2021. október 27., szerda

A tabu mindig érdekes

Telt ház előtt vetítették a palicsi filmfesztiválon K. Kovács Ákos Branka című rövidfilmjét

Az idei palicsi filmfesztiválon K. Kovács Ákos Branka című rövidfilmjét is vetítették. A film iránt nagy volt az érdeklődés, a palicsi Abbázia moziban az összes ülőhely foglalt volt, sokan álltak is. A Branka című alkotás egy kórházban játszódik, a kilencvenes évek legelején a térségünkön, és a csecsemőcsempészetről szól. A vetítésen jelen volt K. Kovács Ákos, a film rendezője és Oláh Tamás társrendező is, akik a forgatókönyvet is közösen írták. 

Mi jött előbb, a filmkészítés vágya, vagy a téma adta magát?

K. Kovács Ákos: Előbb az volt, hogy filmet akarunk készíteni. Tamás hozakodott elő ezzel a témával. Tulajdonképpen ő se tudott erről sok mindent, csak elkezdett beszélni róla, hogy történtek ilyen szörnyűségek, úgyhogy közösen kezdtünk el ezzel foglalkozni. Ráadásul ez egy tabu. A tabu pedig mindig érdekes.

Oláh Tamás: Régebb óta akartunk már filmet készíteni. Egy csomó téma felmerült, és persze ahogyan az lenni szokott, az egyik erősebb lesz, érdekesebbnek tűnik, a többi pedig elraktározódik. Ez a téma azért is tűnt izgalmasnak a számunkra, mert arra jutottunk, hogy számos perspektívából lehet megmutatni.

Kutatást is végeztetek, ezek alapján mire jutottatok, mely területekre voltak leginkább jellemzőek a gyanús csecsemőeltűnések?

K. Kovács Ákos: Szabadkáról is tűntek el gyerekek, Törökkanizsáról, Újvidékről, Belgrádból, Nišből… egész Jugoszláviát érintette. Ami pedig felfoghatatlan, hogy túlnyomórészt nem is a háború idejére tehetőek, hanem azt megelőzően, a nyolcvanas évekre és a hetvenes évek végére, amikor Jugoszlávia a fénykorát élte. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy ezek az esetek a kétezres évekbe is átnyúltak, de nagyon nehéz mindezt lekövetni. Mi hoztunk egy olyan döntést, hogy nem fogunk családokkal felvenni kapcsolatot, nem akartunk ennyire személyes történeteket mesélni. Fontos volt a számunkra a történet valószerűsége, de azt gondolom, hogy alkotókként is nagyon nehéz lett volna a személyes tragédiákat kibogozni, mert onnantól kezdve van valóságalapja. Márpedig ez a film fikció, minden mondata az.

Oláh Tamás: A probléma az, hogy ezek az esetek nem egyértelműek. Összemosódik az, hogy tényleges gyermekrablásokról van-e szó, mert az is előfordulhatott, hogy a gyermek valóban elhunyt a születésnél és az anyák ebbe nem tudtak belenyugodni. Ugyanakkor viszont feltűnően sok lett az ilyen eset. Számos történetről szereztünk tudomást, rengeteg újságcikket olvastunk, léteznek weboldalak, amelyek dokumentumokat, írásokat gyűjtenek egybe, manapság is jelennek meg visszaemlékezések. Több embert is megvádolnak, valós nevek is elhangzanak, hiszen a nők tudják kinél szültek, de mi nem az egyéni történetek felé irányultunk, hanem létrehoztunk egy fikciós történetet, ami szinte megannyi személyes élményen alapszik. Igyekeztünk a lehető legpontosabban bemutatni, hogy ezek az esetek hogyan is történhettek.

A vetítés után azt mondtátok, hogy dokumentumfilmet is készítenétek erre a témára, sőt DNS-tesztekben is gondolkodtok az érintetteket illetően...

K. Kovács Ákos: Ez egy távoli terv és ehhez rengeteg pénz kell. Nagy szervezeteknek kellene mögé állniuk. Jó lenne ezt a témát alaposabban feldolgozni, utánajárni ezeknek a történeteknek, de ez egyáltalán nem könnyű. Többen is próbálkoztak, de falaknak ütköztek.

