2024. április 23., kedd

Pécs és a Dél-Dunántúl szerb megszállás alóli felszabadulásának 100. évfordulójára emlékeztek

Országunk függetlenségének lényege, hogy megőrizzük hitünket, magyarságunkat, továbbá szeretettel és alázattal dolgozzunk közösségeinkért - hangoztatta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára vasárnap Pécsen.

Potápi Árpád János a Pécs és a Dél-Dunántúl szerb megszállás alóli felszabadulásának 100. évfordulója kapcsán rendezett megemlékezésen úgy fogalmazott: a magyarok ma is azt akarják, mint száz éve, mégpedig azt, hogy „az ezeréves magyar állam önállóságát ma is tiszteletben tartsák, és országunkat ne hűbéresként kezeljék”.

Az államtitkár a baranyai megyeszékhely főterén tartott beszédében hozzáfűzte: a magyarok soha többé nem akarják, hogy „az egykori, 1921-es Pécsi Szocialista Párt mintájára ismét külföldről pénzelt szervezetek a magyarok érdekeivel szemben gyakorolják a hatalmat”, s hogy „a Linder Bélához hasonló hazaárulók Magyarország szuverenitása és a magyarság közös érdekei ellen küzdjenek” - fogalmazott.

Potápi Árpád János azt mondta, hogy Pécs és a Dél-Dunántúl egy részének szerb megszállásáról és az azt követő felszabadulásról a mai utódoknak kötelességük megemlékezni, hiszen a helyiek hazájukért harcoltak, s bírták ki a 33 hónapig tartó megszállást.

Emlékeztetett arra, hogy Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében Bornemissza Gergely azt íratta a kardjára: "A hazáért!". Ez az, ami a küzdelem közepette bátorságot, erőt és védelmet adott neki - fűzte hozzá.

A hazáért folytatott harc az államtitkár szerint mindig meghozta a maga gyümölcsét: a türelmet és a kipróbáltságot.

„Ezek az értékek is alkotják népünk gerincét, s ez ad olyan tartást, amellyel a Dél-Dunántúlon élők is kibírták a szerb megszállást, majd a felszabadulás után töretlen lelkesedésről tettek tanúbizonyságot” - húzta alá.

Potápi Árpád János (Fotó: MTI/Kiss Dániel)

Potápi Árpád János (Fotó: MTI/Kiss Dániel)

Mint mondta, az 1921. augusztus 22-én bevonuló magyar csapatokat óriási öröm fogadta Pécsen, ugyanis a „pécsieket nem vezette félre és nem törte meg a kommunista pribékek ténykedése, Pécs és a Dél-Dunántúl a hazaárulókkal szemben is megmaradt magyarnak a megszállás 33 hónapja alatt is”. A pécsiek fegyvere a kitartás és a megalkuvás nélküli helytállás volt - hangoztatta az államtitkár.

Potápi Árpád János rámutatott: a helyiek „érthették, mit jelent a hazáért állhatatosnak lenni, mert voltak, akik akkor sem lettek árulók, amikor a nemzethalál és a szétszakítottság nem víziónak, hanem valóságnak tűnt”.

Rajtuk is múlt - fűzte hozzá -, hogy ma a százéves felszabadulásról emlékezhetünk, hiszen nekik nem a kardjukra, hanem a szívükre volt felírva, hogy „A hazáért!”.

Az államtitkár kiemelte, a mai „nemzeti világnézetünk alapja az, hogy nemcsak egyénként állunk a világban, hanem erős magyar közösségeket építünk a Kárpát-medencében és a nagyvilágban mindenütt, ahol magyar emberek élnek”.

A magyarok már bizonyították élni akarásukat, hiszen 150 év török hódoltság és a 101 éves trianoni szétszakítottság ellenére sem tűntek el, ugyanakkor megőrizték élni akarásukat, ma pedig - az elmúlt 10-11 év nemzetpolitikájának is köszönhetően - egy gyorsan fejlődő, értékeire büszkén tekintő, egységes kárpát-medencei magyar közösségről beszélhetünk újra - fogalmazott a politikus.

Pécsen a Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalog Dandár szervezésében több mint száz, korhű ruhákba öltözött hagyományőrző részvételével zajlott a vasárnapi megemlékezés annak kapcsán, hogy Pécs és a Dél-Dunántúl egy részét érintő szerb megszállás alól felszabadult a város és tágabb környezete.
1921. augusztus 14-én Pécsen nagygyűlés keretében kiáltották ki a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság protektorátusaként, a szerb hadsereg által annektált, de a trianoni békeszerződésben nem a délszláv királyságnak ítélt területen a rövid életű Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaságot.

A Károlyi-kormány hadügyminisztere, Linder Béla akkori pécsi polgármester közreműködésével létrejövő, nemzetközileg soha el nem ismert köztársaság területéhez tartozott Tolna vármegye déli, Somogy vármegye délkeleti része, Baranya vármegye háromnegyede és Észak-Bácska.

A bábállam egyedül a szerb hadsereg védelmét élvezte, amelynek baranyai kivonulását követően a Nemzeti Hadsereg vonult be a területre, és ez a köztársaság végét jelentette 1921. augusztus 22-én.