Ma van az államalapítás ünnepe, amikor a világ magyarsága államalapító Szent István királyra emlékezik. Száz évvel ezelőtt, 1921-ben, ezen a napon a szerb csapatok az antant hatalmak parancsára visszavonultak a Pécs–Baja–Újszeged vonalról a trianoni határok mögé. A szerb csapatok 1918 novemberétől tartották megszállva ezeket a területeket, abban a reményben, hogy a trianoni béketárgyalásokon e földeket is a formálódó délszláv államhoz csatolják. Ez nem történt meg, és a nagyhatalmak nyomására végül a szerbeknek ki kellett vonulniuk Dél-Magyarországról. Így a kiürítés után, augusztus 21-én a magyar csapatok bevonulhattak Pécsre, Bajára és Újszegedre. Szabadka határában azonban a visszavonulás nem történt ilyen zökkenőmentesen, olyannyira nem, hogy Kelebián kis híján fegyveres összecsapásra is sor került, majd a megállapított határok kettévágták a települést. Ezennel a száz évvel ezelőtti kelebiai eseményeket elevenítjük fel Marko Protić a Zlatni dani Subotice (Od oslobođenja do potpisa mira 13. nov. 1918 – 4. jun. 1920) című, 1930-ban megjelent könyve alapján.
Amint Marko Protić írja, 1919. augusztus 23-án az egész délszláv sajtó azt a hírt közölte, hogy a békekonferencia megállapította az SZHSZ Királyság bácskai határszakaszát és Kelebia egészét, valamint Csikéria jelentős részét Magyarországnak hagyta meg. Az államhatár így a szabadkai Városházától mindössze 3 kilométerre húzódott volna, a Zorka műtrágyagyár mögött a kelebiai és mélykúti út kereszteződésénél. Az akkori szerb városvezetés azonban nem nyugodott bele abba, hogy a leendő határ szinte egy puskalövésnyire húzódott volna a várostól. 1921. augusztus 17-én Paja Dobanovački, Szabadka főispánja tudomást szerzett arról, hogy Szent István napján a szerb csapatok visszavonulnak a párizsi béketárgyaláson megállapított határok mögé.
A főispán Milosav Damjanović tábornokkal, a határ menti csapatok parancsnokával elhatározta, hogy cselekednek és megakadályozzák Alsó-Kelebia feladását. Damjanović a vállalkozáshoz két lovasszázadot biztosított. Úgy tudták, hogy a magyar csapatok 21-én délelőtt 10 óra körül vonulnak be Alsó-Kelebiára, így ezen időpont előtt akartak bevonulni a faluba. Egyik legfőbb szempontjuk az volt, hogy az akció során ne kerüljön sor incidensre, amely diplomáciai bonyodalmakhoz vezetne. A katonák 21-én reggel 7 órakor gyülekeztek a Zorka gyárnál, majd megindultak Alsó-Kelebia felé. Mire beértek a faluba, Kelebia szélén már megjelent 60–70 magyar katona néhány alacsonyabb rangú tiszt vezetésével. A magyar csapatok vezetője, egy kapitányi rangot viselő katona, tiltakozott a főispánnál és Damjanovićnál a bevonulás miatt, és egy térképet mutatott nekik, amelyen pontosan be voltak jelölve a trianoni határok és azok a területek, amelyek a magyarokat illetik. Miután az érvek nem hatottak a szerbekre, a magyar katonák lőállásba helyezkedtek el a kelebiai főút mentén, de látva, hogy a szerb lovas katonák túlerőben vannak, végül nem bocsátkoztak harcba.
– Meghajolok a túlerő előtt, de tiltakozni fogunk Párizsban – mondta Marko Protić szerint a magyar kapitány a főispánnak és a tábornoknak.
Ez után Milosav Damjanović parancsot adott, hogy a lovasok mellett erősítésként egy zászlóalj gyalogos is vonuljon be Alsó-Kelebiára. Másnap egy Guse nevezetű brit ezredes jött a faluba tiltakozni a bevonulás ellen, de mindhiába. A szerb csapatok maradtak. 1922. április 7-én aztán megérkezett Szabadkára a határmegállapító bizottság, amely szentesítette Alsó-Kelebia elfoglalását.
A Magyarországhoz csatolt szabadkai területeket – Tompát, Csikériát és Felső-Kelebiát – 1921 októberében közigazgatásilag egységesítették és megalakították Új-Szabadka városát. A lakosság azonban drágának tartotta és tiltakozott a városi közigazgatás ellen. Így 1923-ban a három település Tompa néven egy községgé alakult. 1925. december 26-án pedig Felső-Kelebiát egy belügyi rendelettel Kelebia néven önálló nagyközségé nyilvánították. Ekkor alakult meg a község képviselő-testülete és ekkor választották meg az első kelebiai jegyzőt Gille András személyében. Azóta a határ szerb és magyar oldalán is található egy Kelebia nevű település.
