2021. december 7., kedd

Szénnel hűti magát a karbonsemlegességre törekvő Európa

Az utóbbi időszakban ismét megtapasztalhattuk, hogy mennyire igaz az állítás, hogy az éghajlatváltozás korunk legnagyobb kihívása. Tudni kell azonban, hogy a gazdaságpolitika eszközeivel ebből sok ország már a közeljövőben jelentősen profitálhat. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy a szeszélyes időjárás sok esetben megváltoztathatja a trendeket, arra kényszerítheti a gazdaságpolitika kreátorait, hogy változtassanak a terveken. Egyúttal lehetőség is arra, hogy új gazdasági modellt alakítsunk ki.

Az európai zöld megállapodás egy gyökeres átalakulásnak a koncepcióját vázolja fel. Korábban ugyanis minden tagállam elkötelezte magát, hogy 2050-re a kontinens egészén megvalósítja a klímasemlegességet. A tagállamok vállalták, hogy 2030-ig legalább 55 százalékkal csökkentik a széndioxid-kibocsátást az 1990-es szinthez képest. Új lehetőségeket teremtene ez az innováció a beruházások és a munkahelyteremtés szempontjából. Csakhogy az időjárás igazából a politikától „független”, nincs rá hatással az, amit az uniós dokumentumokban belefoglaltak. Ha nem így lenne, nem lettek volna áldozatokat is követelő áradások, aszály, hetekig tartó forróság és egyéb szélsőséges megnyilvánulásai. Mindez pedig paradox módon azt eredményezte, hogy a karbonsemlegességre törekvő ókontinens az utóbbi hetekben szénnel hűti magát.

AZ ÉGHAJLAT FOLYAMATOSAN VÁLTOZIK

Az éghajlatváltozás állandó folyamat, és akkor is létezett, amikor ember nem élt még a bolygón. Abban az időszakban más tényezők hatottak rá, az utóbbi korban fejtjük ki mi is áldásos, de sok esetben inkább káros hatásunkat, bár megfelelő tudományos felkészültség esetén is nyilván vita tárgyát képezhetné, hogy milyen szempontból mi mennyire káros, és mi az, ami kívánatos.

Az utóbbi időben már Európában is egyre gyakoribbak az olyan szélsőséges időjárási jelenségek mint az aszály, a hőhullámok, a heves esőzések, az árvizek vagy földrengések, földcsuszamlások. A változó éghajlat következménye emellett a tengerszintnek az emelkedése, valamint az óceánok elsavasodása is. Az Európai Bizottság 2019 decemberében mutatta be az európai zöld megállapodást, amely kijelöli az utat a kontinens számára a karbonsemlegesség felé, s ezt az ütemterv szerint 2050-ig kellene elérni. A célt a terv szerint az európai klímarendeleten keresztül érné el az EU, amely kötelező értékeket szab meg az egyes tagországok számára.

Valójában kezdetben még jó irányban is haladtak a dolgok, 2015 óta azonban megduplázódott a nap- és szélenergia felhasználása Európában. Tavaly a villamosenergia-termelés ötödét tette ki a szél- és napenergia: ez az oka annak, hogy a szén alapú energia tavaly 20 százalékkal csökkent, és az Európában termelt villamos energia mindössze 13 százalékát tette ki. Ugyanakkor azonban továbbra is a fosszilis energiahordozók túlsúlya érvényesült világszerte. 2020-ban az energiafelhasználás növekedésének 57 százalékát a földgáz és a kőolaj fedezte. Az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátás 0,5 százalékkal nőtt, a globális energiafelhasználás 1,3 százalékos növekedése mellett.

EURÓPA SZÉNNEL HŰT

2020-ban a koronavírus-járvány miatti lezárások következtében világszerte visszaesett az áramfelhasználás. Európában mintegy 4 százalékos volt a visszaesés.  A koronavírus okozta gazdasági sokk ugyanakkor nem igazán hatott a megújuló energiaforrások térnyerését jelentő trendre. Ami azonban nem „sikerült” a vírusnak, azt megoldotta a kánikula. Egyre több szénerőművet helyeznek ismét üzembe, hogy a hőség és a pandémia után újrainduló termelés miatt megugrott villamosenergia-igényt fedezni tudják. A szenes erőművet üzemeltetni alapesetben drágább, az időközben magasra szökő gázárak, valamint a rendelkezésre álló tartalékok szűkössége miatt most megéri szénnel áramot termelni, a lakásokat, irodahelyiségeket, gyárcsarnokokat pedig az azzal működő légkondicionálókkal hűteni. Az utóbbi időben Európa egyre több részén termelnek áramot szénnel.

A kormányok ugyan azt ígérték, hogy a gazdasági újraindítási programban nagy szerep jut a környezetvédelmi beruházásoknak. A jelek szerint azonban ezek csak szavak maradtak, be nem váltott ígéretek. Szakértők szerint már nemcsak arról van szó, hogy nagyon messze kerül a karbonsemlegesség céldátuma a század közepétől, hanem arról is, hogy ismét újabb rekordok születnek a szén-dioxid-kibocsátásban.

Az újraindítási programok egyébként világszerte sok szegény országban azt jelentik, hogy az energiaigényeket szénből fedezik, amely a leginkább környezetszennyező energiaforrás. A pandémia utáni gazdasági helyzetben nem jut pénz a nap- és szélenergia fejlesztésére. A gazdag országok azt ígérték Párizsban, hogy évente 100 milliárd dollárral támogatják a szegényeket ilyen téren, tíz éven keresztül. Félő azonban, hogy – a jelenlegi trendek és kilátások mellett – ebből vajmi kevés valósult meg. A meteorológiai előrejelzések pedig a nyár végéig még további hőhullámokat ígérnek. Az áramfogyasztás Európa-szerte megnőtt, egyrészt a hőség miatt használt légkondicionálók folyamatos üzemeltetése, másrészt a gazdaság újraindulásával élénkülő ipari tevékenység miatt. Az öreg kontinens most szénnel hűti magát, de nem kizárt egy kemény tél sem, akkor pedig szénnel kell fűteni is, ha nem is közvetlenül a kályhákban, de a szintén környezetbarátnak nem nevezhető erőművekben.