Az ENSZ Közgyűlése 1999-ben nyilvánította augusztus 12-ét a fiatalok világnapjává. A megemlékezés célja, hogy felhívja a figyelmet a fiatalokra, a társadalomban elfoglalt szerepükre, a jogaikra, a kötelezettségeikre, valamint nehézségeikre, amelyekkel a társadalomban találkoznak.
A fiatalok a társadalom azon tagjai, akik már nem gyermekek, de még nem igazán számítanak felnőtteknek, jelenleg az oktatási intézmények padjait koptatják vagy éppen most lépnek ki a munkaerőpiac világába. A társadalom e népes korcsoportja nem mellesleg most válik a politikai élet aktív szereplőjévé. Ők azok, akik hamarosan első szavazókká válnak, vagy éppen, hogy csak túl vannak első voksolásaikon. Közben olyan nagy kihívások tornyosulnak előttük, mint például a pályaválasztás, karrierépítés, otthonteremtés és családalapítás. Egy szóval: övék a jövő. A fiatalok fokozatosan átveszik az idősebbek helyét a társadalomban, s így belátható időn belül az ő vállukra hárul majd a felelősség, hogy jelenkorunk nagy társadalmi problémáira és az előttünk álló kihívásokra megoldást találjanak.
Ettől függetlenül, úgy tűnik, hogy az idősebb generációk képviselői, köztük azok is, akik a politikai döntéseket hozzák, nem úgy fordulnak a fiatalok felé, mint akik a jövő letéteményesei lennének. Jobbik esetben a meggyőzés céljával, kioktatóan igyekeznek sajátjukra formálni gondolkodásukat. Nem kevesen vannak azonban olyanok, akik egyenesen problémaforrásként tekintenek a fiatalokra. Manapság nem kevésszer hallani, hogy a mai fiatalokra azt mondják, hogy nem érdekli őket semmi, lusták, nem szeretnek dolgozni, egész napjukat a számítógépek és az okostelefonok képernyői előtt töltik. Azzal vádolják őket, hogy nem tisztelik az idősebbeket, a tapasztaltabbakat, nem becsülik a hagyományos értékeket. Nem vállalnak felelősséget, hiszen inkább a szüleikkel élnek harmincéves korukig, minthogy saját otthonba költözzenek. Ezenfelül még szókimondók is, állandóan panaszkodnak és lázadoznak. Ebből pedig sokan azt a következtetést vonják le, hogy a mai ifjúságtól semmi jóra nem lehet számítani a jövőben. Persze, amióta a világ a világ, az idősebb és a fiatalabb generációk között mindig voltak összezördülések, de ma, az internet világában, a különböző közösségi platformok felerősítik ezeket a hangokat és kiélezik a generációk közötti ellentéteket.
A fiatalok gondjai nagyon is valós problémák, amelyeket nem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról. „Nem akarnak dolgozni!” – hangzik az egyik leggyakoribb vád a fiatalok ellen. Sokszor valóban úgy tűnhet az idősebbeknek, hogy az ifjak túl hetykén válogatnak a mai amúgy is szűkös munkalehetőségek között. Ha belegondolunk azonban, hogy a mai fiatalok mennyi időt töltenek el a felsőoktatásban, ezzel együtt mennyi pénzt és energiát áldoznak a hőn áhított diploma megszerzésére, talán nem ördögtől való elvárás részükről, hogy végzettségüknek megfelelő munkakört és fizetést kapjanak. Sőt, mivel ők már beleszülettek az okostelefonok és számítógépek világába, olyan képességek és készségek birtokában is vannak, amelyekkel könnyedén oldanak meg olyan problémákat, amelyek sokszor már meghaladják az idősebb generáció tagjainak tudását. És ha a keresetnél tartunk, az, hogy fiataljaink szüleikkel élnek, esetleg többedmagukkal bérelnek egy szűkös lakást, lehet, hogy inkább arról árulkodik, hogy bizony a mai nehéz gazdasági helyzetben egy önálló lakás vagy ház megvásárlása meghaladja anyagi lehetőségüket. Mindeközben arról sem szabad elfeledkezni, hogy az emberiség olyan kihívásai, mint például a környezetszennyezés, a klímaváltozás és a túlnépesedés, az ő jövőjük egén tornyosulnak viharfellegekként. E kihívásokkal, bár nem ők okozták, nekik kell majd szembenézni.
Ezért a fiatalok panaszait, legalább a mai napon, érdemes meghallgatni, annál is inkább, mert ha e problémák rövid időn belül a szülőföldjükön nem oldódnak meg, az érintettek könnyen egy másik országban keresnek maguknak boldogulást. Ezt pedig, ha nem akarja elveszíteni a jövőjét, és nem szeretne az elöregedés sorsára jutni, minden társadalomnak érdemes lenne elkerülnie.
