2021. szeptember 18., szombat

A gyógyszerész titkos receptjei – arcmaszkok

Természetesen nem a járvány miatti, otthon is elkészíthető textilmaszkokra gondoltam, melyeknek a viselése manapság is kötelező, hanem egy olyan kozmetikai, arcápolási termékre, melynek létjogosultságában még a szakma sem ért teljesen egyet, viszont egyes felhasználók körében akkora népszerűségnek örvend, hogy otthon, konyhai körülmények között is neki szoktak látni elkészítésének.

Kozmetológiai szempontból ma, 2021-ben, alaprutinként három alaptermék használatát értjük reggel, s szintúgy három termékét este. Mindkét esetben egy megfelelő lemosó készítménnyel kell kezdenünk, mely mélyen, mégis kíméletesen tisztítja meg arcbőrünket. Reggeli rutinunk második lépésének kell számítania a hidratálásnak, melyhez különböző állagú, illetve típusú termékeket választhatunk, mint a tonikok, szérumok, ha a könnyedébb állagok kedvelői vagyunk, de akár egy testesebb krém is számításba jöhet, főleg télen, ha száraz a bőrünk. A reggeli lépésünk kötelező záróakkordja pedig nem más, mint a fényvédelem, főleg ilyenkor nyáron, bár a napsugarak az év háromszázhatvanöt napján érik bőrünket, ezzel elősegítve különböző káros, gyulladásos, bőröregítő folyamatokat. Este, arcmosás után vehetjük elő a szérumok és esszenciák palettáját, hiszen a bőrünknek – élettani sajátosságai miatt – inkább este van rájuk szüksége, illetve este tudja feldolgozni a különböző aktív hatóanyagokat. Ezek a termékek sokszor vizes, géles állagúak, melyeket mindenképp le kell zárni egy emulziós termékkel, azaz egy krémmel, melyet egyéni preferenciák szerint a végén olajjal is megkoronázhatunk. Egy szó, mint száz, reggel három és este három (megfelelő) termékkel már akár 90%-ban megteszünk mindent azért, hogy a bőrünk egészséges, szép és ápolt legyen.

Na jó, de akkor hova kerülnek az arcmaszkok? Egyáltalán szükséges-e egy megfelelően beállított rutin mellé az arcpakolások használata?

Először is tisztázzuk azt, hogy mik is az arcmaszkok. Ezek a termékek fajtájuktól függően különböző funkciót töltenek be. Ezekre az általában félkemény vagy folyadék állagú, ám idővel megszilárduló készítményekre az jellemző, hogy funkcionálisak, tehát adott bőrproblémákra vannak kifejlesztve, emiatt magas a hatóanyag-tartalmuk, és ami talán a legfontosabb, egy bizonyos idő után lemoshatók. Azért is hívják őket maszkoknak, hiszen nem maradnak „örökké” az arcon. Nagyon sokféle termék közül választhatunk ma a piacon, mind technológiai, mind kozmetológiai szempontból. Technológiai szempontból megkülönböztetünk agyag-, fátyol-, gél-, krém-, paraffin- és fehérjemaszkokat. Kozmetológiai hatás alapján viszont a határ a csillagos ég: zsírtalanító, pórusösszehúzó (ez csak marketingfogás), hidratáló, nyugtató, ránctalanító (ez is), folteltávolító stb. hatású termékek is léteznek a drogériák polcain.

Sokan azt mondják, hogy az arcpakolások használata értelmetlen, hiszen ha valamilyen célt szeretnénk elérni a bőrünkkel kapcsolatban, akkor nem azzal a heti egy-két maszkkal eltöltött 20-30 perc fogja a megoldást nyújtani, hanem a jól kialakított magas hatóanyagú termékek rendszeres használata, melyeknek így is hónapok kellenek ahhoz, hogy bármilyen eredményt mutassanak a bőrön. Például minek használjunk egy hidratáló arcmaszkot, ha ugyanezt a hatást mindennap el tudjuk érni egy megfelelő, például hialuronsavas szérum és hidratáló krém párosának használatával? Ezeknek a termékeknek a pártfogói viszont azt mondják, hogy például egy agyagmaszkkal egyetlen „zsírtalanító” lemosó vagy kozmetikai kence sem érhet fel, arról nem beszélve, hogy a magunkra és a bőrünkre szánt 20-30 perc, mely egyfajta rituáléként a heti „én idő” részévé tudja avanzsálni magát, az arcpakolások nyugtató, pszichére is hatást gyakoroló eszközként indirekt módon is kihat a bőrünk kinézetére.

És hogy mi erről a szakgyógyszerész, kozmetológus véleménye? Amíg nem ettük meg a főételt és a salátát, addig nincs desszert sem, hiszen csak tortával táplálkozni nem túl előnyös az egészségünk szempontjából. Valahogy ugyanígy történik ez a metafora másik oldalán is. Ha valaki úgy érzi, hogy önmaga számára igenis jólesik feltenni időnként egy maszkot, tegye, ha az a termék nem agresszív (esszenciális olajaktól, alkoholtól és természetes irritáló összetevőtől mentes), viszont egyetlen arcmaszk sem tud helyettesíteni egyetlenegy arcápolási rutint.

