2024. április 19., péntek

Megállítják az épített örökség pusztulását Nagybecskereken?

A szerbiai kormány júniusi határozatával lényegében kibővítette Nagybecskerek épített örökségének a védett övezetét. A szűkebb városközpont eddig is a védett kulturális javak közé volt sorolva, most pedig ide kerültek a városközpont és a várost átszelő sugárút közötti utcák, a Kis-Amerika lakótelep egy része, a Hármas számú Béga-tó környéke, a Búza-tér és az egykori sörgyárnak a környéke is. E városrészek épületei eddig úgynevezett előzetes védelem alatt álltak, mostantól már a kultúrtörténeti javak közé kerültek.
A dokumentum-javaslatot a nagybecskereki Műemlékvédő Intézet szakemberei készítették elő, így érthető is, hogy elégedettek annak elfogadásával. Ugyanis, mint mondják, benne kategorizálták az épületek védettségi szintjét, de szerintük az is lényeges, hogy megfogalmazták a szükséges védelmi intézkedéseket is.
A szakemberek szerint a másik fontos tényező az, hogy így sikeresebben megvédhetik a város központját a túlzott urbanizálástól és építkezéstől, amivel tovább változna a központ arculata. Erre sajnos a múltban már számtalan példa volt. Elég csak szétnézni a város főterén.

Ketrecben a NA-MA (Fotó: Kecskés István)

Ketrecben a NA-MA (Fotó: Kecskés István)

Két év alatt a városban – mintegy tíz helyszínen – ötszáz új lakás épült, vagy várja a befejezését. A beruházók igyekeznek a központhoz minél közelebb eső építési telket szerezni. Mintha nem is becskerekiek volnának, vagy nem érdekelné őket a város arculatának a megőrzése. Érdekes, hogy éppen most is két-három tömbház építése került befejező szakaszába, pont azokban az utcákban, amelyek védelem alá kerültek. Rájuk persze már nem vonatkoztatható a kormányhatározat. Marad a vigasz, hogy legalább a jövőben szigorúbb elbírálásra számíthatnak a központban építkezők.
A kormányrendeletnek lesz még egy gyakorlati következménye: azok a védelem alá került épületek, amelyek állami tulajdonban vannak, illetve melyekben állami intézmények vannak, pályázhatnak majd a Művelődési Minisztériumnál. Ide sorolható a hadseregotthon épülete, a fogászati rendelő, a pedagógiai intézet, a foglalkoztatási szolgálat, az egészségház, a Sonja Marinković iskola, a tüdőkórház, a diákotthon. Így valamennyire rendbe lehet majd ezeket hozni. Ez nem mellékes, mivel Nagybecskereken nem létezik semmilyen alap, amely a védett kulturális értékek állagának a megőrzését szolgálná. Pedig ebben, az állam mellett, a helyi önkormányzatnak is feladatot kellene vállalni.
Ezen épületek használóinak az egyedüli kedvezménye eddig az volt, hogy nem kellett adót fizetniük, az épületek homlokzati részéről pedig az önkormányzatnak kell gondot viselnie. De volt rá példa, hogy az épületek lakói ezt nem is tudták.
Nagybecskerek központjának öt utcája és két tere már 1968-ban kulturális értékké lett nyilvánítva, vagyis fél évszázada már állami védelem alatt van. Ezt azonban az épületek állapota nem igazolja.
Nem véletlen, hogy Nagybecskereken olyan átok is van, hogy „adja Isten, hogy vegye védelem alá a házadat az állam”. Mert 2013-ban a város főutcáján beomlott a Filkovics-féle ház teteje, majd pedig két év múlva lebontották a XIX. század elején épült – állami védelem alatt álló – házat. Egy ideig arról folyt a vita, hogy ki fogja és milyen módon rekonstruálni, majd lassan megfeledkeztek róla. Most fű nő a helyén. Az egykori NA-MA áruház épülete a járókelők biztonsága érdekében – évtizedek óta – drótkerítéssel van körülzárva. Több más épületről is időnként lehullik egy-egy díszítés vagy vakolatdarab. Hasonló okok miatt nem egy nagybecskereki iskolába a diákok mellékajtón járnak be.
A legutóbbi esőzések után pedig halaszthatatlanná vált a városháza egyik tornyának a felújítása. Merthogy beázott a polgármester fogadószobája, a Kék Szalon. Az egykori megyeháza épülete tavaly volt kétszáz éves. A tetőszerkezet felújításának szükségességét már hosszabb ideje emlegetik a szakemberek.
Az épített örökségről való gondoskodás az utókor alkotmányos és civilizációs feladata. A romos épületek bekerítése és a jogi dokumentumok elfogadása még nem elegendő az építészeti örökség megőrzésére. A becskerekiek azonban, mint sok más őket is érintő esetben, ez ügyben is inkább hallgatnak. Ha pedig kell, akkor átmennek a másik oldalra.