K. Kovács Ákos és Oláh Tamás (Fotó: Lukács Melinda)

Hogyan zajlott a színészek válogatása?

K. Kovács Ákos: A kasztingban az volt izgalmas, hogy három ország színészei voltak jelen, Magyarországról, Szerbiából, valamint Bosznia-Hercegovinából. A filmben láthatjuk egyebek közt Antóci Dorottyát, Vicei Natáliát, Dina Mušanovićot, Milica Stefanovićot és Nenad Pećinart. A költségvetésünkhöz képest több pénzt fektettünk a kasztingba. A színészek felvételeket küldtek, videóinterjúkat készítettünk, és elutaztunk Szarajevóba, hiszen a főszereplőről volt szó. Nagyon büszkék vagyunk a kasztingra, hogy a kiválasztott színészeknek jól áll a szerep, ezen sokat is dolgoztunk.

Oláh Tamás: Ez egy olyan film, ami nagyon erősen alapoz a színészekre, a színészi játékra. Sok múlt azon, hogy sikerül-e megtalálni a megfelelő személyeket. A film jelentős része az orvos nagy monológja, sokat látjuk Branka arcát, ő vezet bennünket végig ezen a történeten. Minden filmnél fontos, de nálunk a jó kaszting fél sikert jelentett.

Milyen volt a forgatás?

Oláh Tamás: Nyolc napot fogattunk Törökkanizsán. Megközelítőleg talán tíz évvel ezelőtt zárták be az ottani szülészeti osztályt, és azt a rendelkezésünkre bocsátották. Ezúttal is nagyon köszönjük a törökkanizsaiaknak. Nemcsak forgatási helyszínt kaptunk, hanem szakmai segítséget is, de más orvosok is segítettek, a zentai szülészetről is. Sokan segítettek, hogy a lehető legpontosabban tudjuk megmutatni azt, amiről szólni szeretnénk. Ákos döntése volt az, hogy legyenek a filmben műtétek, minden legyen emberközeli, testközeli, amennyire csak lehetséges. Műbabákkal dolgoztunk, de fontos volt az is, hogy legyenek valódi babáink is, akik szüleinek köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltak. Gyakorlatilag éjjel-nappal forgattunk. Tudtuk, hogy erre nincs több napunk, de valójában mindenkinek nagyon meghatározó élmény volt a forgatás. Remek csapat állt össze és most nem csupán a színészekre gondolok. Mindenki nagyon szép élményekkel gazdagodott.

K. Kovács Ákos: Az is érdekes volt, hogy úgymond vissza kellett alakítanunk a szülészetit a kilencvenes évek elejére. Új padlót raktunk le, új bútorokat vittünk be, mert pont akkor zárták be az osztályt, amikor felújították. Ez nekünk hatalmas munka volt, de az is, hogy utána megint mindent visszaállítsunk. Nagy munkát végzett tehát Selena Orb is, a látványtervezőnk.

Hol mutatták már be a filmet? Hol fogják még vetíteni?

K. Kovács Ákos: A budapesti Friss Hús nemzetközi rövidfilm fesztiválon volt a magyar bemutatója, a nemzetközi pedig a Krakkói Filmfesztiválon, ami tényleg egy A-listás nagy fesztivál. Emellett vetítették a magyar filmnapokon és néhány kisebb magyarországi fesztiválon is. Sokfelé várják, jövő őszig még utazik a film, nagyon reméljük, hogy a pandémia nem szól közbe a tervekbe.

Oláh Tamás: Most pedig, amint az idei fesztiválok elmúlnak, tudjuk majd vetíteni fesztiválon kívül is, és ezt szeretnénk is, mert az internetre nem kerülhet fel, amíg a fesztiválok tartanak. Vajdaságban is lesznek vetítései, a vajdasági bemutatója minden bizonnyal Magyarkanizsán lesz, ahol utána beszélgetésre is sor kerül a film kapcsán.