtt valósulhatnak meg sikeresen a projekttevékenységek.

Mit tanácsol azoknak, akik pályakezdőként kezdenek bele egy-egy projekthét megtervezésébe?
– A kezdő pedagógusok esetében még inkább hangsúlyos a tervezés, az átgondolt felkészülés és a tudatosság is. A spontaneitás mellett a pedagógus rugalmasan alakítható, előzetes koncepció mentén lesz képes szakmailag és módszertanilag felkészülve biztosítani olyan tevékenységeket, amelyek a gyermekek értelmi, érzelmi, szociális képességeinek és kompetenciáinak fejlesztéséhez szükségesek. Gondoljunk ki olyan verseket, meséket, mondókákat, dalokat, mozgásos és körjátékokat, vizuális technikákat, amelyek jól illeszkednek a projekt témájához. Tekintsük át, hogy rendelkezésre áll-e az ötletek megvalósításához szükséges infrastruktúra és eszköztár. Igyekezzünk bevonni a megvalósításba a közvetlen környezetet, a szülőket, nagyszülőket is. Az óvoda elhelyezkedésétől függően látogassunk el a gyerekekkel egy-egy érdekes helyszínre, például a vízpartra, az állatfarmra, a piacra, az asztalosműhelybe vagy a vasútállomásra. A projekt befejezése előtt szintén érdemes átgondolnunk, hogy mi lesz az a produktum, amellyel zárjuk a témakört és az időszakot. Erre számtalan kreatív megoldás kínálkozhat. Meghívhatjuk vendégségbe más csoport gyermekeit, rendezhetünk kiállítást, vásárt az alkotásokból, lezárhatjuk egy ünnepi alkalommal, mesedramatizálással, egy kirándulással, vagy a családokkal szervezett közösségi eseménnyel, szabadtéri programmal is. Így lehet pedagógiailag a leghatékonyabb módon, cselekvés révén új ismeretekhez juttatni és az életre nevelni a gyermekeinket.