2024. április 25., csütörtök

Templomok, mint múltunk tanúi, jelenünk bástyái

Viharkár érte a militicsi templomot – Ft. Verebélyi Árpád szerint az üresen álló szakrális épületeknek más funkciót kellene adni

A hónap elején viharkár érte a Doroszló és Gombos közötti település, Militics római katolikus templomának tetőzetét. Az eset talán nem végzetes, de csapást mért a szakrális jellegű, ám ilyen funkciót a '90-es évek eleje óta be nem töltő egyházi műemlékre, amely egyben a településről 1944-ben kitelepített németség utolsó mementójának is tekinthető. Az 1772-ben létesült militicsi plébánia 1811 és 1824 között épült templomának múltjáról, jelenéről, a térségben, az egyházmegyében található több, hasonlóan áldatlan sorsú római katolikus templom helyzetéről, lehetőségeiről ft. Verebélyi Árpád címzetes préposttal, a Doroszló–Szentkút kormányzójával beszélgettünk.

Mi a templom története, milyen események juttatták az épületet erre a méltatlan sorsra?
–1772-ben létesítették a plébániát, amelynek a Szent Kereszt Felmagasztalása nevet adták. Az 1811 és 1824 között épült templom 42 méter hosszú és 16,5 méter széles. Egyébként a településen volt egy, a Fájdalmas Anya tiszteletére épült kálvária kápolna is, azt lerombolták. A lakosság vallási megoszlása a következőképpen alakult akkoriban: 1803-ban 1373 katolikus, 508 ortodox, 6 izraelita. 1915-ben Militicsen 4235 katolikus volt, 103 pravoszláv. Érdekes és beszédes adat továbbá, hogy például 1856-ban 471 házasság köttetett, 1885-ben pedig 570 házasságkötés történt.


1944- ben kezdődött a németek kitelepítése a településről. Akik nem mentek el, azok létszáma 100 és 200 közötti abban az időben. Ők azért maradtak, mert vegyes házasságban voltak, magyarokkal, horvátokkal vagy más nemzetiségűekkel esküdtek. A templom egészen az 1990-es évekig működő templom volt, annak ellenére, hogy előtte is elvittek dolgokat az épületből. A németek kiűzését követően az igazi nagy és halálos döfést a templomnak az jelentette, hogy a '90-es években a Jugoszláv Néphadsereg elfoglalta a templomot, mert szükségük volt a tornyára.

Nem teljesen érthető, miért a templomra, mert mindjárt mellette ott van a tűzoltótorony, amely ugyanolyan magasságban van, mindenestre a templom tornya lett a kémlelőnyílás. A katonaság gyakorlatilag a templomban táborozott. Amikor az egyház közbelépésének köszönhetően a katonaság elment, a katonák nagy káoszt hagytak maguk mögött, gyakorlatilag nyitott ajtókat. Az ottani emberek bementek és felgyújtották a templomot, leégett a tornya. Eloltották, de leszakadt a csillár, összetörték az oltárokat, nagy rombolást végeztek. Attól kezdve nem voltak szentmisék a templomban, mert úgy tűnt, hogy az akkori lakosság nem örült annak, hogy a faluban van egy ilyen templom.

Tudomásom szerint, 2006-tól számítva legalább két betörés volt a templomban. Előtte már sok mindent elvittek a műkincstolvajok. Nem láttunk más lehetőséget, minthogy a templomból minden nagyobb megmaradt értéket megpróbáltunk kimenteni. Olyan módon, hogy mindezeket Doroszló–Szentkútra hoztuk át. Egy része ennek még raktárban van, a többit már fel is állítottuk, oltárokat és kegyképeket restauráltunk. A felújítás folyamatban van, Doroszlón használjuk ezeket a kegytárgyakat, liturgikus célokra. Maga a militicsi templom tényleg csupán műemlékként állt már az utóbbi időben.
Ezzel a helyzettel nincs egyedül a térségben...
– Így igaz. Mindig nagy dilemma ezeknek a régi templomoknak a kérdése. Ezek ugyan szakrális kinézetű, de nem szakrális funkcióban lévő épületek. Ilyen sajnálatos példa még Szentfülöp (Backi Gračac) település, ahol nagyon erős, vallásos német közösség élt, egy időben legalább 100 papot és ugyanennyi apácát „nevelt ki" az a vidék. A településen élő német közösségből, annak múltjából gyakorlatilag semmi nem maradt meg. A házakat lassan átalakítják, újraépítik, a szentfülöpi római katolikus templomot lerombolták, ahogyan a gádorit (Gakovo), a bácskörtésit (Krusevlje) is. Ahol a templomok eltűnnek, ott ennek a történelemnek az írmagja sem marad. Ezek a templomok még romos állapotban is tanúskodnak a múltról. Emiatt fontos magának a templom épületnek a megléte.
Mit lehet tenni a még meglévő militicsi templom érdekében?

–A múlt heti vihar kifordította a bádogtetőt a torony melletti részen, ezáltal a templom fedetlen, nyitott. Mikor és milyen módon tudjuk megjavítani, egyelőre nem tudni. Amikor ugye nincs mód az épületet karban tartani, mert Militicsnek nincs földje, még nem sikerült a vagyonvisszaszármaztatást megoldani, akkor ez azt jelenti, hogy nincs miből felújítani, és egyébként is, a működő templomok rendbetétele is gondot jelent, nemhogy a gyakorlatilag teljesen tönkrement templomokat újjá építeni. Ahogy mondtam is, sok ilyen templom van az egyházmegyében, amelyekkel valamit kezdeni kellene. Ezeket vagy kultúrtérré kellene alakítani vagy egyéb funkciókat adni nekik. ndenképp meg kellene menteni a militicsi épületet is, amely szintén műemléke a helyi vallási múltnak és egy nemzetiség helytörténetének. A benne zajló funkciót olyanná kellene tenni, amelyre igény van a közösségben és annak tagjai számára használható.