2021. szeptember 22., szerda

Templomi helyesírás

Az utóbbi hetekben a szokásosnál talán többször fordultak elő a különféle templomelnevezések a híradásokban, ami arra is ráirányította a figyelmet, hogy a templomok nevének helyesírásával kapcsolatos ismeretek hagynak kívánnivalót maguk után. Ez voltaképpen érthető, hiszen a helyesírási szabályzat és szótárak igen keveset foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Legtöbbször az egyértelmű, gondot nem okozó templomnévtípusokra térnek ki, ezek mellett azonban akadnak olyanok is, amelyek nem tipikusak. Mai írásunkban arra vállalkozunk, hogy összefoglaljuk az erről szóló ismereteket.

Az érvényes helyesírási szabályzat szótári része felsorol néhány templomnevet, amelyeket a 166. szabályponthoz sorol: Egy- vagy többelemű személynevek és köznevek gyakran alkotnak jelöletlen összetételt (pl. Kossuth-szobor = Kossuth szobra, Kossuth-nóta = Kossuthról szóló nóta). Ilyenkor a személynévhez a köznevet kötőjellel kapcsoljuk, például: Ady-vers, Balassi-strófa, Bessenyei-kúria, Celsius-fok, Jókai-villa, Kodály-módszer, Mária-lak, Nádasdy-kastély, Petőfi-kultusz; Arany János-idézet, Bartók Béla-emlékév, Szent Benedek-rend, Szent István-nap. Az Osiris Helyesírása valamivel bővebben fogalmaz: A templomok, kápolnák stb. nevének leírásakor a következőképpen célszerű eljárni: ha a megnevezés pusztán személynevet tartalmaz, a típust jelölő szót kötőjelezzük: Mátyás-templom, Szent István-bazilika. Személynévi értékűek a mitológiai-vallási elnevezések is: Nagyboldogasszony-templom, Szent Család-templom, Szent Jobb-kápolna. Minden más esetben elhagyjuk a kötőjelet, a tulajdonnévi vagy annak számító elemeket eredeti helyesírásuknak megfelelően rögzítjük: Jézus szíve kápolna, Jeremiás próféta kolostor, Szent József fejevétele templom, Egyetem téri templom. E két mérvadó forrás mellett érdemes megemlítenünk az interneten is fellelhető Útmutató egyházi kifejezések helyesírásához című kiadványt, amely nyelvészek közreműködésével készült, és ugyan még 2006-ban jelent meg, tehát amikor a szabályzat előző kiadása volt érvényben, hasznos és ma is hasznosítható példákat tartalmaz.

A templomnevek helyesírását azok nyelvtani felépítése határozza meg. Lássuk a főbb templomnévtípusokat!

Az alaptípus. Egyértelműnek tűnő, gondot nem okozó típus a fent említett személynév + köznév felépítésű, ahol az alkotórészek között jelöletlen birtokos viszony van, ez indokolja a kötőjellel való összekapcsolást: Szent István-templom, Szent Ferenc-templom, Miasszonyunk-kápolna. A típust jelölő szó a templom mellett lehet például kolostor, plébániatemplom, bazilika, kápolna vagy éppen emléktemplom: Lisieux-i Kis Szent Teréz-emléktemplom. Ha a személynévnek állandó jelzője van, amely eleve nagybetűs, értelemszerűen az is a név részét képezi: Páduai Szent Antal-templom, Keresztelő Szent János-templom. Előfordul, hogy a személynévi alapformában a névelőzék alkalmi jellegű, ezért kisbetűs (gyümölcsoltó Boldogasszony, sarlós Boldogasszony, munkás Jézus), ám a templom nevének részeként már nagy kezdőbetűvel írjuk: Sarlós Boldogasszony-templom, Munkás Jézus-templom. Az alaptípushoz tartoznak azok az elnevezések is, amelyek nem személynevet tartalmaznak, hanem tulajdonnévi értékű szót: Szent Őrangyalok-templom, Szentháromság-templom, Szent Jobb-kápolna, Szent Kereszt-templom, Szentlélek-templom.

