2024. március 29., péntek

Kaphat egy esélyt az értelem?

Ötven százalék. Majdnem ötven. Ez az a határ, amelyet a felnőtt szerbiai polgárok meg tudtak valósítani az immunizáció folyamatában. Az ötvenes közelében aztán megtorpant az érdeklődés, közben lassan csökkenni kezdtek a napi fertőzésszámok is, így aztán bizonyára sokan azt gondolták a még töprengők, határozatlanok közül, elmúlik majd ez a járványhelyzet anélkül is, hogy ők beoltatnák magukat.

Persze, rengetegen vannak olyanok is – s éppen ők a leghangosabbak a közösségi hálózatokon –, akik nem is hisznek a koronavírusban, vagy legalábbis ezt állítják, mert félnek a védőoltástól. Számomra valóban nem világos, miért hisz valaki ebben a pillanatban közösségi hálózatokon terjedő mendemondáknak inkább, mint azoknak az orvosoknak, akikre vészhelyzetben természetesen rábízná az életét is, de ez ellen nem igazán tudunk mit tenni, egy jelenséggel állunk szemben, melyben a szerbiai polgároknak a fele nem kíván hozzájárulni a társadalom egészségének megőrzéséhez, s maga sem tudja, miért: mert ezt vagy azt olvasott a Facebookon, mert azt hiszi, csipelik az embereket a vakcina beadásával, vagy valamilyen egészen más érdekes magyarázat miatt. Ők az összeesküvés-elméletek táptalaja, ezért hajthatatlanok, s valóban nem nagy esélyt lát rá az ember, hogy jobb belátásra lehet majd ezeket a polgártársainkat bírni, ha egyszerűen a betegség létezését sem akarják például tudomásul venni. Szerencsésnek mondhatják magukat azok, akik nem hiszik el a valóságot. A betegség létezésének elutasítása ugyanis azt jelenti, hogy eddig egyik közeli hozzátartozójukat, barátjukat, ismerősüket sem veszítették el. Ha valamit tehát tudni lehet róluk, az az, hogy szerencsések.

Az államnak viszont valahogyan mégis meg kellene oldania az immunizáció folytatását, az nem megoldás ilyen helyzetben, hogy az egy helyben toporgást válassza, elkönyvelje, aki felvette, felvette, aki meg nem, az nem. S vállalja az egészségügyre nehezedő súlyos következményeket még egyszer, aminek már így is elszenvedői voltak a más betegségekben szenvedők. Az sem lehet megoldás, hogy egyetlen országként Szerbia, teszem azt, lezárja a határait, mert a polgárai azt hiszik, csip van a vakcinában, miközben a többi állam polgárai majd oltási igazolvánnyal szabadon közlekedhetnek. Az Európai Unióban már egy héttel ezelőtt elérték a hetven százalékos oltási arányt, a közlések szerint Málta, Izland, Dánia, Nagy-Britannia, Belgium, Spanyolország, Portugália, Írország és Hollandia vezet, ezekben az országokban a legmagasabb az átoltottság, pedig olyanok is vannak közöttük, amelyek később láttak hozzá az immunizációhoz, mint Szerbia. Érdekes, hogy miközben a hazai polgárok egy perc alatt cserélnének a felsorolt államok életszínvonalára, a polgáraik gondolkodását már nem tartják követendő példának. Lehet, hogy van némi összefüggés, s ezért nem lesz errefelé egyhamar brit és holland életminőség?

Most azon töprengenek a hazai járványügyi szakértők, hogy a lakosság egyes kategóriái számára kötelezővé teszik az oltást, hisz az ötven százalék tényleg nem lesz elég egy állandóan mutálódó vírusnak a megfékezéséhez, az is elképzelhető, hogy egy olyan variáns alakul ki a közeljövőben, amely ellen nem is hatásosak a meglévő oltások, magyarán: sietős a helyzet. A kötelező kategóriák közé tartoznának az elképzelések szerint az egészségügyi dolgozók, a belügyi, védelmi szektor alkalmazottjai, az állami adminisztráció tagjai, vagyis azok a személyek, akiknek már eleve a munkája is a mindennapi kapcsolattartáson alapszik. Persze, tiltakozó hangok azonnal megjelentek, még az egészségügyben is, mellyel kapcsolatban az illetékesek csak annyit tudtak közölni: nem értik, hogyan képzeli el valaki a munkát a betegekkel, ha közben maga is megfertőzhet másokat.

Sok szó lesz még erről a témáról a következő hetekben. A 12 éven felüliek számára is ajánlottá tették a védőoltást, ami hozzájárulhat egy teljesen normális tanév megtartásához. Természetesen, bőven lesznek majd olyan szülők, akik nem akarják beoltatni gyerekeiket. Arra is megoldást kell tehát találni, hogyan integrálják majd az oktatási rendszerbe azokat, akiket nem immunizáltak. Hatalmas viták várhatók, melyek sok időt vesznek majd el.

Bízzunk abban, hogy az értelem győzedelmeskedése folytán az ősz nyugodt, a tanév rendes, a határ átjárható, az étterem látogatható, az élet élhető marad a következő hónapokban is.