Egy alkalmazott heti 15 órát dolgozik majd hetente. Igen, majd valamikor 2030 táján, ha beigazolódik John Maynard Keynes néhai angol (sztár)közgazdász jövendölése, amelyet a nagy gazdasági világválság idején fogalmazott meg az 1930-as években. Jelenleg még más a helyzet: az országok többségében az emberek zöme heti negyven óránál jóval hosszabb ideig szorgoskodik a munkahelyén. Mások ennek is örülnének, hiszen nincs állásuk. Az ENSZ szerint jelenleg legalább kétszázmillió (az év végén pedig már 220 millió) munkanélküli lehet a világon. Az EU-ban a nyár elején „csak” 15,3 millió állástalant tartottak nyilván, nagyobb részüket (12,8 milliót) az euróövezetben.
A munkaadók egy részét ugyanakkor az nyugtalanítja, hogy nem találnak megfelelő számú és képzettségű alkalmazottat. Országok tucatjaiban egész gazdasági ágazatok szenvednek, sőt fuldoklanak a koronavírus-járvány okozta zűrzavarban, ám sokfelé a hiányzó munkáskéz okoz egyre nagyobb gondot.
Az EU-ban a munkaerőhiány már az első negyedévben visszatért a járvány előtti szintre. A foglalkoztatásra, munkaügyre és szociális kérdésekre összpontosító szakpolitikákat támogató uniós alapítvány (Eurofund) legújabb jelentéséből az is kiderül, hogy 2013 és 2019 között növekedett a betöltetlen pozíciók száma. A koronavírus miatti leállások és fennakadások tavaly óriási zűrzavart és visszaesést okoztak a gazdaságokban, rengetegen az állásukat is elveszítették, ám még az év második felében is lehetett találni több ágazatot, amely munkaerőhiánnyal küszködött.
A probléma a legtöbb gondot Csehországban, Belgiumban és Hollandiában okozta, ahol már 2020 harmadik negyedévében sem lehetett betölteni az állások egy részét. Csehországban 5,3 százalékát, Belgiumban 3,2 százalékát, Hollandiában pedig 2,5 százalékát. A többi tagállamban 0,5 és 2,5 százalék közötti volt az arány.
Ez a jelenség eltérő iparágakat sújt(ott) egy-egy EU-tagállamban. A járvány hatására néhol munkahelyek sokasága szűnt meg (az építőiparban, idegenforgalomban, a vendéglátásban vagy a szolgáltatóiparban). Másutt egészen másként alakult a helyzet: nőtt a betöltetlen pozíciók száma, vagyis komoly munkaerőhiány alakult ki. (Például az egészségügyben, az IT-szektorban, a mezőgazdaságban és az idősellátásban is). Ebben jócskán közrejátszottak a vírus elleni küzdelem részét képező szigorítások, amelyek megnehezítették a munkaerő unión belüli mobilitását.
Persze egyéb okai is vannak annak, hogy a munkahelyek egy része betöltetlen. Ezek közé tartozik a megfelelő képzettségű szakember hiánya és az alacsony bérezés. Az EU illetékesei szerint a közösségben továbbra is nagyon keresettek az ápolók (a 27 tagországból 18-ban hiány van belőlük), a vízvezeték-szerelők (14), szakácsok (13), kamionsofőrök (13) és az ipari hegesztők (13), továbbá a háziorvosok (12) és az IT-fejlesztők (12).
A munkaerőhiánynak azonban nemcsak a negatív hatásai ismertek, hanem a pozitívak is. Az Eurofund az utóbbiak között említi a béremelkedést (főként a keleti tagállamokban) és az automatizációt, illetve a vele járó termelékenységnövekedést. A negatívumok közé sorolja, hogy a nyereségben érdekelt tőkebefektetők elkerülhetik azokat az ágazatokat, területeket, ahol nem találni megfelelő számú szakképzett dolgozót, miként azt is, hogy sok cég a lehetőségeihez mérten kevesebbet termel a munkaerőhiány miatt.
