2021. október 24., vasárnap

Pár sor a Tanyaszínház bukásának margójára

Bocsánat a magától értetődő dolgok fejtegetéséért, de egy zavarodott világban élünk. Értelmetlennek tűnő, széteső, elbutult világban.

Mindennek van határa (még a Szovjetuniónak is – hangzott a 70-es évekbeli vicc), az anyagi világban az emberi testnek a bőr, a földgolyónak szférája stb.

Formátlan, határtalan jelenség nem létezik. Ami él s létezik, annak formája, alakja, határai vannak. Nemcsak az anyagi, de ennek megfelelően a szellemi dolgoknak is. Ha nem lenne (ha mindent szabadna), minden szétesne. Ha mindent szabadna módon működne a gravitáció, mi sem volnánk e bolygón.

Ezért szögezik le a bölcsek és a szent könyvek egyöntetűen: mindent nem szabad. Mivel most a „mindent szabad” a (gonoszul kitervelt, álságos) jelszó – e mögé egy ártó szándék bújt –, minden a feje tetejére állt. Ez valójában azt jelenti, hogy a Rossznak mindent szabad. A Jó ezért nem tud hatni. A Jó csak a Rossz megfékezése, megrendszabályozása által tud hatni. Mivel az ellenkezőjét éljük, ezért most a Jó – esetünkben a szellemi minőség – ügyében kell magyarázkodni, és állandóan védekezni a parttalanság maszkjával flangáló Rossz előtt. Régi ügy és példa ez, de most először mondott valaki a közéletből a Jó érdekében megálljt. Csak üdvözölni tudom. Az igazi Jó persze az lenne, ha tettekkel lehetne eltiltani a Rosszat. Erre is előbb-utóbb rákényszerül a világ. Minél később, annál keményebben. Az élet minden területén. Éppen ezért régóta ismételgetem a bölcsek szavát: a Rosszat el, s be kell tiltani. Mindaddig a Jó nem jut kifejezésre, csak bujkálnia, szégyenlősen rejtekeznie kell.

„Hogy mi a jó és mi a rossz arról minden embernek tudomása van, ha elég mélyen magába néz és lényét kellően tisztán tartja.” (Hamvas)

Másfelől a mérce kinyilatkoztatott. Van miheztartás. Csak kevés ember van, ki ébren tartja, még kevesebb, ki betartatná.

Ha ennyi sem elég az anyagelvűeknek, akkor legyen itt egy gyermeteg példa: a Természet mércéjét elvetve a természetellenes káoszt segítjük. Márpedig, ha föltekintünk, bizton látjuk: a nap és a hold a helyén van.