Személynév közbeékelődéssel. Erre utal az Osirisnek az a mondata, miszerint „minden más esetben elhagyjuk a kötőjelet, a tulajdonnévi vagy annak számító elemeket eredeti helyesírásuknak megfelelően rögzítjük”: Jeremiás próféta kolostor, Szent József fejevétele templom. Itt tehát a típusjelölő szó nem közvetlenül kapcsolódik a tulajdonnévhez, vagy nincs köztük jelöletlen birtokos viszony, ezért nem indokolt a kötőjel: Jézus, a munkás templom, Mária neve templom, Szent Kereszt felmagasztalása templom. Problémát jelenthet az, hogy mely szavakat tekintjük tulajdonnévi értékűnek. Az Osiris Helyesírásában ezt olvashatjuk: Jézus szíve kápolna, annak megfelelően, hogy a tulajdonnév és a típusjelölő szó közé beékelődött még egy szó, így elmarad a kötőjel. Fölmerülhet ugyanakkor, hogy a „Jézus szíve” szókapcsolat egésze tulajdonnév, minthogy nem csupán Jézus egy szervét jelöli, jelentése ezen túlmutat. Az egyházi helyesírási útmutató javaslata szerint: Jézus Szíve, Szent Szív. A részletes értelmezés nem tisztünk, csupán megjegyezzük, hogy ha e szókapcsolat egészét tulajdonnévnek tartjuk, a nyelvtani felépítés nyomán az első típusba sorolható az ezzel alkotott templomnév: Jézus Szíve-templom, Jézus Szentséges Szíve-templom; illetve: Szűz Mária Szeplőtelen Szíve-templom.

Köznévi eredetűek. Az előző két formához képest sokkal ritkábbak, éppen ezért kifejezetten fejtörést okoznak, ha mégis utunkba kerülnek, és arra kényszerülünk, hogy (helyesen) leírjuk őket. Nem tartalmaznak személynevet, hanem egy köznévi szókapcsolat válik templomnévvé, esetleg olyan közkeletű elnevezéssé, amely nem hivatalos, mégis magán viseli a tulajdonnévi jelleget: alsóvárosi ferences templom, barátok temploma, apostolok oszlása templom. Hogyan járjunk el ez esetben? Mindent nagybetűzzünk? Hagyjuk kis kezdőbetűkkel? Netalán a vegyes megoldás a helyes? Ide tartoznak a pusztatemplomok is – nemcsak a „mi” aracsi pusztatemplomunkat ismerjük, hanem más romtemplomokat is: a pálos kolostor romja, somogyvámosi pusztatemplom, nagycsalomjai pusztatemplom stb. E típus esetében fontos a háttértudás, vagyis az, hogy csupán köznévi szókapcsolattal állunk-e szemben, vagy valóban tulajdonnévvel. Ha utóbbival, akkor a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda példái (Budapest-Belvárosi unitárius templom, Óbudai evangélikus templom) nyomán: Alsóvárosi ferences templom, Apostolok oszlása templom. Utóbbi különleges elnevezés annak az emlékezetére született, amikor az apostolok elindultak a szélrózsa minden irányába, hogy hirdessék az evangéliumot. A pusztatemplomok elnevezését inkább köznévi jellegűnek tartjuk: aracsi pusztatemplom; tulajdonnévként elképzelhető az Aracsi pusztatemplom forma is.

Minthogy az írásgyakorlat a fenti iránymutatástól jelentősen eltérhet, és amint láttuk, vannak többféleképpen értelmezhető esetek, hangsúlyozzuk az egyik hivatkozott kiadvány megfogalmazását, miszerint a templomok nevének helyesírásában a fentiek szerint célszerű eljárni.