Igen népszerű az interneten és a különböző közösségi médiafelületeken a házilag készített maszkok bemutatása és használatuknak a népszerűsítése. Igaz, e cikksorozatom pont arról szól, hogy miként tud az ember otthon is könnyen elkészíteni egy-egy kozmetikai terméket, higgyenek nekem, nagyon sok buktatójuk lehet az ilyen recepteknek. Ezért is biztatom önöket arra, hogy fogadják meg tanácsaimat, és kerüljék a hozzá nem értő személyeket, illetve az általuk terjesztett különböző tévhiteket. No, de ez legyen egy következő cikk témája.

Térjünk is rá a lényegre, a receptre. Egy agyagmaszk elkészítésére buzdítanám önöket. Az agyag vagy szakmai nyelven pelloid olyan alapanyag, mely különböző, nagyon finom szemcséjű szervetlen ásványi anyagból és/vagy szerves vegyületekből áll. Az agyagok szerves részei, kozmetikai mechanizmusok révén antioxidáns és dermoprotektív hatással bírhatnak, a szervetlen apró kristályok pedig óriási összfelületüknek köszönhetően nagyon könnyen magukba szívják az esetleges felszíni szennyeződéseket és a bőr által túl nagy mennyiségben termelt faggyút. Tehát az agyagmaszkok leginkább zsíros, problémás bőrű emberek számára a legmegfelelőbbek. Ami az otthoni elkészítést illeti, senkinek sem ajánlom, hogy a kertből vagy a közeli folyó partjáról csak úgy, az arcára pakolja az agyagot. Az így, ad hoc módon felvitt agyagokban nyüzsögnek a mikroorganizmusok, tehát könnyen tudnak fertőzést okozni. Erre a célra külön, már sterilizált, száraz és finomra őrölt készítményeket lehet kapni. Ezek esetében a legegyszerűbb módszer az, ha az ember 1:1 arányban elkeveri őket vízzel, és már teheti is fel az arcára a paszta állagú pakolást. De mivel tudnánk feldobni egy ilyen agyagmaszkot? Az első, ami eszembe jut, az egy humektáns anyag, mely képes a levegőből a bőrbe juttatni a benne található nedvességet, így hidratálva a bőrt. Ma már a patikákban könnyen beszerezhető a glicerol, mely talán a legismertebb humektáns anyagok közé tartozik, de ha mégis természetes megoldást szeretnénk, és nem vagyunk allergiásak a virágporra, akkor 5-10%-ban a vizet pótoljuk mézzel. A méz, illetve a benne található cukrok rendkívül jól hidratálják a bőrt, ezenkívül a mőz antibakteriális és nyugtató hatással bír, emellett sok vitamint és a bőr számára hasznos bioaktív hatóanyagot tartalmaz. Ha emlékeznek, múltkori cikkemben felhívtam a figyelmet arra, hogy a vizes és zsíros fázisok összekapcsolódásához feltétlenül szükségesek az emulgeáló szerek. Az agyagmaszkok például kivételek ez alól. Egyrészt azért, mert elkészítésük után rögtön felhasználjuk őket, tehát nem nagyon van ideje szétválasztódni a két fázisnak, másrészt ezek a már említett finom szemcsék képesek megülni a zsírcseppek felszínén, így stabilizálni őket a vizes fázis rendszerében (Pickering-emulzió). Kedvenc olajunkat, szintén a víz kárára számolva, 5-10%-ban nyugodtan adjuk hozzá a mézzel elkevert agyaghoz. Zsíros bőr esetén figyeljünk oda, hogy olyan olajokat válasszunk, melyek nem tömítik el a pórusokat. Ilyen például a hidegen sajtolt napraforgó-, kendermag-, ricinus- vagy a barackmagolaj. És ha még ezen felül is hozzá szeretnénk járulni bőrünk faggyútermelődésének csökkentéséhez, az olajos fázis részeként (2%), keverjünk a masszánkba egy, a patikában olcsón megvásárolható AD-vitamin-cseppeket. Az ebben a termékben található A-vitamin (retinol-acetát) képes sejtszinten csökkenteni a faggyú termelődését, így egy másik mechanizmus révén is hatást kifejtve a bőr zsírtalanítására. Antioxidánst és konzerválószert ebben az esetben felesleges a maszkhoz adni, hiszen miután elkevertük az 50% agyagot 10% mézzel, majd 5% olajjal, 2% AD-vitaminnal és 33% vízzel, a pasztát rögtön felvihetjük az arcunkra, azaz elkezdhetjük használni a terméket. A pakolás mennyiségét próbáljuk úgy belőni, hogy egyszeri használatra legyen elégséges. Ha mégis maradna belőle, mindenképp hűtőszekrényben tároljuk, és 2-3 napon belüli használjuk fel.

(Ez a cikk csak tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakmai konzultációt.)